Tisztelt
Honfitársam!
Levelezgetünk, levelezgetünk… Már a
harmadik levelét küldi nekem. Én meg jó kislányhoz illően válaszolok. Mert
húzza a nyelvem…
Azért ír nekem, mert december hónapban
letette az állampolgársági esküt az egymilliomodik új magyar állampolgár. Szép
szám. Külön öröm számunkra, hogy egy délvidéki, gunarasi fiatalember és
családja tehette le ünnepélyes keretek között az állampolgársági esküt
Budapesten, a Sándor-palotában. Magyarok. Külhoni magyarok. Magyarok az őseik,
magyar iskolába jártak, magyarul beszélnek a mindennapokban. Magyarul
gondolkodnak, magyarul álmodnak. Szorgalmasan dolgoznak, nevelik a gyerekeiket.
Nem akarnak innen elmenni. Egy tanyán élnek, etetik az állatokat, művelik a
földjeiket. Jó emberek. Megjelentek a tévében, az újságok címlapjain, most meg
még az Ön levelében is.
Az írja, hogy mi, magyarok nagy
lehetőség előtt állunk. A szűkösség évei után most a növekedés, a gyarapodás és
a nemzeti büszkeség korszaka következik. Meggyőződése, hogy nemcsak
Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében magyar nyelven írják a jövőt.
Optimista hozzáállása van, nem vitás. Mi már itt, a Délvidéken megéltünk jó pár
szűkös évet. Most jelen pillanatban Budapest felől Orbán-erejű szél fúj,
Belgrád felől meg érkezik a Farkasordító hideg. Ez a kettős éppen a fejünk
felett találkozik. Van itt minden, front, ciklon, anticiklon. Mindez
idegességgel, ingerlékenységgel, fejfájással jár. A tüneteket nem mindig tudjuk
csillapítani. Még nem érkezett meg a gyógyszer. Elégedetlenkednek sokan a
közösségi oldalakon, a fodrásznál, a munkahelyükön, azután meg, ha lehetőség
mutatkozik változtatni a dolgokon, akkor behúzódnak az egérlyukukba, és
elfogyasztják a kapott szendvicsüket. A gyarapodásra ilyen körülmények között nem
is gondolnak. A már meglévő éhes szájakat is nehéz etetni. Minimálbérből
lehetetlen. A magyar-magyar kapcsolatok az egekben vannak, soha nem voltak még
ilyen jók, mondják. Más a valóság, tájékozódjon egy kicsit tisztelt Honfitársam…
Kérdezzen rá a magyar nyelvhasználatra, a magyar nyelvű tagozatok állapotára, a
Nemzeti Tanácsok hatásköreire, az egyetlen magyar nyelvű napilapunk
tájékoztatására, a délvidéki magyar emberek mindennapi harcaira… A
büszkeségüket sokan feladták. Beálltak a sorba. A bólogatók sorába. Sokan
kiléptek, elmentek külföldre. És még maradtak, akik itt akarnak élni, itt
szeretnének boldogulni. És néha hallatják a hangjukat…
Harmadszor kéri, biztat, hogy éljek a
demokratikus jogommal, és vegyek részt a magyar országgyűlési választásokon. Döntsünk
közösen, írja, és még azt is, hogy számít rám. Harmadszor is elmondom, hogy
tudom a dolgom. Van magamhoz való eszem...
Tisztelettel,
Egri Emma, valahonnan a Délvidékről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése