2018. április 23., hétfő

„Tovatűnő demokrácia”

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (111.)

Április 10.
Kiszorítósdi
„Nincs valós veszélye annak, hogy a cirill írásmód eltűnik, az állandó mese a veszélyeztetéséről más célokat szolgál – egyebek között a közvélemény figyelmének elterelését a nyelvvel és az írással kapcsolatos valós problémákról. Ezek közül a legnagyobb a funkcionálisan írástudatlanok megengedhetetlenül nagy száma, amihez a lakosság nagy részének nagyon alacsony nyelvi kultúrája társul. Sokkal könnyebb időnként kampányokat szervezni a cirill betű védelmében, mint rendszeresen és komolyan foglalkozni a nyelvi- és oktatási politika kérdéseivel – nyilatkozta a belgrádi Danas napilapnak Ranko Bugarski nyelvész, a Belgrádi Tudományegyetem professzora.[1]
Bugarski szerint „a hivatalos nyelvhasználatról szóló új törvény fő célja, hogy a hivatalos használatát, vagyis a cirill betűs, mint ’alapvető’ írásmódot kiterjessze a hivatalos használat teljes területére (az oktatási intézményekre, a sajtóra, a gazdasági vállalatokra és a közintézmények minden formájára), a latin betűs, mint ’segéd’ írásmódnak pedig vissza kellene húzódnia minden területről és gyakorlatilag a magánhasználatra szűkülne”.[2]
A délvidéken/a Vajdaságban a gyakorlatban ez már a legtöbb helyen megtörtént. A cirill betűs írás már szinte teljesen kiszorította a latin írásmódot. Az új törvény – a jelek szerint – ennek a gyakorlatnak már csak a törvényesítése lesz. Ez is a tartomány nemzeti „sokszínűsége” megszűnésének az útját egyengeti.


Április 11.
Magyarország „a hibrid rezsim küszöbén”?
A Freedom House[3] megkongatta a vészharangot az illiberális demokráciák miatt a legfrissebb jelentésében.

hvg.hu

Diadalmámor és totális összeomlás – ez maradt a 2018-as parlamenti választás után, középút nem maradt senkinek. Magyarország tehát egyrészt olyan maradt, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most – teszi fel a kérdést legfrissebb jelentésében a Freedom House.[4]
Az ellenzéki pártok, a sajtó, a civil szervezetek elleni támadásokból norma lett Közép- és Kelet-Európában, ahol az illiberális politika térnyerése aláássa a demokrácia alapjait – állítja a szervezet elnöke, Michael J. Abramovitz szerint a jelenség most már nem csak Oroszországra és néhány közép-ázsiai országra korlátozódik, hanem egyre gyakoribb a közép-kelet-európai országokban is. Szerinte a demokrácia védelmében az európai vezetőknek komolyan kell foglalkozniuk ezzel a problémával, amely nem választható el Európa egészétől.
A szervezet 2018-as Nations in Transit (Nemzetek a tranzícióban) című jelentésben vizsgált 29 országból 19-ben romlottak a demokratikus mutatók. A Freedom House szerint Magyarország demokratikus mutatója tíz egymást követő évben folyamatosan romlott, így mostanra a legnagyobb visszaesést produkálta. Míg 2004-ben demokratikus országként csatlakozott az Európai Unióhoz, addig 2018-ra egy hibrid rezsim küszöbén áll. Orbán Viktor Fidesz-kormánya mutatta az utat az illiberális erőknek Közép-Európában, és bebizonyította, hogy meg lehet szerezni egy államot az EU-n belül a választás manipulálásával és a média feletti kontrollal – állítja Nate Schenkkan, a projekt vezetője.[5]


Április 12.
„Tovatűnő demokrácia”[6]
Folytatja a mélyrepülést a demokrácia Szerbiában – értékelte Nations in Transit[7] (Nemzetek a tranzícióban) című jelentésében a Freedom House[8]. Különösen kifejezett a demokratikus mutatók és folyamatok hanyatlása az utóbbi négy egymást követő esztendőben. A dolgok odáig fajultak, hogy a demokratikus mutatók visszafejlődésének tekintetében mostanra Szerbiában a legrosszabb a helyzet a Balkán térségében – állítja a szervezet.[9]
 
A demokrácia erőnlétének szempontjából meghatározó tényezők, területek közül különösen veszélyeztetettként értékelték a média függetlenségét, a civil szférát, az államhatalom hatásköreit, illetve a velük való visszaéléseket, valamint a helyi önkormányzati vezetés visszaéléseit.
Két politikust külön kiemeltek a dokumentumban: Aleksandar Vučić szerb államfőt és Milo Đukanovićot, Montenegró exelnökét, volt kormányfőjét, egyik aktuális államfőjelöltjét. Vučić és Đukanović túszként tartják fogva államaikat, és saját politikai pártjaik erősítésére használják fel őket, illetve intézményeiket.
A balkáni térség több országában is a legfontosabb politikai személyiség olyan tisztséget tölt be, amely nem követel meg közvetlen választást. A nem formális hatalom aláássa az országok intézményrendszerét, és ellehetetleníti a hatalmi tisztségek, illetve az azokat betöltő személyek egymástól való elkülönülését.
– Aleksandar Vučić tavaly a sakkban sáncolásként ismert „manővert” alkalmazta. Korábban Vlagyimir Putyin is gyakran alkalmazta ezt a trükköt. Mivel Szerbiában parlamentáris rendszer van hatályban, a miniszterelnöknek jóval nagyobb hatáskörei vannak az államfőnél, ugyanakkor miután megválasztották államfőnek, Vučić választotta ki utódját a miniszterelnöki tisztségre, de továbbra is ő maga látta el a kormányfői feladatokat, megszegve ezzel az ország alkotmányát – áll a jelentésben.[10]


Április 12.
Feszülő ellentétek
Az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) a Magyarországról szóló jelentésről tárgyalt Brüsszelben. Ezúttal is heves vitát váltott ki a jelentéstervezet, amelyet Judith Sargentini zöldpárti jelentéstevő ismertetett. A jelenlegi magyar kormány munkáját elítélő tervezet szerint Magyarországon rendszerszintűen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása – számol be egész oldal terjedelmű írásban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által irányított Magyar Szó.[11]
Valójában ez nem is számít újdonságnak. Amire a tudósításból ismételten fel lehet felfigyelni, hogy a magyar EK képviselők mélységesen ellentétes álláspontot képviseltek a LIBE ülésén. 

Judith Sargentini jelentéstevő

Az indulatoktól sem mentes vita során főként a bal- és liberális oldalról érte sok kritika Magyarországot a civiltörvény, illetve a migrációs kvóta elutasítása miatt, de voltak, akik kiálltak mellette. A Fidesz EP-képviselői politikai szándékoktól vezéreltnek és alaptalannak nevezték a jelentéstervezet vádjait, Ujhelyi István szocialista képviselő felszólalásában viszont a magyar kormányt bírálók táborát szaporította, akik egyébként is többen voltak, mint a Magyarországot védelmezők – olvashat a tudósításban.[12]
Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője szerint „azért szapulják Magyarországot, mert nem áll be a sorba, hanem kiáll a migránsok kötelező betelepítése ellen”. Hozzátette, a tényszerűség teljesen hiányzik a diskurzusból, az eljárás pedig „előre megkomponált koncepciós pernek néz ki, ahol előre eldöntött politikai döntés születik”.[13]
Egészen más hangot ütött meg Ujhelyi István szocialista képviselő, aki elmondta, elképesztően szégyelli magát.
„Én egy büszke magyar családapa vagyok és hazafi, szociáldemokrata európai politikus, és elképesztő módon szégyellem magamat, hogy Magyarországot ilyen helyzetbe hozta a magyar politika az európai szövetségeseink előtt. Önök most betekintést nyerhettek, hogy milyen hazugságdömping van Magyarországon. Nem csoda, hogy a magyar társadalom ismét bedőlt az ellenségképnek. Az általa gondolt védettségre, Orbánra szavazott” – állította.[14]
A hetes cikk olyan, többlépcsős eljárást tesz lehetővé, amely – az uniós alapértékek súlyos és módszeres megsértése esetén – végső soron akár az érintett ország szavazati jogának a felfüggesztésével is járhat, ehhez azonban az összes többi tagállam egyhangú támogatására van szükség, amit az elemzők szinte kizártnak tartanak – olvasható az idézett tudósítás végén.
Hogy elindítják-e vagy nem Magyarország ellen a hetes cikk alapján az eljárást, tehát, az még „a jövő zenéje”. Amit ez alkalommal is megállapíthatunk viszont az, hogy a magyar EP képviselők nem egységesen lépnek fel az Európai Parlamentben és annak testületeiben. Még akkor sem, ha országos érdekről van szó. A különböző pártokhoz tartozó képviselők között szinte nincsen semmilyen egyeztetés. Ezt magam is többször tapasztaltam, amikor a délvidéki magyarság helyzetéről i jogainak érvényesítéséről volt szó az EP-ben. Egyes (különösen Fideszes) képviselők még a délvidéki ügyekben szervezett meghallgatásokat is figyelmen kívül hagyták, mondhatni bojkottálták. Ez nem csak Magyarország arculatát rontja, de árt a mi ügyüknek is. Meddig lehet ezt még eltűrni? 


Április 13.
„Építők” és „zilálók”
Pásztor István, a VMSZ elnöke, a vajdasági Kúlán, a Népkör Magyar Művelődési Központ fennállásának 150. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi műsoron az április 8-i országgyűlési választásokkal összefüggésben kiemelte, hogy a délvidékiek nagy arányú választási részvétele bizonyíték arra, hogy az itt élők is egységesnek tekintik a magyarságot. Hozzáfűzte, amikor vasárnap (március 8-án – B. A.) döntöttek, akkor egy bizonyos értékrend mellé álltak, és akkor az egész nemzetre gondoltak, azon belül pedig magukra is.
Megfogalmazása szerint a vajdasági magyar közösség hozzá kívánja rakni teljesítményét a teljes magyarság teljesítményéhez függetlenül attól, hogy mennyire fogyatkozott meg. „Biztos vagyok abban, hogy ha számban talán meg is csappantunk, összefogásban, előre nézésben, közösségi akaratban biztos, hogy kellőképpen erősek vagyunk” – hangoztatta egyebek között Pásztor.[15]
Pásztor felszólalása nem tartalmazott semmi újat, kivéve a mondatot, miszerint „akik építeni akarják az itteni közösséget, azoknak lesz ereje erre, ahogy arra is, hogy azokat, akik szét akarják zilálni a vajdasági magyarságot, arra kérjék, hogy ezt ne tegyék”.[16]
Bizonyára valamiféle üzenetet kívánt megfogalmazni a VMSZ elnöke, miszerint vannak, „akik építeni akarják az itteni közösséget” (ezek bizonyára pártjának a tagjai és támogatói) és vannak, „akik szét akarják zilálni a vajdasági magyarságot”. A korábbi „károkozók”-nak nevezetteket most felváltották a „zilálók”. Hogy kik ezek, azt csak ő tudja, mi pedig csak tippelhetünk. Talált, tehát Pásztor is újabb ellensége(ke)t, akik közé tartoznak bizonyára mindazok, akik a délvidéki magyarság helyzetét és problémáinak megoldását másként látják mint ő,  akik nem a VMSZ-t (vagyis nem őt) és a Fideszt (illetve Orbán Viktor) támogatják. A következő lépés már csakis ezek listázása lehet.
Pásztor még nem jutott el odáig, hogy a közösségre a legnagyobb veszélyt éppen a monolitizmus, az egyhangúság/egyszólamúság jelenti. A VMSZ (és a vezetősége) legnagyobb hibája talán éppen az, hogy nem tudja/tudta a közösségi érdeket megfogalmazni, összefogni és kifejezni, hogy nem a közös érdek, hanem a párt, vagy a személyes indítékok irányítják.
Közösségünk „szétzilálása” már előrehaladott állapotban van. Most még csak az a kérdés, hogy ehhez Pásztor és pártja mennyiben járult hozzá? Ki az „építő” és ki a „ziláló”?

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. április 23.

[1] Marjana M. Stevanović: Priče o ugroženosti ćirilice služe da prikriju veliki broj nepismenih [A cirill betű veszélyeztetéséről szóló mesék a nagyszámú írástudatlan elrejtésére szolgálnak]. Danas, 2018. április 10. 11.
[2] Uo.
[3] A Freedom House-t, Wendell Wilkie és Eleanor Roosevelt alapította 1941-ben. Magát az intézmény úgy jellemzi, hogy „non-profit, és pártpolitikailag nem elkötelezett (nonpartisan) szervezet”, azaz más szóval „az egész világon a demokráciáért és a szabadságért megszólaló tiszta hang”. https://hu.wikipedia.org/wiki/Freedom_House

[4] Indokoltak lennének a szankciók Magyarország ellen a Freedom House szerint.

http://hvg.hu/itthon/20180411_A_Freedom_House_szerint_indokoltak_lennenek_a_szankciok_Magyarorszag_ellen
2018. április. 11. [07:39] 2018. április. 11. [08:52]
[5] Uo.
[6] P. E.: Tovatűnő demokrácia. Magyar Szó, 2018. április 12. 4.
[8] Lásd a 4-es alatt.
[9] Lásd a 6-os alatti írást.
[10] Uo.
[11] MTI, hirado.hu , index.hu. Magyar Szó, 2018. április 13. 1. és 3.
A hetes cikk elindításával fenyegetik Magyarországot.
[12] Uo.
[13] Uo.
[14] Uo.
[16] Uo. Lásd még: Napi Pásztor. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11067, 2018. április 13.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)