A köztéri szobrok és emlékművek megrongálása és eltüntetése azonban nem új keletű dolog és számos oka lehet. Megtörténhet anyagi haszonszerzésből, emiatt az elmúlt években eltüntetett szobrokat a közvélemény a színesfém-tolvajok számlájára írja a drága bronz miatt. Az ideológiai, a vallási és a nemzeti türelmetlenség szintén okot adhat a szoborrongálásra. A szobrok ugyanis nemcsak egyszerű, jól látható helyen felállított kulturális köztéri objektumok, hanem kőbe vésett vagy fémbe öntött példaképek és történetek, amelyek meghatározzák és tükrözik a hely és a közösség szellemiségét és hatalmát, vagy egyszerűen csak a jelenlétét mutatják. Némán állnak, mégis folyamatosan mesélnek és emlékeztetnek a követendő hősökre, vagy az elődök hitbéli meggyőződésére és értékrendjére, vagy a felemelő és lesújtó történelmi pillanatokra. Emiatt egyesek veszélyesnek tartják a köztéri emlékműveket és az első adandó történelmi pillanatban igyekeznek is eltakarítani.
Az elmúlt száz évben vidékünkön az impériumváltás vagy a hatalmi ideológia megváltozása miatt a szobrok és emlékművek eltüntetésére szinte minden településen volt példa, többek között szülővárosomban, Adán is. Ebben az időszakban Adán több köztéri emlékmű tűnt el nyomtalanul egyik napról a másikra, vagy rendelték el lebontásukat a hatóságok, esetleg egyszerűen valakik ledöntötték őket. Király János helytörténész kutatásaiból tudjuk, hogy köztük van Szarvas Gábor és I. Petar Karađorđević mellszobra, a Szentháromság- és a Nepomuki Szent János-szobor és az 1849-es feszület is. Az adai születésű Szarvas Gábor nyelvésznek Adán ma is látható a mellszobra. Azt viszont kevesen tudják, hogy az első Szarvas Gábor-mellszobrot még 1896-ban állították fel, amely a jelenlegi park északi csücskében állt az egykori áruház épületének közelében, és Zenta felé nézett. A szobor hasonmása egyébként Budapesten látható, a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt. Az adai Szarvas Gábor-szobor vélhetően bronzszobor lehetett, viszont nem volt hosszú életű, mert az 1920-as trianoni békediktátumot követően lebontották. A talpazatára pedig egy másik helyszínen I. Petar Karađorđević szerb király mellszobrát helyezték. A mellszobrot a jelenlegi postaépülettel szembeni parkban állították fel, de később ez is, akárcsak Szarvas Gábor szobra, nyomtalanul eltűnt. Ugyanígy járt a Nepomuki Szent János-szobor is, amely szintén rejtélyes körülmények között tűnt el a második világháborút követő kommunista érában. А szobor a Petőfi Sándor és a Sava Kovačević utca sarkán állt, de ismeretlenek ledöntötték és elszállították. A szobor „ikertestvére” Zentán ma is áll. Ezeket egy időben állították fel és egy helyről vásárolták Budapesten. A Szentháromság-szobor egykoron meghatározta Ada központjának látképét, de szintén nem kívánatossá vált, majd 1960 körül lebontatták és áthelyezték jelenlegi helyére, a templomkertbe. A szobor korábban a főterén állt a nagyvendéglő, vagyis az Erzsébet Szálló előtt, ami napjainkban Ada község önkormányzatának a székhelye. Az adai katolikus temetőben található 1849-es feszületet, amelynél évről évre megtartják a március 15-ei ünnepségeket, szintén nem régen állították fel újra a helybeliek. A feszület az 1849 februárjában Zentán elesett adaiaknak állít emléket, és korábban a régi Zentai út – ma Szőlőskertek utca – elején állt, de építkezés miatt ledöntötték.
Csincsik Zsolt
Magyar Szó, 2018. április 12. 7., vagy
https://www.magyarszo.rs/hu/3651/velemeny_jegyzet/181571/Elt%C3%BCntetett-szobrok-%C3%A9s-eml%C3%A9km%C5%B1vek-Ad%C3%A1n.htm, 2018. április 12., 15:08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése