Vélemény a Tartományi Polgári Jogvédő
2017. évi jelentéséről
„A
képviselők megvitatták a tartományi ombudsman tavalyi évi jelentését”[1]
– ezzel a félmondatnyi szövegel intézte el a polgári jogvédő 2017. évi beszámolójáról
írt tudósítást a Magyar Szó újságírója a Tartományi Képviselőház március 29-i
üléséről.[2]
Arról viszont egy szót nem közölt, hogy mit tartalmaz a jelentés, és hogy mi hangzott
el a vitában. Érthetetlen! Egy olyan „független és önálló szervezetről”[3]
van ugyanis szó, amelyik – egyebek között – „gondoskodnia kell(ene) az emberi
és kisebbségi jogok védelméről és fejlesztéséről”,[4]
valamint „ellenőrizni a közigazgatási szervek munkájának törvényességét,
célszerűségét, hatékonyságát és szabályszerűségét”.[5]
Ezek szerint a nemzeti kisebbségi jogok
védelme területén minden a legnagyobb rendben lenne? Nincs már mit tenni? Vagy
a Magyar Szót ez sem érdekli? Nem kell ezen csodálkozni. Ez a lap már régen nem
a szakma szabályaival összhangban működő újság. Lássuk azonban, hogy mit is tartalmaz
az ombudsman-jelentés.
Ezúttal dr. Zoran Pavlović terjesztette be az
ombudsman éves beszámolóját, akit a Tartományi Képviselőház 2016. november
24-én választott Muškinja Heinrich Anikó
helyére, akinek lejárt a mandátuma. Pavlović
2016. december 1-jén foglalta el tisztségét.[6]
A
102 oldal terjedelmű jelentés „bevezetője” (5-7 oldalak) és a „tevékenységek”
(konferenciák és szaktanácskozások szervezése, az emberi jogokkal kapcsolatos
képzések, valamint kutatások (8-21 oldalak) bemutatása után következnek a
szervezet egyes illetékességi köreire vonatkozó fejezetek:
- a nemzeti kisebbségi jogok védelme (22-36 oldalak),
- gyermekjogok (37-59),
- nemi egyenjogúság (60-83),
- az ombudsmannak az emberi jogok egyéb területein kifejtett aktivitása – 84-94 (a szociális védelmi intézetekben tett látogatások – 84-87; egészségvédelem – 87-89; szociális védelem – 89-90; a fogyatékossággal élők jogai – 90-92; az általános gazdasági érdekű ténykedés – 92; az urbanizmus és az építésügy – 93; a szabadságukat vesztett személyek jogai – 93-94),
- a nyilvánossággal tartott kapcsolatok (95-97),
- statisztika (98-99), valamint az
- ajánlások és vélemények (5 sor a 100. oldalon),
- a foglalkoztatottak továbbképzése (101.), valamint
- az ombudsman működésének pénzelése (102. oldal).
Pásztor István, a Tartományi
Képviselőház elnöke március 3-án vette át
dr. Zoran Pavlović ombudsmantól a
jelentést
A
jelentésből ezúttal is csak „a nemzeti kisebbségi jogok védelmére” vonatkozó
résszel foglalkozok.
A fejezet
első két (a jelentés 22-23.) oldala újabb „bevezetővel” kezdődik, amelyben az
ombudsman – teljesen szükségtelenül – Vajdaság „legfontosabb jellegzetességről”,
a „lakossága több nemzetiségéről, többféle kultúrájáról és vallásáról”, a
„2002. évi népszámlásáról” (a szervezetben – úgy látszik – nem ismeretes, hogy
Szerbiában 2011-ben is volt népszámlálás), a „különböző nemzeti hovatartozású
lakosság együttélésről” ír, valamint arról, hogy milyen jogok illetik meg a
nemzeti kisebbségeket. Mintha erről a képviselőknek nem lenne, nem kellene,
hogy tudomása legyen, és ezt már számtalanszor nem ismételték volna el! Kinek
szól ez egyáltalán?
A
24. és 25. oldalon – ugyancsak feleslegesen – az ombudsman elmondja, hogy a
szerb kormány 2016. március 3-án elfogadta a nemzeti kisebbségi cselekvési
tervet, amely megvalósításának egyik részese.
Mivel
a Cselekvési terv VIII. fejezete a „a nemzeti kisebbségek megfelelő (sic!, nem pedig
részarányos! – B. A.) képviseletére
vonatkozik, közli (a jelentés 24. oldalának utolsó bekezdésétől a 28. oldal
végéig) a tartományi szervekben dolgozók nemzeti összetételére vonatkozó
legfrissebb, 2017. december 31-i adatokat.
Ezekből
a számadatokból aztán megtudjuk – a Danas belgrádi napilap Minority News
legújabb számának vezércikkével[7] ellentétben –, hogy még Vajdaság Autonóm Tartomány szervei sem viselnek gondot „a
nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletéről a közszolgálati szervekben”.
A tartományi szervekben ugyanis a szerb nemzetiségűek
száma (73%) meghaladja a lakosságban való részvételüket (66,76%). Ugyanez a
helyzet a Ruszinok (1,3% és 0,7%) és a montenegróiak esetében is (2,0% és
1,15%). Az alulképviseltség a magyarok esetében a legnagyobb (5,05% a 13%-al szemben), következnek a romák (0,4% és
2,19%), majd a szlovákok (1,4% és 2,6%), a Horvátok 1,9% és 2,43%, és a románok
(0,9 és 1,32%).[8] (Az Ombudsman 2015. évi jelentése szerint, a
tartományi szervekben a foglalkoztatottak 6,14%-a volt magyar.[9] Ez azt jelenti, hogy a „részarányos foglalkoztatás” a
gyakorlatban nem hogy nem valósul meg, hanem az arányok folyamatosan rosszabbodnak.
A számadatokból kitűnik, hogy a szerb nemzetiségük
„hat tartományi szervben kevesebben, 15-ben pedig többen vannak, mint a
lakosságban (itt az ombudsman már „részarányos” fogalmat használja – B. A.),
azzal, hogy két tartományi szervben egyetlen nemzeti kisebbségi sem dolgozik”. „A
magyarok, a részarányt tekintve, egy hivatalban a lakosságban való részaránynál
nagyobb számban vannak képviselve, 12 szervben pedig ennél kevesebben vannak,
míg 7 szerv egyetlen magyart sem foglalkoztat”.[10]
Ezek
az adatok után kezdődik a magyarázkodás, miszerint „az ombudsman annak idején
ajánlást küldött a tartományi szerveknek, hogy elemezzék a munkahelyeket a
besorolásról és a szervezésről szóló szabályzatban és állapítsák meg, mely
munkahelyeken kommunikálnak rendszeresen a polgárokkal (nemzeti kisebbségi
nyelveken is), valamint hogy az új munkahelyek létesítésekor külön figyelmet
fordítsanak a nemzeti kisebbségek megfelelő (sic!? – B. A.) képviseletére”.
„Ezzel szemben, továbbra sem figyelhetők meg változások a foglalkoztatottak
nemzeti összetételében, amit részben az foglalkoztatottak felvételének
tilalmával lehet magyarázni” – hangzik az ombudsman helytelen következtetése,
miközben nem vesz tudomást arról, hogy a nemzeti kisebbségeknek a tartományi
szervekben való foglalkoztatására vonatkozó számadatok évről évre rosszabbak. A
részarányos foglakoztatás távolodik a követelményektől! Ha pedig a
közigazgatási szervek nem veszik figyelembe az ombudsman ajánlását, akkor mi
haszon van belőle?
Miért nincs az ombudsman logója nemzeti
kisebbségi nyelveken is feliratozva?
A
jelentés folytatásában arról szerzünk tudomást, hogy az ombudsman
Nagybecskereken „szakmai tanácskozást” tartott A nyelv és a nemzeti identitás
címen. „Szakmai tanácskozásokkal” azonban a nemzeti kisebbségi problémák nem
oldódnak meg, és a foglalkoztatottak összetétele sem változik meg.
A beszámoló
alapján egyébként azt a benyomást lehet szerezni, hogy az ombudsman túl sokat
foglalkozik különböző értekeztelek és összejövetelek szervezésével, vagyis
elméleti kérdésekkel, „televíziós és rádiós műsorokban való szerepléssel”, nem
pedig a gyakorlati életben jelentkező problémák megfigyelésével és
megoldásával! Holott a gyakorlat előmozdítása – ez esetben az emberi és a
nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése és a közigazgatás munkájának felügyelete
– lenne a feladata. (A jelentés 30-33. oldalain is – „Kutatások” – „a roma
nemzeti kisebbség jogainak és védelmének területén, az önkormányzatokban
végzett harmadik kutatómunka” eredményeit és az ezzel kapcsolatos feladatokat
foglalja össze. A 33-35 oldalakon pedig „az iskoláskor előtti és a tanügyi
intézmények diákjai nemzeti kisebbségi nyelveken való tájékoztatásával
kapcsolatos kutatásról, valamint a nemzeti kisebbségi tanácsok tevékenységéről
és a tartományi tájékoztatási titkárság ezzel kapcsolatos pénzügyi
támogatásáról tájékoztat.)
Ezt
az állítás támasztja alá az is, hogy „Szabadkán (!! – B. A.), például, nem
lehet magyar nyelvű szerződést kötni, se közjegyzőnél hitelesíteni, a fordítás
költségeit pedig az ügyfelek viselik”.[11]
Ez
után ismét a már ismert magyarázat következik, miszerint „szükséges a
közjegyzői díjszabás megváltoztatása”.[12] Miért nem járta ki az
ombudsman, hogy ez a díjszabás meg is változzon?
Arra
hogy a tartományi hivatalok mennyire (nem) törődnek a nemzeti kisebbségek
helyzetével utal az is, hogy „(2017 – B. A.) augusztus végétől az új (ombudsman
– B. A.) helyettes október végi hivatalba lépéséig nem volt nemzeti kisebbségi
jogokkal megbízott személy”.[13] Más szóval: Ezzel a
területtel senki sem foglalkozott.
Ide
kapcsolódik az a kérdés is, hogy Vukašinović
Éva, a korábbi nemzeti kisebbségi ombudsman helyettes miért mondott le,
távozott egy jól fizetett kényelmes, számos előnnyel járó munkahelyről, az
ügyvédi hivatással járó bizonytalan jövedelem miatt? Mandátuma kezdetén Vukašinović még próbált is
valamit tenni a kisebbségi jogszabályoknak a gyakorlatba való átültetéséért, például,
hogy Újvidéken „a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket”,[14] vagy, hogy „a városi
hatalomnak figyelembe kell vennie azt az ajánlást, amely szerint a városi
autóbuszok menetirányjelzőin nem állhatnak csak cirill betűs feliratok”,[15] persze eredménytelenül,
aztán pedig egyre inkább (el)hallgatott. A jelenlegi kisebbségügyi helyettesről/-től
(Orosz János) sem lehetett hallani még
semmit, azon kívül, hogy – a tartományi jogvédő „kíséretében” – Zentára
látogatott.[16]
Ebből,
sajnos, arra lehet következtetni, hogy itt a jogszabályok betartását követelő
nemzeti kisebbségi ombudsman-helyettesre valójában nincs is szükség.
A
jelentés 35-36 oldalán az ombudsmanhoz érkezett mindössze három panaszba szerez(he)tünk
betekintést:
Az
első panasz az Újvidéki Tudományegyetem egyik karának hallgatói szolgálatára
vonatkozik, miszerint „a lerakott vizsgákról szóló bizonylaton a hallgató
családi nevét magyar nyelven nem az eredeti módon tüntette fel”. Először a
javítási kérelmet elutasították, azzal az indoklással, hogy „ez nem lehetséges,
mivel a program csak a cirill betűs írást támogatja”. Az ombudsman
tájékoztatási kérelme után a bizonylatot mégis kiadták a hallgató családi
nevének az eredeti módon való kiírásával.
A
második panasz az Újvidéki rendőr-igazgatósági eljárására vonatkozott. Azt
igazolvány igénylésekor ugyanis a panasztevő számára nem akartak kétnyelvű (magyar
és szerb) igazolványt kiadni, illetve a hivatalnok „megkérte”, hogy „szerb
nyelven írjon alá”, minek utána „felhívta a figyelmét, hogy a továbbiakban
minden hivatalos iraton kizárólag szerb nyelven írjon alá”.
„Az
Ombudsman a panasztevőnek rámutatott, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a
nemzeti kisebbségi közösségek tagjainak joguk van követelni, hogy a személyi
dokumentumokban a személyi nevüket kisebbségi nyelven írják. Ez a jog, tehát,
nem a kétnyelvű dokumentumok kiadására vonatkozik, hanem a személyi névnek a
kisebbségi nyelven való írására. A konkrét esetben kérhette volna, hogy a
személyi igazolványában a nevét magyar nyelven írják, amit nem lehet
kiegyenlíteni a kétnyelvű beírással” – magyarázza az ombudsman. Ebből arra
lehet következtetni, hogy a kétnyelvű személyi iratokat a rendőrségen nem adnak
ki.
A
harmadik panasztevő az újvidéki anyakönyvvezetőtől kétnyelvű születési
anyakönyvi kivonatot kért. Kapott viszont egy kétnyelvű űrlapot, amelyen az
adatok csak szerb nyelven voltak feltüntetve.
„A
panaszra adott válaszában az ombudsman rámutatott, hogy a polgároknak joguk van
kétnyelvű űrlapon kérni a kivonatot, de az űrlapot – a jogszabályokkal
összhangban – szerb nyelven és cirill írásmóddal töltik ki. Kiemelte, hogy a
személyi nevet magyar nyelven is fel lehet tüntetni, közvetlenül a szerb nyelvű
beírása alatt – feltéve, ha a személy ilyen nyelven van beírva az anyakönyvbe.
Az összes többi adatot a kétnyelvű űrlapon is kizárólag szerb nyelven és cirill
írásmóddal tüntetik fel. Az ilyen kivonatot bírósági fordítóval kell lefordíttatni”.
Érhető?
Az
utóbbi két példa is arra utal, hogy Újvidéken a magyar nyelv csak papíron van
hivatalos használatban! Ezt a jogellenes gyakorlatot az ombudsman is támogatja!
A
statisztikai részből (98-99. oldal) aztán megtudjuk, hogy az ombudsmanhoz a
2017-es évben 382 panasz érkezett, 65 esetben pedig a saját kezdeményezésére
járt el. Az 382 eset közül 145-ben folyt vizsgálat, 185-öt pedig illetékesség
hiányában az ombudsman tanács kíséretében elutasított, 52-öt pedig más okból
vetett el.
Az
emberi jogsérelmek területéről az ombudsmani hivatal 341 tárgyat alakított,
amelyek közül 23 vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok védelmére. A 23 közül
9-ben az ombudsman a saját kezdeményezésére járt el, 14-ben pedig a polgárok indítványára.
Ezekből 6 esetben indult vizsgálat, 3 estet illetékesség hiányában tanács
kíséretében, 5 esetet pedig más okból kifolyólag utasított el az ombudsman.
Az
összesen 210 vizsgált eset közül 174 lett megoldva, 36-ban pedig az eljárás a
jelentés készítésekor még „folyamatban volt”.
A
174 tárgy „55,3%-ban a vizsgálat után megállapítást nyert, hogy nem sérültek az
emberi jogok, illetve az eljárásban szabálytalanság nem lett megállapítva. Az
esetek 27,7%-ában a szabálytalanságot a szervek elhárították, illetve az
illetékes szervnek vélemény vagy ajánlás lett továbbítva. A fennmaradt ügyek
olyan módon lettek megoldva, hogy az ombudsman más szervekhez továbbította, illetve
a panaszosok visszavonták a beadványt” – írja a jelentés 99. oldalán.
A
2017-es évben az ombudsman mindössze „két ajánlást és három véleményt”
fogalmazott meg (5 sorban – 100. oldal). „Egy ajánlás a Nemi Egyenjogúsági
Intézet,[17]
a másik pedig, három vélemény kíséretében a Tartományi Szociálpolitikai,
Demográfiai és Nemi Egyenjogúsági Titkárságnak[18] lett megküldve. Az egyik
ajánlás el lett fogadva, a másik pedig részben, a három véleménnyel
kapcsolatban pedig az ombudsman nem kért választ az eljárásról” (100. oldal).
A
Tartományi Ombudsman működésének 2017. évi költsége 32.927.651,39 dinár volt, a
tartományi költségvetés, vagyis a polgárok terhére (102. oldal). Megérte? Döntsék
el Önök!
Az
ombudsmani jelentés alapján arra megállapításra lehet jutni, hogy a mostani
ombudsman sem találta fel magát, vagy nem akarja feltalálni magát a
munkakörében. Nem a tartományi rendelettel összhangban jár el, vagyis nem azt a
munkát végzi, amit kellene. Nem kaptunk választ ugyanis a kérdésre, a szervezet
mivel járult hozzá „az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelméhez és
fejlesztéséhez”, „a közigazgatási szervek munkája törvényességnek,
célszerűségének, hatékonyságának és szabályszerűségének az ellenőrzéséhez”. Egy
év alatt „két ajánlás és három vélemény” megfogalmazásával? Ilyen jó lenne a
nemzeti kisebbségek helyzete és a közigazgatás munkája? És ez a képviselőknek
fel sem tűnt! Nem kerül nekünk túl sokba ez a semmittevésnek is nevezhető
működés?
Ez
úttal sem hallgatható el, hogy a tartományi jogvédő jelentése is csak szerb
nyelven és cirill betűvel készült. Ez viszont ellentétben van a tartomány statútumának
24/1 szakaszával, miszerint
„Vajdaság
AT szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód
mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is
hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban”.[19] Vagy ez a szabály arra a
szervre, amelyiknek a hivatalos nyelv- és íráshasználattal (is) törődnie
kellene, nem érvényes?
Az
ilyen helyzet miatt a tartományi képviselőket is felelősség terheli (a magyar
képviselőket is), akik érdemében nem foglalkoznak azzal, hogyan is működik az
általuk létrehozott szervezet. Az is lehetséges, hogy a jelenlegi politikának
éppen ez felel meg…
Újvidék, 2018. április 8.
BOZÓKI Antal
[1] Godišnji izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana –
ombudsmana za 2017. godinu. 102 p.
[2] v-ár: Jelentős egészségügyi beruházások. Magyar Szó,
2018. március 29. 4.
[3] A tartományi polgári jogvédőről – ombudsmanról szóló tartományi képviselőházi rendelet. 1. szakasz. Vajdaság AT
Hivatalos Lapja, 37/2014 szám. http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktapv8&j=HU
[4] Uo. 4. szakasz 2 bekezdés.
[5] Uo. 15. szakasz.
[6] v-ár: Új jogvédője van Vajdaságnak. Magyar Szó, 2016.
november 25. 1. és az 1-es alatti jelentés. Уводна реч
[Bevezető] 5.
[7] Danas. Minority News. Specijalni dodatak dnevnog lista
Danas u saradnji sa Centrom za istraživanje migracija. [A
Danac napilapnak a
Migrációkutató Központtal közösen készített külön melléklete]. MN: Većina, ali ipak u manjini [Többség, de mégis kisebbségben].
Uvodnik 44 [Vezércikk 44 ] 1. 3.
szám, 2018. március ] https://www.danas.rs/dodatak/specijalni-dodatak-minority-news-pdf-2/
[8] Lásd az 1-es alatti jelentés 28. oldalán. Bővebben
lásd a Részarányos foglalkoztatás c. írásom:
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7951,
2016. június 24. és http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/55518-reszaranyos-foglalkoztatas-alulkepviselt-nemzeti-kisebbsegek,
2016. június 25. [22:31]
[9] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana
za 2015. godinu [A Tartományi Polgári
Jogvédő –
Ombudsman 2015. évi jelentése], 33. o. http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.html
[10] Lásd az 1-es alatti jelentés 28. oldalán.
[11] Uo. 29.
[12] Uo.
[13] Uo.
[14] Szeli Balázs: A nyelvhasználati előírás nem csak dísz.
Magyar Szó: https://www.magyarszo.rs/hu/1852/vajdasag_ujvidek/90731/A-nyelvhaszn%C3%A1lati-el%C5%91%C3%ADr%C3%A1s-nem-csak-d%C3%ADsz.htm,
2013. január 17. [10:29] >> 2013. január 17. [15:20]
[15] hgy: Egyesek egyenlőbbek a többinél? Magyar Szó: https://www.magyarszo.rs/hu/1874/vajdasag_ujvidek/91838/Egyesek-egyenl%C5%91bbek-a-t%C3%B6bbin%C3%A9l.htm,
2013. február 7.[04:00] >>
2013. február 7. [05:00]
[16] Hhzs: Ombudsman három községre? Magyar Szó, 2018.
március 20. 1. és 13., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3632/vajdasag_zenta/180371/Ombudsman-h%C3%A1rom-k%C3%B6zs%C3%A9gre.htm
[17] Zavod za ravnopravnost polova. http://ravnopravnost.org.rs/pocetna/ Ennek az
intézetnek a honlapja i csak szerb nyelven érhető el.
[18] Покрајински секретаријат за социјалну политику,
демографију и равноправност полова, http://www.socijalnapolitika.vojvodina.gov.rs/
Ennek a titkárságnak a honlapja pedig csak szerb nyelvű és cirill betűs.
[19] Vajdaság AT Statútuma. http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=statut&j=HU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése