Emberi- és nemzeti
kisebbségjogi napló (107.)
Március
8.
Elmérgesedő bosnyák-szerb viszonyok?
Ahmedin Škrijelj (a fotón), a Szandzsáki Demokratikus
Akciópárt (SDA) főtitkára sajtóértekezletet tartott a szandzsáki bosnyákok
behívása a szerb katonaság tartalékos egységeibe való beosztás átvétele és
a katonai gyakorlatokon való részvétele miatt.
A
főtitkár egyebek között elmondta, hogy a pártot a szülők nagyobb száma kereste
meg, akiknek a fiai behívókat kaptak, hogy „védjük meg őket ettől a
nyomásgyakorlástól és azokról az életveszélyektől, amelynek a szerb katonaság
és a honvédelmi minisztérium teszi ki őket”.[1]
–
A bosnyákok valós és objektív félelme a szerb fegyveres erőktől abban a tényben
van, hogy a bosnyákok ellen éppen ezek a fegyveres erők által elkövetett
nagyszámú bűncselekmény nincsen felderítve és a felelősök mindeddig nem lettek
megbüntetve.
Ezekből az okokból kifolyólag, a bosnyákok a szerb
katonaságban és más fegyveres erőkben jogosan látnak fenyegető fegyveres erőt,
amely ellenséges viszonyt mutat a bosnyákok felé, a volt JSZSZK szétesésétől
máig.
Követeljük, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a
szerb katonaság a szandzsáki bosnyákokat hagyja ki a katonai behívásokból –
mondta Ahmedin. A bosnyákok nem fognak eleget tenni ezeknek a behívóknak, mivel
nem kívánják magukat kockázatoknak és valós életveszélyeknek kitenni, tette
hozzá.
– Az igazságügyi szervek nem szabad, hogy
megbüntessék a bosnyákokat, akik az életükért való jogos félelem miatt nem
tesznek eleget a behívóknak, mivel mind a mai napig nem indítottak eljárást
egyetlen bűnöző ellen sem, aki állami szolgálatban karriert épített a
szandzsáki bosnyákok gyilkolása, letartóztatása és kínzása által. Azoknak a
bosnyákoknak az erőszakos elvitelét és megbüntetését pedig, akik nem tesznek
eleget a behívóknak, szervezett állami erőszaknak fogjuk tekintetni, a
bosnyákok megfélemlítése céljából – hangoztatta Ahmedin.
A SZDA főtitkára elmondta azt is, hogy ez által értesítették
a szerb köztársasági elnököt, a kormányfőt és a védelmi minisztert is.
Végezetül felszólította az Európai Uniót, hogy „sürgősen szervezze meg és
közvetítsen a szerb hatalmi szervek és a szandzsáki bosnyákok legitim
képviselői közötti párbeszédben”.
Március
13.
Miért „nincs polgári jogvédő”?
Óbecsén a községi büdzsébe évről évre
betervezik a polgári jogvédő költségét (1,9 millió dinárt), de 2014 novembere
óta nincs polgári jogvédő.[2]
Ombudsman
híján a közigazgatási hivatal ingyenes jogsegély-szolgálata várja a polgárokat
(Fotó: Fehér Rózsa)
– Az óbecsei önkormányzat polgári jogvédőről szóló határozata szerint az ombudsman a polgárok sérelmére elkövetett törvénytelenségekre és szabálytalanságokra hívja fel a figyelmet, és ezekre figyelmezteti a közigazgatási hivatalt, valamint a közszolgálatokat és intézményeket, a polgári jogvédő tehát a hatalom feletti kontroll eszköze, ezért is választják a végrehajtó hatalom mandátumánál hosszabb időre. Bár Óbecse az elsők között alkalmazott ombudsmant az országban, Deli Csaba nyugdíjba vonulása óta a községben nincs kinek és mire kifizetni a tervezett bér- és egyéb költségeket a közigazgatási adminisztráció, valamint a közintézmények és a közvállalatok jogszerű tevékenységének az ellenőrzéséért. Dragan Tošić polgármester szerint ennek oka az, hogy számos egyéb feltétel mellett Óbecsén a polgári jogvédőnek mind a szerb, mind a magyar nyelvet jól kell ismernie – tudjuk meg az idézett írásból.[3]
2017. április 20-ától 23-ig megfigyelő látogatást tett Óbecsén,
Zentán és Szabadkán a Morvai Krisztina
EP képviselő által vezetett nemzeti jogvédő (Nemzeti Jogvédő Szolgálat – NJSZ) delegáció.
A látogatás apropója az volt, hogy az Európai
Parlamentben megvitatásra került David McAllister német EP-képviselő/jelentéstevő
nevéhez fűződő 2016-os szerbiai országjelentés, az Európai parlament
állásfoglalására irányuló indítvánnyal együtt.[4]
A küldöttség tagjai a helyszínen kívántak tájékozódni,
hogyan valósulnak meg a magyar közösség – a nemzetközi normák és a belső
jogszabályok által biztosított – jogai, legfőképpen az anyanyelv-használat
területén.
A négynapos monitoring alatt, amelyen én is részt vehettem, azt lehetett megállapítani,
hogy magyar közösség helyzete/állapota és jogainak megvalósulása talán még
rosszabb, mint ahogy azt A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai című
2017. április elején megjelent (árnyék)jelentésben[5]
megírtam.
A nyelvhasználat területén – a magyar nyelv hivatalos
használatát előíró jogszabályok ellenére – a közhivatalokban és a bíróságon
alig található magyar nyelvű tájékoztató jellegű és egyéb felirat vagy
nyomtatvány. Magyar nyelvű formanyomtatványt, űrlapot szinte sehol nem tudtak mutatni,
miközben Óbecsén a magyarok 45, Zentán pedig a lakosság 78 százalékét képezik.
Vagyis jóval meghaladják az egyenrangú nyelvhasználat biztosításhoz szükséges
15 százalékot.[6]
Az óbecsei bíróságon például a magyar bíró neve csak
szerb nyelven és cirill betűvel volt feltüntetve. Az eljárások általában szerb
nyelven, vagy fordító segítségével történnek. A Szabálysértési Bíróságon is
ritka a magyar nyelven lefolytatott eljárás, az is csak első fokon. (A Magyar
Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Bizottságának elnöke pedig éppen ebben a
városban él.)
Magyar nemzetiségű alkalmazottak akadnak ugyan a
hivatalokban és az igazságügyben, vezető beosztásban is, de a részarányos
foglalkoztatás biztosítása továbbra is elméleti kategóriát képez. Az utánpótlás
se nincsen biztosítva. Zentán a magyarul egyébként beszélő rendőrségi
alkalmazott – a küldöttséggel való találkozó alkalmával – gyorsan szerb nyelvre
fordította a szót, mondván, hogy „így pontosabban tudja kifejezni magát”.
Az lakosok nem ismerik a jogaikat és nem is kérik azok
gyakorlati alkalmazását. Ügyintézéskor – Óbecsén és Zentán egyaránt –, aki nem
beszéli megfelelő szinten a szerb nyelvet, az magával viszi a férjét, vagy a
felségét, hogy segítsen a szerb nyelvű és cirill betűs nyomtatványok, űrlapok
kitöltésben.
A köztársasági szintű hivatalokban, mint például a
kataszter, a magyar nyelv használata egyáltalán nincsen biztosítva. Se szóban,
se írásban. Ezt – jogellenesen – azzal magyarázzák, hogy „a székhelyük
Belgrádban van és rájuk a helyi jogszabályok nem vonatkoznak”.
A küldöttség tagjai megismerkedhettek a magyarság
nagyméretű és fokozódó fogyásával, a tömeges elvándorlás problémájával, a
munkanélküliség növekedésével és a szegénység fokozódásával is. (Zentán csak a
cukorgyár leállítása miatt – a helybeliek elmondása szerint – mintegy kétezer
lakos távozott külföldre.)
Röviden: A gyakorlatban a nemzeti közösségi jogok
messze elmaradnak a jogszabályok által biztosított jogoktól. Mondhatni azt is,
hogy köszönő viszonyban se nincsenek a jogszabályokkal.[7]
Sirkova Anikó, Dr. Zoran Pavlović és Ceglédi Rudolf
Fotó: Rúzsa Mária
Az ombudsmannak, tehát, a Tisza-menti magyar
községekben (is) lenne dolga, de nem csak a „munkára való és a munkaviszonyból
eredő jogok sérülése miatt”[8] –
ahogyan Deli Csaba volt óbecsei
jogvédő nyilatkozta, hanem a nemzeti kisebbségi jogok sérülése miatt is. Csak
épen ombudsman nincsen. És senki semmit
nem tesz annak érdekében, hogy legyen!
Ombudsman nem csak
Óbecsén nincsen, de Zentán (ahol hasonló a helyzet mint Óbecsén),
Magyarkanizsán és Adán sem. Ezt tudtuk meg a dr. Zoran Pavlović tartományi ombudsman zentai látogatása
alkalmából tartott sajtótájékoztatóról készült írásból.[9] Pedig fontos eleme lehetne ez a nemzeti kisebbségi jogok jobb érvényesítésének!
Mi ennek az oka? Az
egyik talán az, hogy „a polgári jogvédőnek mind a szerb, mind a magyar nyelvet
jól kell ismernie”, azzal a megjegyzéssel, hogy nem csak „ismernie” hanem
egyenrangúan használnia is kell. Ilyen kárderek pedig – az elmondottak alapján úgy
tűnik – nincsenek, a hatalom pedig nem tett semmit, hogy legyenek. Vagy ha
ilyenek vannak is, nem vállalják ezt a munkát. Azt is érdekes lehetne kutatni, hogy
miért nem. A
közigazgatási hivatal ingyenes jogsegély-szolgálata márpedig nem helyettesítheti az
polgári jogvédőt! Nem igaz, hogy három év alatt nem lehetett volna magyar jogászokat
kiképezni ombudsmannak!
Pavlović most azzal a
lehetetlen ötlettel állt elő, hogy „Zenta, Magyarkanizsa és Ada elöljárói
gondolkodjanak el egy független szerv kinevezésén, amely e három község
területén végezné a helyi ombudsman tevékenységét”.[10]
Ez képtelenség! Sehol sem tudná teljes mértékben ellátni a feladatát – ha
igazán akarna dolgozni! Vagy esetleg attól félnek, hogy esetleg a nemzeti kisebbségi
jogok gyakorlati alkalmazását is számon kérné?
Mit tett a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács és a
helybeli magyar pártok, hogy a Tisza-menti magyar
községekben is legyen polgári jogvédő?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. március 24.
[1] SDA Sandžaka se protivi pozivanju i raspoređivanju Bošnjaka u rezervni sastav srpske vojske i učestvovanju na
vojnim vježbama [Az SZDA ellenzi a bosnyákok behívását a szerb hadsereg tartalékos egységeibe és részvételét a
katonai gyakorlatokon]. http://www.sda.rs/vijesti/2000-sda-sandzaka-se-protivi-pozivanju-i-rasporedjivanju-bosnjaka-u-rezervni-sastav-srpske-vojske-i-ucestvovanju-na-vojnim-vjezbama.html, 2018. március 8. és S.N.: Ministarstvo
odbrane da ne poziva Bošnjake [A Honvédelmi M?isztérium ne hívja bosnyákokat]. Danas, 2018. március 9. 6.
[2] „Szerbiában 2002-ben Vajdaságnak lett elsőként
ombudsmanja, de a tartományban a mai napig csak kevesebb, mint
15 önkormányzat büszkélkedhet
polgári jogvédővel.” feró: Ombudsman kerestetik.
Magyar Szó, 2018. március 13. 5.,
vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3625/vajdasag_obecse/179964/Ombudsman-kerestetik.htm,
2018. március 12.
[18:09]
Lásd még Rúzsa Mária Zenta: Községi ombudsmanok kinevezését szorgalmazzák c.
írását. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22281/Zenta-Kozsegi-ombudsmanok-kinevezeset-szorgalmazzak.html,
2018. március 19. [16:10]
[3] Lásd feró írását a 2-es alatt.
[4] Lásd A 2016. évi szerbiai országjelentés vitája c. írásom
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=CRE&reference=20170613&secondRef=ITEM013&language=HU&ring=A8-2017-0063;
Az Európai Parlament 2017.
június 14-i állásfoglalását a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi
jelentéséről (2016/2311(INI)) és a Szerbia nem teljesít c. 2017.
július 15-i írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10112,
2017. július 15. és http://delhir.info/2017/07/15/szerbia-nem-teljesit-az-eu-s-targyalasi-fejezetek-jelenlegi-allasa/,
2017. július 15.
[5] Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil
Egyesület. Verzál 021. Újvidék 2017 256.
[6] „A helyi önkormányzat köteles alapszabályával
hivatalos használatba bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvét és írásmódját, ha a
területén az adott nemzeti kisebbségnek a teljes lakosságban való részaránya a
legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 15%-ot.” TÖRVÉNY A HIVATALOS
NYELV- ÉS ÍRÁSHASZNÁLATRÓL.
Az SZK Hivatalos
Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005. – másik törvény és 30/2010.
szám.
[7] Bővebben lásd az „Elégedett szerbiai magyarok”? c. írásom. https://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Napl%C3%B3?updated-max=2017-05-14T18:58:00%2B02:00&max-results=20&start=2&by-date=false,
2017. április 27. és Nemzeti jogvédő Alapítvány.
nja.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=1177
[9] Hhzs. Magyar Szó, 2018. március 20. 1. és 13., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3632/vajdasag_zenta/180371/Ombudsman-h%C3%A1rom-k%C3%B6zs%C3%A9gre.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése