A szerbiai általános
választások második évfordulójának apropóján Pásztor István értékelte a
VMSZ és a Magyar Mozgalom elmúlt két éves tevékenységét.
A VMSZ elnöke téves dátumot és téves időintervallumot választott a számvetéshez. Azon a napon (május 5-én) kellett volna az értékelést elvégeznie, amelyen tizenegy évvel ezelőtt pártelnökké választották, és azzal a tizenegy évvel kapcsolatban kellett volna mérleget vonnia, amelyet VMSZ-elnökként eltöltött.
Legelsősorban a saját felelősségét kellett volna megvizsgálnia abban, hogy az elmúlt tizenegy évben közel százezer fővel csökkent a vajdasági magyarok lélekszáma. Elemeznie illett volna azt is, mennyiben járult hozzá a délvidéki magyar exodushoz a pártalapú foglalkoztatás, a kirekesztés, az ellehetetlenítés, a leszámolás és az üldözés politikája, amelyet oly nagy előszeretettel alkalmaznak a VMSZ képviselői Vajdaság minden részén és az élet valamennyi területén. Helyzetértékelése közben rájöhetett volna elnök úr arra is, hogy az elvándorlás egyik alapvető oka, hogy a vajdasági magyar közösség többsége elveszítette a bizalmát a VMSZ-ben, és a délvidéki magyar emberek nagy többsége szemében Pásztor István már régóta nem örvend közmegbecsülésnek. Ha másnak nem, legalább önmagának meg kellene magyaráznia, hogy abból a 93.039 szavazópolgárból, akik 2008 elején köztársasági elnökjelöltként támogatták, hogyan veszítette el eddig legalább félszázezer embernek a bizalmát.
A VMSZ elnökének kellett volna valami jól hangzó indokot találnia arra is, hogyan sikerül úgy elkölteni 65 milliárd forint gazdaságfejlesztési és ki tudja hány milliárd forint oktatási, kulturális és médiatámogatást, hogy annak semmilyen közösségmegtartó hatása nincs. Kénytelen lett volna önmagának is bevallani, a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, ha nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással. Pásztor Istvánnak arra is ki kellett volna találnia egy hihetőnek tűnő magyarázatot, miért vált a VMSZ a Kárpát-medence legmegalkuvóbb magyar politikai szervezetévé. Elvártuk volna, hogy beszámoljon arról is, hogyan jutott el az általa vezetett párt oda, hogy november 25-ét ünnepnapként fogadja el.
Pásztor István megállapításával ellentétben a Magyar Mozgalom nem azért jött létre, hogy törést okozzon a közösségben. Ha a VMSZ elnöke egyszer őszintén szembenézne az elmúlt tizenegy évvel, egy csapásra megértené az MM megalakulásának okait. A Magyar Mozgalom létrejöttét az okozta, hogy kialakult egy kritikus embertömeg, akik sem tevőlegesen, sem hallgatólagosan nem akartak és nem akarnak részt venni abban a közösségrombolásban, amelyet a VMSZ végez.
Őszintén kívánjuk Pásztor Istvánnak, hogy érje meg az általa eredményorientáltnak nevezett politizálás hosszú távú gyümölcseinek a beérését. Újabb tizenegy év elmúltával a délvidéki magyar közösség drámaian kilátástalan helyzetben lesz, huszonkettő esztendő elmúltával pedig olyannyira katasztrofális állapotban, amelyet ma még elképzelni is nehéz. Közösségünk teljes leépülése nem kizárólag, de elsősorban annak a politikai és érdekérvényesítési teljesítmény eredményeképpen fog bekövetkezni, amelyet a Pásztor István vezette VMSZ nyújt. Ha saját állításával összhangban valóban a nemzet ügyének állhatatos (helyesen két l-lel) szolgálatát és az élhetőbb szülőföld feltételeinek biztosítását tartaná elnök úr szem előtt, sürgősen befejezné politikai pályafutását.
Szabadka, 2018. április 25.
A Magyar Mozgalom Elnöksége
http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/az-elmult-tizenegy-ev
A VMSZ elnöke téves dátumot és téves időintervallumot választott a számvetéshez. Azon a napon (május 5-én) kellett volna az értékelést elvégeznie, amelyen tizenegy évvel ezelőtt pártelnökké választották, és azzal a tizenegy évvel kapcsolatban kellett volna mérleget vonnia, amelyet VMSZ-elnökként eltöltött.
Legelsősorban a saját felelősségét kellett volna megvizsgálnia abban, hogy az elmúlt tizenegy évben közel százezer fővel csökkent a vajdasági magyarok lélekszáma. Elemeznie illett volna azt is, mennyiben járult hozzá a délvidéki magyar exodushoz a pártalapú foglalkoztatás, a kirekesztés, az ellehetetlenítés, a leszámolás és az üldözés politikája, amelyet oly nagy előszeretettel alkalmaznak a VMSZ képviselői Vajdaság minden részén és az élet valamennyi területén. Helyzetértékelése közben rájöhetett volna elnök úr arra is, hogy az elvándorlás egyik alapvető oka, hogy a vajdasági magyar közösség többsége elveszítette a bizalmát a VMSZ-ben, és a délvidéki magyar emberek nagy többsége szemében Pásztor István már régóta nem örvend közmegbecsülésnek. Ha másnak nem, legalább önmagának meg kellene magyaráznia, hogy abból a 93.039 szavazópolgárból, akik 2008 elején köztársasági elnökjelöltként támogatták, hogyan veszítette el eddig legalább félszázezer embernek a bizalmát.
A VMSZ elnökének kellett volna valami jól hangzó indokot találnia arra is, hogyan sikerül úgy elkölteni 65 milliárd forint gazdaságfejlesztési és ki tudja hány milliárd forint oktatási, kulturális és médiatámogatást, hogy annak semmilyen közösségmegtartó hatása nincs. Kénytelen lett volna önmagának is bevallani, a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, ha nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással. Pásztor Istvánnak arra is ki kellett volna találnia egy hihetőnek tűnő magyarázatot, miért vált a VMSZ a Kárpát-medence legmegalkuvóbb magyar politikai szervezetévé. Elvártuk volna, hogy beszámoljon arról is, hogyan jutott el az általa vezetett párt oda, hogy november 25-ét ünnepnapként fogadja el.
Pásztor István megállapításával ellentétben a Magyar Mozgalom nem azért jött létre, hogy törést okozzon a közösségben. Ha a VMSZ elnöke egyszer őszintén szembenézne az elmúlt tizenegy évvel, egy csapásra megértené az MM megalakulásának okait. A Magyar Mozgalom létrejöttét az okozta, hogy kialakult egy kritikus embertömeg, akik sem tevőlegesen, sem hallgatólagosan nem akartak és nem akarnak részt venni abban a közösségrombolásban, amelyet a VMSZ végez.
Őszintén kívánjuk Pásztor Istvánnak, hogy érje meg az általa eredményorientáltnak nevezett politizálás hosszú távú gyümölcseinek a beérését. Újabb tizenegy év elmúltával a délvidéki magyar közösség drámaian kilátástalan helyzetben lesz, huszonkettő esztendő elmúltával pedig olyannyira katasztrofális állapotban, amelyet ma még elképzelni is nehéz. Közösségünk teljes leépülése nem kizárólag, de elsősorban annak a politikai és érdekérvényesítési teljesítmény eredményeképpen fog bekövetkezni, amelyet a Pásztor István vezette VMSZ nyújt. Ha saját állításával összhangban valóban a nemzet ügyének állhatatos (helyesen két l-lel) szolgálatát és az élhetőbb szülőföld feltételeinek biztosítását tartaná elnök úr szem előtt, sürgősen befejezné politikai pályafutását.
Szabadka, 2018. április 25.
A Magyar Mozgalom Elnöksége
http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/az-elmult-tizenegy-ev
Félidőn
Két
évvel ezelőtt, éppen a mai napon, április 24-én voltak az általános
választások Szerbiában. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet részletes és a
ránk, vajdasági magyar közösségre és a közösség képviseletére vállalkozó
hat magyar párt és egy politikai ambíciókkal is rendelkező civil
szervezet választási eredményeire is odafigyelő, azt számokkal
alátámasztó elemzését érdemes újra elolvasni.
A Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként a választási ciklus felénél engem az is foglalkoztat, hogy mit sikerült a VMSZ-nek megvalósítani a vállalásaiból és mit sikerült teljesíteniük azoknak, akik VMSZ tagként sajtótájékoztatón jelentették be, hogy indulnak a választáson – gyakorlatilag a VMSZ ellen.
Egy gyorsjelentés szerű, összegzést végezve elmondható a VMSZ-ről, hogy megbízható, elkötelezett politikai erő maradtunk, amely élvezi a vajdasági magyar közösség bizalmát és támogatását. Az egyetemleges nemzet ügyének álhatatos szolgálata és az élhetőbb szülőföld feltételeinek biztosítása, a soha sem könnyű parlamenti és kormányzati szerepvállalás jellemezte az elmúlt két évet, aminek eredményeképpen költségvetési forrásokat biztosítottunk számos stratégiai és kisközösségi terv megvalósításához – oktatási, művelődési intézményeink fejlesztése, épített örökségünk állagjavítása.
A gazdaságfejlesztési program kibontakoztatása és megvalósítása, amivel több mint tízezer vajdasági magyar család boldogulási esélyeit erősítettük.
Az időközben számolatlan személyi változáson és negatív szelekción átesett Magyar Mozgalom vonatkozásában is el kell végezni ezt az összegzést, felsorolva mindazt, ami miatt szerintük érdemes volt törést okozni a közösségben – a sajtószabadság, a mocorgó, jogbogozó, a kvótanépszavazáson való részvétel lelkiismeretre bízása, néhány erőtlen és szakmai-politikai felkészületlenségről tanúságot tevő levél és közlemény mellett eljutunk az idén január 25-én megtartott palicsi nemzetpolitikai kerekasztalig, aminek értéke, hogy világosan megmutatta mindazoknak, akikben kétségek voltak, hogy a Magyar Mozgalom a bal-liberális eszmerendszer politikai megtestesítője a vajdasági magyar politikai életben.
A választási ciklus felénél két dolgot biztosan megállapíthatunk: a VMSZ eredményorientáltan és ezekben a bonyolult, európai szinten is sokszor válságosan nehéz időkben következetesen, a közösség érdekeit figyelmbe véve politizál, azok pedig, akik két éve magukra vették a közösség belső megosztásának ódiumát, egy leáldozóban lévő ideológia kiszolgálóinak szegődtek. A politikai tevékenységükkel nem jelentenek sem féket, sem ellensúlyt. Csak önmaguknak, önkörben.
Pásztor István
http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/felidon
A Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként a választási ciklus felénél engem az is foglalkoztat, hogy mit sikerült a VMSZ-nek megvalósítani a vállalásaiból és mit sikerült teljesíteniük azoknak, akik VMSZ tagként sajtótájékoztatón jelentették be, hogy indulnak a választáson – gyakorlatilag a VMSZ ellen.
Egy gyorsjelentés szerű, összegzést végezve elmondható a VMSZ-ről, hogy megbízható, elkötelezett politikai erő maradtunk, amely élvezi a vajdasági magyar közösség bizalmát és támogatását. Az egyetemleges nemzet ügyének álhatatos szolgálata és az élhetőbb szülőföld feltételeinek biztosítása, a soha sem könnyű parlamenti és kormányzati szerepvállalás jellemezte az elmúlt két évet, aminek eredményeképpen költségvetési forrásokat biztosítottunk számos stratégiai és kisközösségi terv megvalósításához – oktatási, művelődési intézményeink fejlesztése, épített örökségünk állagjavítása.
A gazdaságfejlesztési program kibontakoztatása és megvalósítása, amivel több mint tízezer vajdasági magyar család boldogulási esélyeit erősítettük.
Az időközben számolatlan személyi változáson és negatív szelekción átesett Magyar Mozgalom vonatkozásában is el kell végezni ezt az összegzést, felsorolva mindazt, ami miatt szerintük érdemes volt törést okozni a közösségben – a sajtószabadság, a mocorgó, jogbogozó, a kvótanépszavazáson való részvétel lelkiismeretre bízása, néhány erőtlen és szakmai-politikai felkészületlenségről tanúságot tevő levél és közlemény mellett eljutunk az idén január 25-én megtartott palicsi nemzetpolitikai kerekasztalig, aminek értéke, hogy világosan megmutatta mindazoknak, akikben kétségek voltak, hogy a Magyar Mozgalom a bal-liberális eszmerendszer politikai megtestesítője a vajdasági magyar politikai életben.
A választási ciklus felénél két dolgot biztosan megállapíthatunk: a VMSZ eredményorientáltan és ezekben a bonyolult, európai szinten is sokszor válságosan nehéz időkben következetesen, a közösség érdekeit figyelmbe véve politizál, azok pedig, akik két éve magukra vették a közösség belső megosztásának ódiumát, egy leáldozóban lévő ideológia kiszolgálóinak szegődtek. A politikai tevékenységükkel nem jelentenek sem féket, sem ellensúlyt. Csak önmaguknak, önkörben.
Pásztor István
http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/felidon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése