Nem túlzás azt állítani, hogy a vasárnap sorra kerülő belgrádi választásnak azonos a súlya, mint a szerbiai országos választásoknak.
(fotómontázs: You Tube)
Ha a Szerb Haladó Párt a visszatetsző
csatlósaival együtt valamilyen kisebb csoda következtében elbukná a
fővárosi megmérettetést, pár hónapon belül nagy valószínűség szerint
teljesen elbúcsúzhatna a hatalomtól. Íratlan szabály a szerbiai
politikai csatatéren, hogy a belgrádi vesztes köztársasági szinten is
elvérzik.
Miért lenne jobb a délvidéki magyarságnak, ha a mostani szerb politikai garnitúra “elhúzna”?
Ha a szerb átlagpolgároknak rossz, a
délvidéki magyaroknak legalább kétszer rosszabb. A gazdasági hanyatláson
és az állandó bizonytalanságon és nincstelenségen kívül, amely ebben a
társadalomban többé-kevésbé minden tisztességes embert sújt, magyarjaink
a keserű kisebbségi sors számos hátrányával is szembesülnek.
No, de vajon az előző rendszerek sokkal jobbak voltak számunkra? – tehetné fel valaki jogosan a kérdést.
Tény ugyanis, hogy az elmúlt
évtizedekben Szerbiában sem a baloldaliak, sem a liberálisok, sem a
nacionalisták, sem a centrumközeliek (ha olyanok egyáltalán léteztek),
nem voltak korrektek és igazságosak a nemzeti közösségünkkel szemben.
Legenyhébben fogalmazva.
Még a haladó birodalom felépülése előtt a
kvázidemokrata pártok csaknem ugyanolyan előítéletekkel viseltettek az
itteni magyarok iránt, mint a nyers nacionalisták és soviniszták. A
“demokratikus tömb” illusztris vezetői is minden évben megemlékeztek a
“hideg napokról”, a szerb partizánok által 1944-45-ben elkövetett
délvidéki magyarirtás tényét pedig nem ismerték (és nem ismerik) el.
A szerbek egy része ma is jól ismert sztereotípiák alapján kezeli a “fasiszta magyar férfiakat” és a “könnyűvérű magyar nőket”.
A délvidéki magyarság évtizedek óta
diszkrimináció áldozata a saját földjén a fogalalkoztatás, az emberi
jogok, az oktatás, a nyelvhasználat stb. terén – attól függetlenül, hogy
adott pillanatban milyen politikai színezetű szerb vezetés uralkodik.
Nemcsak a szerb nacionalisták, hanem a
szerb ún. polgári erők is mindig elutasították (pontosabban: kíméletlen
módon elvetették) a délvidéki magyar autonómiára irányuló összes
kezdeményezést.
A fentiek tükrében mitől rosszabbak ezek a mostaniak?
A válasz egyszerű.
A minden idők legvisszataszítóbb szerb rezsimjével állunk szemben.
Ha ezúttal is a haladó rendszer (amelyet
nyíltán támogatják a szocialisták, a VMSZ stb., valamint egy
árnyalattal burkoltabban Šešeljék) érvényesíti az akaratát, félő, hogy a
közösségünk a következő években is “a földi pokol sarában fuldokol
majd”. Az eddiginél is több magyar próbál majd menekülni ebből az
infernóból, amelyben a kilencvenes évek “hóhérai és szolgáik” rakják a
tüzet az üst alá.
Nem kizárt, hogy máris több délvidéki magyar vándorol(t) ki és hagyta el szülőföldjét, mint a miloševići érában.
Amennyiben a haladók listája veszítene a
belgrádi, majd később egy előrehozott országos választáson – még ha
nincs is különösebb illúziónk, hogy ettől gyökeresen megváltozna az
életünk – már az is egyfajta prémium lenne, ha kicsit lazulnának a
gazdasági megszorítások és a polgárok értelmetlen sanyargatása, ha
megszűnne az állandó rendkívüli állapot, amely jellemzi a jelenlegi
társadalmi klímát és ha nem kellene többé nézni azoknak a képét, akik a
kilencvenes években tönkretették számos nemzettársunk életét.
Bárki is győzne Aleksandar Vučić szörnyű, népnyúzó, elviselhetetlen rezsimje ellen, ennél rosszabb egyszerűen nem lehetne.
A VMSZ-től sajnos abban az esetben sem
szabadulnánk, hiszen minden szerb rendszernek kellenek a “szófogadó, jó
magyarok”. Ugyanakkor “érdekes” lenne végignézni a VMSZ-esek újabb
átvedlését.
A kilencvenes években gyűlölettől
fröcsögő, háborús uszító politikát folytató, a délvidéki magyar fiatalok
balkáni frontokra való elhurcolásáért és elvándorlásáért részben
felelős Vučić kiszolgálása után, kicsit “ciki” lenne más “gazdihoz”
csatlakozni.
A belgrádi választáson azonban az ellenzéknek nem sok esélye van a győzelemre. Ha a haladók tényleg elintézték, hogy “a halottak és a csecsemők is szavazhatnak”, ez nem lesz egyenrangú küzdelem.
Néha mégis történnek kisebb csodák…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése