Határozatot fogadott el az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről az Európai Parlament
Az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésének tilalmáról szóló határozatot nagy többséggel február 7-én fogadták el Strasbourgban. A dokumentumban az EP eddig nem tapasztalt egyértelműséggel állapítja meg az EU felelősségét az őshonos nemzeti kisebbségek viszonylatában, s ennek mentén a rendelkezésre álló eszközök fokozott alkalmazására szólít fel.
A dokumentum kisebbségvédelmi mérföldkő jellege abban áll, hogy a „diagnózis” felállításával és a gyakorlati problémakezelés irányának meghatározásával az Európai Parlament részéről megnyílik az az út, amely a tagállamok számára kötelező erejű uniós kisebbségvédelmi jog- és intézményrendszer kialakításához vezet – összegez az elfogadott határozat kapcsán a Felvidek.ma.
Csáky Pál, a határozat kezdeményezője és koordinátora elmondta: a dokumentum azért is mérföldkő a kisebbségvédelem terén, mert az EU-t gyakran érte kritika amiatt, hogy kétarcú politikát folytatva csak Európán kívüli kisebbségekkel foglalkozott, és tagállami belügynek minősítette az Európában élő őshonos kisebbségek problémáit, amelyek így „nem kerültek napirendre”.
„A múlt hét szerdájától ez nem igaz” – szögezte le Csáky Pál.
A képviselő rámutatott: az EP elismerte, hogy a tagállamaiban élő őshonos kisebbségek problémái létezőek, s azokkal foglalkozni kell, s bár további hosszú és küzdelmes érdekérvényesítésre lesz még szükség a kisebbségvédelem terén, de a határozat jelentős első lépés volt, amely hivatkozási alapul szolgálhat majd továbbiak megtételéhez.
Az, hogy már van egy olyan dokumentum, amely az EU tagállamaiban élő kisebbségek jogainak védelméről szól, „óriási érv” lehet a magyar diplomácia kezében is – hangsúlyozta az MKP EP-képviselője. Kifejtette: ezzel összefüggésben nagyon fontos, hogy a dokumentum túlnyomó részében az őshonos kisebbségek jogvédelméről szól, valamint az is, hogy a dokumentumban lefektetett elveket olyan országokban is be kell tartani, amelyek még csak csatlakozni készülnek az EU-hoz, mint például Ukrajna vagy akár Szerbia.
A pozsonyi sajtótájékoztatón Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa és Menyhárt József, az MKP elnöke is részt vett. Menyhárt József fontos kiindulási pontként jellemezte, „sarokkőnek” nevezte a dokumentumot, amely szerinte egy új korszakot nyit majd az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében.
Kalmár Ferenc a dokumentum elfogadása kapcsán úgy vélekedett: további lépéseket kell tenni a most megnyílt úton az őshonos nemzeti kisebbségek védelme érdekében, s a kollektív jogok irányába kell elmozdítani a témáról folytatott diskurzust. „Kollektív jogok nélkül ugyanis a többségi társadalomhoz történő integráció egyet jelent az asszimilációval” – mutatott rá Kalmár Ferenc.
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló, múlt héten elfogadott határozat 13 év szünet után az első jelentős, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó dokumentum, amelyet az EP elfogadott. A határozat elfogadását két és fél évig tartó előkészítő munka előzte meg, a dokumentumot a testület összes frakciója – azon belül az Európai Néppárt (EPP) minden képviselője – megszavazta, az EP 751 képviselőjéből csak kevesebb mint húszan nem voksoltak mellette. (MTI , Felvidék.ma)
Magyar Szó, 2018. február 13. 1. és 3., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3602/kulfold_magyarsag/178565/M%C3%A9rf%C3%B6ldk%C5%91-a-kisebbs%C3%A9gv%C3%A9delem-ter%C3%A9n.htm, 2018. február 13. [08:29] >> 2018. február 13. [20:58]
Elfogadott szövegek
2018. február 7.,
szerda - Strasbourg Ideiglenes
kiadás
A kisebbségekhez tartozó uniós polgárok
hátrányos megkülönböztetésével szembeni küzdelem az EU tagállamaiban P8_TA-PROV(2018)0032
B8-0064/2018
Az
Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az uniós tagállamokban élő
kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló
szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről
szóló szerződés (EUMSZ) 10., 19., 21. és 167. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ 20. és 227.
cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 44. cikkében foglalt
petíciós jogra,
– tekintettel a Charta 21. és 22.
cikkére,
– tekintettel az EUSZ preambulumára,
– tekintettel az Európa Tanács nemzeti
kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére, az emberi jogok és alapvető
szabadságok védelméről szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvére, valamint a
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,
– tekintettel a személyek közötti, faji
vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének
alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) (faji megkülönböztetés elleni irányelv),
– tekintettel a foglalkoztatás és a
munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek
létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2) (a munkavégzés során alkalmazott egyenlő
bánásmódról szóló irányelv),
– tekintettel az Unió polgárainak és
családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és
tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról,
továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a
75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvre(3) (a szabad mozgásról szóló irányelv),
– tekintettel a Minority
Safepack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért kontra Bizottság
ügyben (T-646/13. sz.) az Európai Unió Bíróságának (EUB) törvényszéke által
hozott, 2017. február 3-i ítéletre(4) ,
– tekintettel „Az alapvető jogok
helyzete az Európai Unióban” című állásfoglalására,
– tekintettel a kibővített Európában a
kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló, 2005. június 8-i
állásfoglalására(5) ,
– tekintettel a kihalástól fenyegetett
európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013.
szeptember 11-i állásfoglalására(6) ,
– tekintettel a „2013. évi jelentés az
uniós polgárságról – Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című, 2014.
március 12-i állásfoglalására(7) ,
– tekintettel a Petíciós Bizottság
2015. évi tevékenységeiről szóló, 2016. december 15-i állásfoglalására(8) ,
– tekintettel „A romák unióbeli
integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem”
című, 2017. október 25-i állásfoglalására(9) ,
– tekintettel a „2017. évi jelentés az
uniós polgárságról: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás
uniójában” című, 2017. december 12-i állásfoglalására(10) ,
– tekintettel az Európai Parlament C.
Tematikus Főosztálya megbízásából a Petíciós Bizottság kérésére készített,
„Hátrányos megkülönböztetés(ek) a beérkezett petíciók alapján” című, 2017.
áprilisi tanulmányra,
– tekintettel az Európai Parlament C.
Tematikus Főosztálya megbízásából az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi
Bizottság kérésére készített, „A kisebbségek védelmét szolgáló átfogó uniós
rendszer felé” című, 2017. augusztusi tanulmányra,
– tekintettel az Európai Parlament B.
Tematikus Főosztálya megbízásából a Kulturális és Oktatási Bizottság kérésére
készített, „Kisebbségi nyelvek és oktatás: bevált gyakorlatok és hibák” című,
2017. májusi tanulmányra,
– tekintettel a Petíciós Bizottság
által 2017. május 4-én „Az uniós tagállamokban az uniós polgárok
megkülönböztetése elleni küzdelem és a kisebbségek védelme” címmel rendezett
nyilvános meghallgatásra(11) ,
– tekintettel eljárási szabályzata 216.
cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Petíciós Bizottság miután
számos petíciót kapott, amelyben a benyújtók aggodalmuknak adtak hangot a
kisebbségekhez tartozó uniós polgárokkal szembeni megkülönböztető gyakorlatok
miatt, meghallgatást szervezett a különböző felvetett kérdésekkel
kapcsolatosan;
B. mivel a kisebbségi jogok és a
jogállamiság elve között szoros kapcsolat áll fenn; mivel az EUSZ 2. cikke
kifejezetten megemlíti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és mivel e
jogok alapján ugyanolyan bánásmódot kell biztosítani, mint a Szerződésekben
rögzített egyéb jogok alapján;
C. mivel az EUMSZ 10. cikke kimondja,
hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió
küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy
meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló
megkülönböztetés ellen;
D. mivel miközben a nemzetközi
megállapodások szilárd keretet biztosítanak a kisebbségi jogok terén, még
mindig van bőven javítanivaló annak mikéntjén, ahogyan az EU-ban a kisebbségi
jogok védelmét a gyakorlatban átültetik;
E. mivel az EU-ban minden személy
egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, hogy a társadalom teljes
jogú, aktív tagjává váljon;
F. mivel a kisebbségek jogainak
biztosítása a koppenhágai kritériumok értelmében a tagjelölt országok számára
is alapvető követelmény;
G. mivel az etnikai származáson alapuló
megkülönböztetést a megkülönböztetés leggyakoribb formájaként említik, és mivel
az Eurobarométer diszkriminációról készített legutóbbi felmérése szerint a
szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés jelentősen emelkedett(12) ;
H. mivel az egyenlő bánásmódról szóló
irányelvre irányuló bizottsági javaslat (COM(2008)0426)
számos területet felölel, mint például az oktatást, a szociális védelmet,
valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az azok biztosítását;
I. mivel a kisebbségi jogokkal
kapcsolatos megkülönböztetés témakörében a Petíciós Bizottsághoz beérkezett
petíciókat alaposan meg kellene vizsgálni annak érdekében, hogy jobban meg
lehessen érteni a polgárok által felvetett aggályokat, és megoldásokat lehessen
javasolni;
J. mivel több petíció is azt mutatja,
hogy a kisebbségek alapvető jogaik gyakorlása során megkülönböztetéssel
szembesülnek, és mivel ez aggodalomra ad okot a kisebbségi közösségek jövőjét
illetően, különösen a környezetszennyező tevékenységek fényében;
K. mivel a közösségek, csoportok és
egyének kulturális identitásának egyik alapvető elemét képező, a nemzeti
kisebbségekhez kapcsolódó kulturális örökség tagállami védelme és megerősítése
döntő szerepet játszik a társadalmi kohézióban;
L. mivel a tagállamok egyértelmű
felelőssége, hogy korrekciós intézkedéseket hozzanak a roma közösség tagjaival
szemben folytatott megkülönböztető gyakorlatok ellen, különösen a regionális és
nemzeti hatóságokkal folytatott ügyintézéseik során;
M. mivel a petíciók benyújtóit
aggasztja egy nyelvi és egyéb kisebbségi jogaikra adandó átfogó uniós válasz és
védelem hiánya, holott az EUB szerint is ezeket a jogokat a Charta, illetve az
uniós jog általános elvei rögzítik;
1. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a
kisebbségekhez tartozó személyek még mindig akadályokkal szembesülnek alapvető
jogaik tiszteletben tartásának biztosítása során, valamint gyűlöletbeszéd és
gyűlöletbűncselekmények áldozataivá válnak;
2. úgy véli, hogy a tagállamoknak
következetesen biztosítaniuk kell a kisebbségi jogokat, és rendszeres
időközönként értékelniük kell ezen jogok tiszteletben tartását;
Az őshonos, nemzeti és nyelvi
kisebbségek megkülönböztetése elleni küzdelem: nemzeti és uniós felelősség
3. megállapítja, hogy az uniós napirend
nem foglalkozik elég kiemelten a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekkel, és
támogatja az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség integrált megközelítését
annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfelelően kezeljék a
társadalmukban élő emberek sokféleségét;
4. úgy véli, hogy az Unió felelősséggel
tartozik a kisebbségek jogainak védelme és előmozdítása terén; szükségesnek
tartja az uniós jogalkotási keret javítását annak érdekében, hogy a
kisebbségekhez tartozó személyek jogait átfogó módon lehessen védeni;
5. hangsúlyozza az uniós intézmények
szerepét egyrészt abban, hogy felhívják a figyelmet a kisebbségek védelmével
kapcsolatos kérdésekre, másrészt abban, hogy ösztönzik és támogatják a
tagállamokat a kulturális sokféleség és tolerancia, elsősorban oktatás révén
történő előmozdításában;
6. hangsúlyozza, hogy a kulturális
örökséggel kapcsolatos szakpolitikáknak inkluzívnak, közösségi alapúnak és
részvételinek kell lenniük, bevonva az érintett kisebbségi közösségekkel
folytatott konzultációt és párbeszédet;
7. megjegyzi, hogy az EU nem
rendelkezik hatékony eszközökkel a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának
ellenőrzésére; kéri az őshonos és nyelvi kisebbségek helyzetének hatékony uniós
szintű nyomon követését; úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének
fokozottan ellenőriznie kellene a nemzeti kisebbségek elleni megkülönböztetés
eseteit a tagállamokban;
8. elismeri a tagállamok fontos
szerepét az őshonos, nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmében; emlékeztet arra,
hogy a nemzeti kisebbségek védelmét, valamint a nyelven és a nemzeti
kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetés tilalmát a Szerződések és a
Charta is rögzíti;
9. sajnálja, hogy „A kisebbségvédelmi
és diszkriminációellenes politikák a kibővített Európában” című
állásfoglalásában említett problémák még nem kerültek megoldásra;
A kisebbségekre vonatkozó uniós
jogi keret: kihívások és lehetőségek
10. kiemeli, hogy az Európai Biztonsági
és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1990-ben aláírt koppenhágai dokumentumában
meghatározottak szerint a nemzeti kisebbségek jogai és e jogok védelme a
jogállamiság szerves részét képezik;
11. felhívja a tagállamokat egyrészt
annak biztosítására, hogy jogrendszerük garantálja a kisebbséghez tartozó
személyek megkülönböztetésmentességét, másrészt arra, hogy a vonatkozó
nemzetközi normák alapján hozzanak célzott védelmi intézkedéseket; elítéli a
köztisztviselők által a kisebbségekhez tartozó személyekkel szemben tanúsított
bármilyen megkülönböztető bánásmódot; javasolja, hogy az illetékes hatóságok
éljenek a meglévő intézkedésekkel a megkülönböztetés ilyen eseteinek
jelentésére és szükség esetén szankcionálására;
12. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell
a tagállamokban tartósan tartózkodó, nem állampolgárok helyzetével és jogállásával;
13. hangsúlyozza, hogy a nemzeti
kisebbségek természeti és kulturális örökségének értékei kulcsszerepet
játszanak a társadalmi kohézió tekintetében, és azokat a jövő nemzedékei
számára teljes mértékben megőrzendő eszközöknek kell tekinteni, többek között a
környezetszennyező tevékenységek beszüntetése révén;
14. felszólítja valamennyi tagállamot,
hogy írja alá, ratifikálja és hajtsa végre az Európa Tanács nemzeti kisebbségek
védelméről szóló keretegyezményét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
szóló egyezmény 12. jegyzőkönyvét, valamint a Regionális vagy Kisebbségi
Nyelvek Európai Kartáját, vagy aktualizálja a vonatkozó nemzetközi
megállapodások irányába tett vállalásait; hangsúlyozza, hogy a nyelvi és
őshonos kisebbségeket az ezekben a dokumentumokban rögzített elveknek
megfelelően kell kezelni;
15. felszólít a faji egyenlőségről
szóló irányelv és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló
irányelv felülvizsgálatára; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy alig történt
előrelépés az egyenlő bánásmódról szóló irányelvre irányuló javaslat elfogadása
tekintetében, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy indítsák újra a
vonatkozó tárgyalásokat, hogy azokat még a jelenlegi jogalkotási ciklus vége
előtt be tudják fejezni;
A kisebbségi nyelvek védelme
16. ösztönzi a tagállamokat a
kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó jog fenntartásának biztosítására és
az Unión belüli nyelvi sokféleségnek a Szerződésekkel összhangban történő
védelmére;
17. úgy véli, hogy az olyan közösségekben,
ahol egynél több hivatalos nyelvet használnak, a nyelvi jogokat tiszteletben
kell tartani anélkül, hogy az egyik nyelv jogait a másikhoz képest korlátoznák,
az egyes tagállamok alkotmányos rendjének megfelelően;
18. felhívja a Bizottságot, hogy
erősítse meg a regionális és kisebbségi nyelvek oktatásának és használatának
előmozdítását, mivel ily módon kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban;
Az LMBTI-személyek jogai
19. ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen
határozottabb lépéseket, többek között hozzon konkrét jogalkotási
intézkedéseket az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés és homofóbia
ellen, ugyanakkor tartsa tiszteletben a tagállamok hatásköreit; javasolja az
LMBTI-személyek jogainak figyelemmel kísérését, valamint azt, hogy egyértelmű
és hozzáférhető tájékoztatást nyújtsanak az LMBTI-személyek és családjuk
jogainak határokon átnyúló elismeréséről az EU-ban; úgy véli, hogy a
tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük, hogy a különböző szakaszokban
célzott oktatást nyújtsanak a megfélemlítés megelőzése és a homofóbia elleni
strukturális fellépés érdekében;
20. sürgeti a Bizottságot annak
biztosítására, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák a szabad mozgásról
szóló irányelvet, következetesen tiszteletben tartva többek között a
családtagokra vonatkozó rendelkezéseket, és megtiltva a megkülönböztetés minden
formáját;
21. felszólítja a Bizottságot, hogy
lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy az LMBTI-személyek és
családtagjaik az EUMSZ 21. cikkének, illetve a Chartája 21. cikkének
megfelelően gyakorolni tudják a szabad mozgáshoz való jogukat;
o
o o
o o
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa
ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok
kormányainak és parlamentjeinek.
___________________
(12) Diszkrimináció
az Európai Unióban, Diszkrimináció az Európai Unióban, http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/SPECIAL/surveyKy/2077
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése