Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság létrehozza a szerb nép identitásának megőrzésével foglalkozó közös nemzeti tanácsot, azzal az állítólagos céllal, hogy számos intézkedés alkalmazásával megakadályozza a szerb nép asszimilációját (vagyis beolvadását, beolvasztását).
Nem egészen érthető, melyik más népbe olvadhatna be akár a szerbiai, akár a boszniai szerbség.
A szerbiai szerbeket ilyen veszély
egyértelműen nem fenyegeti. A Boszniai Szerb Köztársaság pedig
Bosznia-Hercegovina külön entitása, amely majdnem teljes önállóságot
élvez. A boszniai bosnyákok (vagyis muzulmánok) és a boszniai horvátok
aligha égnek a vágytól, hogy magukba olvasszák az ottani szerbséget. Más
kérdés, hogy az ottani szerbekkel ellentétben nem áll szándékukban
lemondani Bosznia-Hercegovina területi egységéről.
Akárhogy is, a Boszniai Szerb Köztársaság
és Szerbia elkészítette “a szerb nép megmaradásáról szóló közös
nyilatkozatot”, amit még tavaly bejelentett a két elnök: Milorad Dodik
és Aleksandar Vučić.
A deklarációt állítólag azzal a céllal
fogalmazták meg, hogy szavatolja a boszniai szerbek anyaországukkal való
kapcsolatainak megszilárdítását, nemzeti identitásának megőrzését,
kultúrájának ápolását és ami különösen érdekes – gazdasági fejlődésének
gyorsítását. Ez utóbbi tétellel a szóban forgó nyilatkozat akár területi
autonómiáról szóló dokumentumnak is minősíthető. Mivel azonban a
boszniai szerbek (már most) annál is nagyobb önrendelkezést élveznek, nem
zárható ki, hogy ez egy lépés Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság
egyesülése irányában, illetve egyfajta Nagy-Szerbia (vagy legalábbis
nagyobb Szerbia) kialakítása felé.
A nyilatkozatot persze a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia parlamentje kell, hogy megszavazza.
Vučić úgy döntött, ez a téma a belgrádi választások után kerül napirendre.
Aligha fér hozzá kétség, hogy a
parlamenti képviselők, így a haladók “politikai szolgái”, köztük a VMSZ
képviselői is rábólintanak. Ezzel egy olyan dokumentumot támogatnak
majd, amely egyebek között magában foglalja, hogy a
szerbiai és a boszniai szerb diákok ősztől ugyanazokból a tankönyvekből
tanulják majd a történelmet, a földrajzot, az irodalmat stb.
Nos, ha a boszniai szerbeket megilleti
majd ez a jog, miért ne járna ugyanez a délvidéki magyarságnak, amely a
legnagyobb nemzeti közösség (vagy ahogy a szerbek szeretik mondani:
“kisebbség”) Szerbiában?
Ha az említett nyilatkozat elfogadásra kerül, logikus lenne egy olyan deklaráció elfogadása is, amely kiegyenlítené Magyarország és a délvidéki magyarság oktatási folyamatát
(vagy legalább annak nagyobb részét). Továbbá délvidéki
nemzettársainknak minden egyéb olyan jogot kellene biztosítani, amely a
szerb deklaráció elfogadásával jár majd a boszniai szerbeknek, nem?
Mit gondolnak, vajon a VMSZ-es
parlamenti képviselők a “szerb nép megmaradásáról szóló nyilatkozatra”
való szavazatukat függővé teszik-e egy ugyanilyen deklaráció
elfogadásától, amely a délvidéki magyarok megmaradását szavatolná? Vagy
minden “kötözködés” nélkül úgy szavaznak majd, mint a többség: igennel?
Netán tartózkodnak majd?
E sorok szerzője hajlandó felülvizsgálni a VMSZ-szel kapcsolatos minden bíráló megjegyzését, ha a “mieink” ezúttal valamilyen csoda következtében nem szavaznak igennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése