2018. január 7., vasárnap

Zagyva-Mérei Emma „igaza”*

Mit mondanak a tények?

A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál.
Quintilianus

Zagyva – Mérei Emma névtelenségbe burkolódzó „ügyvédei átiratot juttattak el a Magyar Szó szerkesztőségébe, hogy jelentesse meg véleményét” Szladek László nagyszülei rehabilitációs ügyével kapcsolatban.
Az ügyről Fekete J. József „Nem kell nekünk ellenség, ha vannak barátaink” címmel írt a lap 2014. november 22-ei számának 20. oldalán (de az „ügyvédek” csak most, három év után jelentkeztek!?). A kérelemnek a lap a 2017. november 11. számában a 20. oldalon, „Zagyva-Mérei Emma igaza” címmel tett eleget.
A Magyar Szó a 2017. november 25-én megjelent számban – Zagyva-Mérei Emma kérésére – ismételten közölte a szöveget. Ezúttal „A háborús bűnös Hajnal házaspár rehabilitációs kísérletével kapcsolatos igazság”, vagyis „az általa megfogalmazott címmel”. 
A nagyszülei rehabilitációs ügyében Szladek Lászlót képviseltem, ezért szükségesnek tartom reagálni Zagyva-Mérei Emma „ügyvédeinek átiratára”. 
A zombori Felső Bíróság előtt folyt ügyben Zagyva-Mérei Emma (1934) önkéntes tanúként jelentkezett, hogy egy, a Hajnal házaspárral kapcsolatos, 1941-ben – vagyis hét éves korában – állítólag történt esetről nyilatkozzon. Mint tanúnak (eljárásjogi okból) ügyvédei sem voltak, és a Magyar Szó sem közölte a nevüket. Így, azt sem tudhatjuk, kikről van szó, és hogy léteznek-e egyáltalán?
Zagyva-Mérei Emma tanúskodása után, a zombori Felső Bíróság, 2016. április 27-én, a Reh. 204/15 sz. végzésével, (az eljárás során) második alkalommal is rehabilitálta a kivégzett Hajnal Pált és Margitot.
A végzés 5. oldalának 2. bekezdésében az áll, hogy „ennek a tanúnak vallomását a bíróság nem tartotta mérvadónak”. „Ugyanis, azok a cselekmények, amelyeket Zagyva-Mérei Emma leírt, nincsenek háborús bűncselekményként előírva az akkori hatályos törvény értelmében, a Katonai Bíróságokról szóló 1944. május 25-i rendelet 13. szakaszával összhangban”.

Az idézetből is látszik, hogy Zagyva-Mérei Emma tanúvallomása mennyire volt „életszerű” és „igaz”.
A zombori Felsőfokú Ügyészségnek a végzés elleni fellebbezése alapján az újvidéki Fellebbviteli Bíróság, a Rehž 268/16 sz. 2016. augusztus 25-i végzésével, elutasította a Hajnal házaspár rehabilitálását, teljesen megváltoztatva ezzel a zombori bíróság döntését.  Annak a megállapításának az ellenére, hogy „ezeket a személyeket az elhalálozásuk után (vagyis miután kivégezték őket – B. A.) halálos ítélettel nyilvánították háborús bűnösöknek”! Az általa is elfogadott jogi- és tényállásra a törvényt az elsőfokú bíróságtól merőben ellentétesen alkalmazta!
A rehabilitálási eljárás során az ügyészségnek nem sikerült igazolni, hogy bármilyen eljárás folyt volna Hajnalék ellen, így a halálos ítéletet sem tudták bemutatni. Ebből arra lehet következtetni, hogy Hajnalék (is) a Zombor felszabadulásakor történt megtorlás ártatlan áldozatai lettek.
Álláspontunk szerint, az újvidéki bíróság végzése szöges ellentétben van a rehabilitálási törvény rendelkezéseivel és sérti az alapvető emberi jogokat. Ezért 2016. október 31-én alkotmányos panasszal fordultam a szerb Alkotmánybírósághoz. Remélve, hogy ez a bíróság majd következetesen alkalmazza és a törvényeket és tiszteletben tartja az emberi jogokat. A Hajnal házaspár rehabilitálási eljárása, tehát, koránt se nincsen befejezve. (Mint ahogy sok más délvidéki magyar rehabilitálási kálváriája sem.)
Hogy milyen indítékból jelentkezett Zagyva-Mérei Emma a Hajnal házaspár és – ismereteim szerint – más rehabilitálási ügyekben is önkéntes tanúnak, azt csak ő tud(hat)ja. A lelkiismeretére tartozik. A fentiekből azonban látszik, hogy hadilábon áll a tényekkel, de az igazsággal is.   

            BOZÓKI Antal, nyugalmazott ügyvéd
Újvidék, 2017. december 20.
__________
* Az írást december 20-án küldtem el a Magyar Szó napilap szerkesztőségének, a deszk@magyarszo.rs címre. Azzal a kéréssel, hogy a lap december 23-ai számában ugyanazon a helyen közöljék, mint a hivatkozott „véleményt”. Erre azonban a mai napig nem került sor. Ez is azt mutatja, hogy mennyire érdekli az itteni magyar családok rehabilitálása, kárpótlása és vagyonának visszaszármaztatása.

Magyar Szó, 207. november 11. 20. 


Magyar Szó, 2017. november 25. 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése