Emberi-
és nemzeti kisebbségjogi napló (104.)
Március
1.
Feltétel: a határkérdés rendezése (is)
Terjedelmes interjút közölt Tomislav Žigmanovval, a Vajdasági Horvátok
Demokratikus
Szövetségének (DSHV) elnökével a Danas c. belgrádi napilap, „Szerbia nem lesz az EU tagja, amíg nem rendezi Horvátországgal a határkérdést” címmel.[1]
Tomislav
Žigmanov: A szerbiai horvátok számára elsődleges a politikai felzárkózás
Aleksandar
Vučić
szerb elnök Belgrádban, február 20-án fogadta, a horvát nemzeti kisebbség
képviselőt. A küldöttséget Žigmanov vezette.
A lap újságírójának kérdésére, hogy „az Ön számára mi volt a
legfontosabb azok közül a kérdések közül, amelyekről Vučićtyal tárgyaltak,
Žigmanov” az alábbi választ adta:
– A
legfontosabb a horvát közösség képviselőinek bekapcsolása a döntéshozatali
folyamatba, a két állam közötti egyezmény 9. szakaszával összhangban, a szerbek
védelméről Horvátországban és fordítva, amelyben kimondottan az áll, hogy az
államok kötelesek bekapcsolni a nemzeti kisebbségeket a döntéshozatali
folyamatokba minden, helyi, tartományi és köztársasági szinten, a törvényhozási
és a végrehajtó hatalomban. Ez demokratikus elv.”
A kérdésre, „gondolja-e, hogy az aktuális
szerb hatalomnak van politikai akarata ennek a megoldásnak az alkalmazására”, Žigmanov
így válaszolt:
– Az egyezmény 2005. évi alkalmazásától kezdve
nem volt politikai akarat. Úgy gondoljuk, meg kell oldani, hogy a kétoldalú
szerződéseket alkalmazni kell. A kisebbségek politikai részvétele a
döntéshozatalban az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások 23. fejezetében
is benne van. Ez feltételezi az össze jogi dokumentum szigorú alkalmazását.”
Žigmanov kiállt a horvát nemzeti kisebbség
jogainak érvényesítése és a vonatkozó kétoldalú egyezmény alkalmazása
érdekében. A pacta sunt servanda, vagyis a megállapodások teljesítésének kötelessége
egyébként is a nemzetközi jog elve.
A magyar állami tisztviselők, miközben „a
délvidéki/vajdasági magyarság eltűnik”,[2] huzamosabb ideje nem
szorgalmazták a közösséget hátrányosan érintő egyetlen kérdés megoldását sem a
szerb vezetőknél. Csak azt szajkózzák, hogy „Magyarország a leghatározottabban
támogatja Szerbia EU-csatlakozását”.[3]
Szijjártó Péter külgazdasági és
külügyminiszter, aki Szófiában részt vesz az európai uniós külügyminiszterek
kétnapos informális találkozóján. A találkozóról beszámolva (február 17-én) az
MTI-nek elmondta: „Magyarország azért támogatja Szerbia EU-csatlakozását,
mert ez jó lenne a vajdasági magyaroknak, továbbá biztonsági szempontból
kifejezetten fontos Magyarországnak a Nyugat-Balkán stabilitása, és
ennek Szerbia egyértelműen az egyik pillére.”
A Külügyi és Külgazdasági Intézet és a Konrad-Adenauer-Stiftung
budapesti irodája által szervezett március l-jei konferencián Szijjártó visszautasította, hogy
uniós országok bírálják Szerbiát kisebbségi politikája miatt, hangoztatva, hogy
„Szerbiában jobban bánnak a magyar kisebbséggel, mint a szomszédos uniós
tagállamok”.[4]
Amíg az anyaország viszonyulása vagy a
politikusai nem változnak meg, sajnos helyzetünk semmilyen jobbulását nem
várhatjuk Szerbia uniós csatlakozási folyamatától. A Vajdaság Magyar Szövetség nevű
magyar-szerb vegyes párt ehhez csak asszisztál.
Március
1.
„Előbb a joguralom, majd az új fejezetek”
– Amennyiben az Európai Bizottság Szerbiának
az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló jelentése, melynek közzététele
áprilisban várható, negatív hangvételű lesz a 23. és a 24. csatalakozási
fejezetekben, amelyek a joguralomra és a koszovói kérdésre vonatkoznak, Szerbia
legjobb esetben csak júniusban vagy júliusban nyithat meg egy új fejezetet az
EU-csatlakozási tárgyalásokban – tudta meg a Danas c. belgrádi napilap nem hivatalos
brüsszeli diplomáciai körökben.[5]
„A 23-as, 24-es és a 35-ös az ún. blokkoló
fejezetek és csak egy új fejezet tavaszi, vagy nyári megnyitása szimbolikus
gesztus és világos jelzés lenne, hogy Belgrádnak a gyakorlatban sokkal többet
kell tennie, különösen amikor a joguralomról van szó, ha 2023-ig valóban minden
fejezet lezárása törekszik, ami Szerbia 2025-ig való csatlakozásának az
előfeltétele lenne” – mutattak rá a napilap beszélő partnerei.
A
berlaymont épület, az Európai Bizottság brüsszeli székháza
Az EU kifogásai a joguralommal kapcsolatban
egyebek között „az alkotmánymódosítás késésére és a 23. fejezettel kapcsolatos (a
nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló – B.A) Cselekvési terv
elégtelen teljesítésére vonatkoznak”.[6] Egyebek között úgy
értékelték, hogy Szerbia késik „az esetek hatékony, átlátható és kiterjedt
feldolgozási rendszerének létrehozásában”, de azt is kiemelték, hogy „késik a
ügyészségi stratégia elfogadása is”.[7]
Szerbia a csatlakozási tárgyalások alatt
összesen 12 fejezetet nyitott meg (a 35-ből), amelyek közül kettőt ideiglenesen
lezártak. – Szerbiának biztosítania kell a független igazságszolgálást, a
szólásszabadságot, valamint a nemzeti kisebbségek jogait, hogy folytassa a
korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, beleértve a pénzmosást is –
üzente decemberben Johannes
Hahn, az Európai Unió
bővítési és szomszédságpolitikai biztosa.[8]
Óriási felelősség hárul a Magyar Nemzeti
Tanácsra (MNT), de legfőképpen Hajnal
Jenőre a testület elnökére, hogy a délvidéki/vajdasági magyarság kérdései
elfogadható megoldásokra találjanak a csatlakozási tárgyalások alatt. Az eddigi
eredmények alapján sajnos nem lehetünk túlságosan optimisták. Úgy tűnik, hogy
elnök se nincsen erre kellően felkészülve. Csak abban reménykedhetünk, hogy az
idén esedékes nemzeti tanácsi választásokon egy sokkal agilisebb elnök kerül a
testület élére, aki eredményesen tudja képviselni közösségünk érdekeit. Ha ismét
a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) adja a tanács többségét és az elnököt,
akkor az a kevés remény is, ami még van, elveszni látszik.
Március
1.
„A
reformokkal foglalkozzanak, ne a dátumokkal!”
Szerbiában évek óta folyik a találgatás,
újabbnál újabb dátumokat (éveket) jelölnek meg, tűznek ki az ország Európai
Unióhoz való csatlakozása eléréséhez. Arról viszont sokkal kevesebbet, vagy
egyáltalán semmit nem mondanak, hogy az ország mikor és hogyan teljesíti a
csatlakozási feltételeket. Ehhez nem elég törvényeket hozni, reformokat
bejelenteni, ha a teljesítés elmarad. Úgy látszik, ez a szempont nem tudatosodott
még az ország vezetőinek a fejében sem.
Jean-Claude
Juncker, az Európai Bizottság elnöke (a fotón), a
nyugat-balkáni államok vezetőinek szófiai találkozóján ismételten hangsúlyozta,
hogy „a régió országainak még többet kell dolgozniuk a reformok végrehajtása
ügyében, s kevesebbet kell foglalkozniuk a különféle dátumokkal. Juncker
szerint a csatlakozás pillanata mindenképp elérkezik, amint az országok
teljesítik az előfeltételeit.”[9]
A szerb vezetők
esetleg azt gondolják, hogy valamilyen (politikai) csoda folytán az országtól nem
kérik számom a csatlakozási feltételek teljesítését? A politikában, tudjuk,
semmi sem kizárt, lehetetlen. Reméljük, hogy az EU mégis következetes lesz.
BOZÓKI
Antal
Újvidék, 2018. március 11.
[1] Miloš Mitrović: Srbija neće u EU dok ne reši pitanje granice sa Hrvatskom [„Szerbiai nem lesz EU tagja, amíg nem rendezi Horvátországgal a határkérdést”]
[2] http://delhir.info/2018/02/17/delvideki-magyarsag-eltunik-de-magyarorszag-leghatarozottabban-tamogatja-szerbia-eu-csatlakozasat/,
2018. február 17. A délvidéki magyarság eltűnik, de Magyarország a
leghatározottabban támogatja Szerbia EU-csatlakozását.
[3] Uo.
[4] Magyar külügyminiszter: „Szerbia a stabilitás pillére a Nyugat-Balkánon, jobban bánnak a magyar kisebbséggel, mint a szomszédos uniós tagállamok”
[5] M. Stojanović: Prvo vladavina prava, pa nova
poglavlja [Előbb a joguralom, majd az új fejezetek.]. Danas, 2018. március 1.
8.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Izvestan napredak, izazovi ostaju [Bizonyos
haladás, a kihívások maradnak]. Danas, 2018. március 1. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése