Kimaradt a vagyon-visszaszármaztatási eljárás során tapasztalt probléma
2. A KMKF támogatja a VMSZ küzdelmét az anyanyelven megvalósuló oktatásért, különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Meggyőződését fejezi ki, hogy e törekvés biztosítja a jövőben is a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, ami az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere. Megelégedéssel nyugtázza, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, amivel kezdetét vette a szerb, mint nem anyanyelv oktatási módszertanának korszerűsítése, annak érdekében, hogy az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülése mellett, a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával nagyobb eséllyel érvényesülhessenek a fiatalok a szülőföldön.
3. A KMKF üdvözli, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként, a VMSZ több törvényjavaslatra benyújtott, elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét, továbbá hogy Szerbiában törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák, egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira vonatkozik. A jogszabály bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást.
*******
A zárónyilatkozatból választ is kaphattunk az általunk feltett
kérdésre, amely úgy szólt, hogy: Bekerül-e a KMKF-zárónyilatkozatába a
vagyon-visszaszármaztatási probléma?A Vajdasági Magyar Szövetség képviselői, úgy tűnik, nem tartották fontosnak, hogy a vagyon-visszaszármaztatási eljárások során tapasztalt gondok megjelenjenek a Kárpát-medencei Magyar Képviselői Fórum zárónyilatkozatában.
Szabad Magyar Szó, 2018. február 9. [18:42]
Bekerül-e a KMKF zárónyilatkozatába a vagyon-visszaszármaztatási probléma?
A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, mint a Szerb Kormány közigazgatási szerve, sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit, azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét – olvasható a február 8-án megjelent Családi Körben. A témát Józsa László ügyvéd megkérdezésével járta körül Tóth Imre.
Hány olyan esetről van tudomása, amikor elutasították a jogerősen rehabilitált személy kárpótlási kérelmét?
– Teljes rálátása csak az ügynökségnek van, én hat konkrét esetről tudok. Ezek most fellebbezés alatt állnak, és még nincs róluk határozat. Azt hiszem, ez tömegesebb jelenség. Mindenkinek nagyon oda kell figyelnie arra, hogy ezzel kapcsolatban jogilag nagyon megalapozott jogorvoslatokkal kell élni. Ennek a lényege az, hogy a két releváns törvény – a vagyon-visszaszármaztatási, illetve a rehabilitációs törvény – olyan eljárási rendet állít föl, hogy abban az esetben, ha a vagyon elvételének jogcíme annak idején a vagyon elkobzása volt, akkor azt az elkobzást büntető intézkedésnek fogja fel a mai jogrend, vagyis valamiféle bűn előzte azt meg. Ebből kifolyólag a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökségnek nem kellene belemerülnie annak vizsgálatába, hogy a bűn valós vagy konstruált volt-e. Az elkobzott vagyon tekintetében a korábbi tulajdonos bűntelenségét nem a vagyon-visszaszármaztatási ügynökség köteles elbírálni, hanem ez a feladat a bírósági nem peres eljárásokra hárul…Ezzel szemben a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség kreál akadályokat, mert szerintük, amennyiben az iratokból kiderül, hogy a korábbi tulajdonos tagja volt a megszálló erőknek, abban az esetben ők a vagyon-visszaszármaztatási törvénynek az erre vonatkozó tilalmi rendelkezését alkalmazzák. Ami azt jelenti, hogy megállapítanak olyan tényeket, amelyeket a rendszer logikája szerint közigazgatási eljárásban nem lehet megállapítani, főleg nem külön bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
– Az ügynökség elolvassa a rehabilitációs eljárás bírósági iratanyagát, és amennyiben ott azt látja, hogy XY-t azért ítélték börtönre, mert tagja volt például a Baross Szövetségnek, akkor ők úgy tekintik, hogy a volt tulajdonos a megszálló erőkhöz tartozott, így az utódainak nem jár vagyon-visszaszármaztatás. Ez egy eléggé „hajánál fogva előráncigált” érv. Egyrészt azért, mert nincs értékelés arról, hogy a Baross Szövetség konkrétan milyen természetű szerveződés volt. Én hozzáteszem, hogy antiszemita, tehát a modern jogelvekkel összeegyeztethetetlen, kirekesztő jellegű egyesület volt, de erővel sem lehet ráfogni azt, hogy a megszálló erők része lett volna – mondta többek között Józsa (a teljes interjút a Családi Körben olvashatják el).
Mivel a vajdasági magyarok szempontjából egy nagyon fontos témáról van szó, szerettük volna tudni, hogy a köztársasági, tartományi és helyi szinten is a hatalmi koalíciót alkotó Vajdasági Magyar Szövetségnek mi az álláspontja ebben az ügyben.
Mivel pénteken rendezik meg Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának plenáris ülését, amelyen a VMSZ is képviseli magát, ennek apropóján küldtem el a kérdésemet Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, Pásztor Bálintnak, Pék Zoltánnak, a párt köztársasági képviselőinek.
A kérdés így hangzott: A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították, hogy a kérelmezők felmenői részét képezték a megszálló erőknek. A kérdésem az lenne, hogy a február 8-án kezdődő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői szorgalmazzák-e, hogy ez a kérdés bekerüljön a zárónyilatkozatba?A kérdésre egy válasz érkezett:
„Ahogy azt mar Tóth Imrének is jeleztem, nem nyilatkozom a Családi Körnek” – írta Pásztor Bálint, aki a címzettekhez odatette a többi köztársasági képviselőt is, bizonyára abból a megfontolásból, nehogy nekik esetleg eszükbe jusson bármiféle érdemi választ adni a kérdésre.
Ha esetleg mégis érkezik válasz Kovács Elvirától, Pék Zoltántól vagy Fremond Árpádtól, akkor cikkünket frissítjük.
Tőke János
2018. február 9. [9:07]
https://szabadmagyarszo.com/2018/02/09/bekerul-e-a-kmkf-zaronyilatkozataba-a-vagyon-visszaszarmaztatasi-problema/
Délvidéki témák a KMKF zárónyilatkozatában
Fotó: Pásztor Bálint facebook
Zárónyilatkozattal zárult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pénteki plenáris ülése Budapesten. A dokumentumban egyöntetű támogatásról biztosítják a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés/Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezést, amely a nemzeti kisebbségek védelme európai uniós keretének megteremtését kívánja elősegíteni.
A nyilatkozat többek között felhívja a
figyelmet arra, hogy az autonómia a Kárpát-medencében élő őshonos
közösségeink legitim igénye, és éppen a különböző autonómiaformák
megvalósítása erősítheti meg térségünk stabilitását.
A KMKF elítéli azokat a törvényalkotási
törekvéseket, amelyek az ukrajnai és európai normák durva megsértésével
helyenként megfosztani akarják a kisebbségeket oktatási és
nyelvhasználati jogaiktól, máshol pedig szűkítik a már meglévő
kisebbségi jogokat.
A KMKF üdvözli, hogy Szerbiának tizenkét
csatlakozási tárgyalási fejezetet sikerült megnyitnia és kettőt
ideiglenesen lezárnia. Bízik abban, hogy az idén további fejezetek
nyílhatnak meg és felgyorsul a folyamat. Sürgeti a 23. csatlakozási
tárgyalási fejezethez kapcsolódó kisebbségi akcióterv megvalósítását.
Ennek folyamatában a parlamentnek számos új törvényt kell megalkotnia, a
nemzeti kisebbségek jogainak védelme, helyzetük javítása érdekében.
A KMKF reményét fejezte ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a
nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvények módosításait hamarosan
elfogadják.
Délvidék szempontjából még két kiemelt részlet került bele a zárónyilatkozatba:
– A KMKF támogatja a VMSZ küzdelmét az
anyanyelven megvalósuló oktatásért, különösen a kis létszámú osztályok
megmaradásának vonatkozásában. Meggyőződését fejezi ki, hogy e törekvés
biztosítja a jövőben is a magyar nyelven működő, önálló tagozatok
megmaradását, ami az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere.
Megelégedéssel nyugtázza, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta
a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, amivel
kezdetét vette a szerb, mint nem anyanyelv oktatási módszertanának
korszerűsítése, annak érdekében, hogy az anyanyelvű oktatáshoz való jog
érvényesülése mellett, a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával nagyobb
eséllyel érvényesülhessenek a fiatalok a szülőföldön.
– A KMKF üdvözli, hogy a részarányos
foglalkoztatás elvének megvalósulásaként, a VMSZ több törvényjavaslatra
benyújtott, elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a
munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság
nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő
képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét,
továbbá hogy Szerbiában
törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák, egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira vonatkozik. A jogszabály
bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást.(mti nyomán)
törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák, egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira vonatkozik. A jogszabály
bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást.(mti nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése