A magyar autonómia
kérdése bizonytalan időre halasztódik
A folyamatban
van nemzeti kisebbségi jogokat és szabadságokat (fontossági sorrendben) döntően meghatározó öt törvény módosítási
eljárása: a nemzeti kisebbségek jogainak és
szabadságjogainak védelméről, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, a hivatalos
nyelv- és íráshasználatról, az anyakönyvekről és az aláírások, kéziratok,
valamint az átiratok hitelesítéséről.[1]
Nem kétséges,
hogy a szerb kormány által előterjesztett törvénymódosítási javaslatokat a parlamentben
el is fogadják. Nem is ez a gond, hanem az, hogy tartalmilag mit hoznak a nemzeti
kisebbségek számára ezek a módosítások? Jelentenek-e valami újat? „Bővülnek”-e
a nemzeti kisebbségi jogaink?
A magyar
közösségben igencsak kevesen vannak, akik ismerik a javasolt változásokat. Már
csak azért is, mivel a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) senkivel – egyetlen
vajdasági magyar párttal, civil szervezettel, szakemberekkel, akik valamit
értenek a témához – nem tanácskozott a módosítási javaslatokról, a Magyar
Nemzeti Tanács (MNT) elnöke pedig még a saját testületével sem. Ez is azt mutatja,
hogy a két Pásztornak és Hajnal Jenőnek sikerült teljesen
leépíteni a délvidéki/vajdasági magyar közéletet, elhallgattatni a másként
gondolkodókat.
A VMSZ képviselői a szerb parlamentben
Fotó: Facebook / Pásztor Bálint
Az ifjabbik Pásztor (Bálint), a VMSZ köztársasági képviselője elmondta,
hogy a módosításra váró törvények „hozzájárulnak a nemzeti kisebbségek
helyzetének javításhoz Szerbiában”.[2]
Ezt az állítását az alábbi példákkal illusztrálta:
– A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak
védelméről szóló törvény módosítása szerint nem számít majd megkülönböztetésnek az
állami szervekben történő részarányos foglakoztatás” – mondta az ifjú Pásztor.[3]
A nemzeti kisebbségek helyzetének javítása
szemszögéből ez semmi újat nem jelent, mivel a szerb alkotmány szerint egyébként
is „tilos a nemzeti kisebbséghez tartozás miatti bármilyen
hátrányos megkülönböztetés” (76/2 szakasz).
Az
alkotmány tartalmazza a nemzetközi normát is, miszerint „a nemzeti kisebbségek
tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek
irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére. Az állami
szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok
szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság
nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”
Más dolog, hogy ez a gyakorlatban a mai napig nem valósult meg. Mivel „javítja”
akkor ez a törvénymódosítás a nemzeti kisebbségek helyzetét?
„Fontos újdonságnak”
mondta, hogy „az anyakönyvbe, természetesen önkéntes alapon, bevezetik a
nemzeti hovatartozást is. Ez előfeltétele annak, hogy figyelemmel tudjuk
kísérni, hogy a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatása az állami
szervekben megfelelő-e”.
Ennek az állításnak
a helytálltságával többféle gond is van: Ha az anyakönyvbe valakinek „önkéntes
alapon” be is vezetik a nemzeti hovatartozását, az még nem jelent semmilyen biztosítékot
arra vonatkozóan, hogy a későbbiek során nem változtatja meg azt. Az alkotmány
szerint egyébként „senki sem köteles nemzeti hovatartozásáról
nyilatkozni” (47/2 szakasz). A gond ennek a problémának eddig sem a jogi rendezésével
volt, hanem azzal, hogy a hatalmi szervekben gyakorlatilag semmilyen
előrehaladás nem történt a nemzeti kisebbségek részvételi arányának javítása
terén a foglalkoztatottak között.
A
nyelvhasználati törvénnyel kapcsolatban a VMSZ képviselője maga is elismerte,
hogy a jog, miszerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó képviselők saját
anyanyelvükön szólalhatnak majd fel a Köztársasági Képviselőházba”, nem jelent
„semmi féle újdonságot” mivel a törvény „eddig is (már az egykori
Jugoszláviában – B. A.) lehetővé tette ezt a jogot”. Ennek ellenére szerb
nyelven szólalt fel a parlamenti vita során, mondván, hogy „a VMSZ továbbra sem
él majd ezzel a joggal, ugyanis véleménye szerint a többségi nemzet nyelvén
könnyebb meggyőzni a többi képviselőt vagy a minisztereket azokról a
kérdésekről, amelyek fontosak a magyarság számára, és egy fordítás sem lehet
olyan, mint az eredeti szöveg.”[4]
Ezek szerint nem
az a fontos, hogy mit mondasz a szerb parlamentben, hanem hogy az szerb nyelven
legyen. Azt viszont már nem mondta, hogy egyetlen egy nyelven sem tudja
kifejezni senki olyan jól magát (ideértve Pásztor Bálintot is), mint az
anyanyelvén. Rossz üzenetet küldött ezzel a képviselő azoknak, akik a
közéletben élni szeretnének az anyanyelv használati jogukkal.
A két
legfontosabb törvény mégis a nemzeti kisebbségek
jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól szóló törvény. (A többinek ugyanis összhangban kell elenni ezzel a
két jogszabállyal.)
A sajtóban egész
idő alatt csak a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításáról lehetett
olvasni (a többi módosítási javaslatait az MNT elnöke és két Pásztor ez idáig még
csak említésre méltónak sem tartotta).
Ennek a törvénynek
a megfogalmazásában Hajnal Jenő, az
MNT elnöke, mint a munkacsoport tagja vett részt – testületi és közösségi
meghatalmazás (és tegyük hozzá: szakmai hozzáértés) nélkül és bizony sikertelenül.
Ana Brnabić szerb kormányfő –
állítólagos ígérete ellenére – nem került sor az „utolsó egyeztetésre” sem a nemzeti
tanácsok koordinációja által javasolt hét módosítás ügyében. A törvénytervezet
előterjesztésére illetékes Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium
lesöpörte (a tárgyalási) asztalról, figyelemre sem méltatta azokat.[5]
Amíg nyilvánosan
Hajnal Jenőt szerepeltette az őt tisztségébe emelő VMSZ, ugyanannak a pártnak „a
tagjai”[6]
a háttérben egyeztettek a hivatalos állami szervekkel, vagyis koalíciós
partnerükkel, a Szerb Haladó Párttal (SNS). Ennek az eredménye a nemzeti
tanácsi törvény most elfogadásra kerülő módosítása (is).
Pásztor István, a magyar-szerb tagságú
VMSZ elnöke, és fia Bálint, csak most tartották szükségesnek, hogy
nyilatkozzanak a témában.
– Azzal a
több mint másfél éves munkával, amit közösen fektettünk ennek a törvénynek az
előkészítésébe, semmit nem veszítünk, gyakorlatilag ugyanolyan hatáskörökkel,
mozgástérrel fog rendelkezni a nemzeti tanács, mint amilyennel az előző években
rendelkezett – nyilatkozta a pártelnök a Szabadkai Magyar Rádió Napindító
című műsorában.[7]
Az idősebb
Pásztor szavaiból arra lehetne következtetni, hogy a jogszabály módosítással
nem csorbulnak a vajdasági magyarok megszerzett jogai. Ennek viszont semmi köze
a valósághoz. Ezt erősíti meg Bálintnak, az elnök fiának a – szinkronizált – nyilatkozata
is: „Sikerült elérni azt, hogy a
parlament elé került szövegek magyar szempontból nem jelentenek visszalépést a
jogok területén, sőt néhány új hatáskör és jog is bekerül a szerbiai jogrendbe”[8]
– magyarázta. Amit az alkotmánybíróság
alkotmányellenesnek ítél, az nem emelhető be a jogrendbe egy új jogszabállyal
sem – mondta. Most tehát sikerült az
összes hatáskört visszaépíteni, és a jelenlegieket megőrizni, amelyek
összhangban vannak az alkotmánnyal – húzta alá.[9]
Pásztor Bálint, egyrészt, elismeri, hogy „amit az
alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítél, az nem emelhető be a jogrendbe egy
új jogszabállyal sem”, másrészt viszont azt állítja, hogy "sikerült az
összes hatáskört visszaépíteni", sőt „néhány új hatáskör
és jog is bekerül a szerbiai jogrendbe”! Azt már nem mondta, hogy melyek azok?
Nyilatkozatában nem találni semmi konkrétumot arról
sem, mivel is „bővülnek a kisebbségek jogai
Szerbiában”.[10]
A módosításokról nyilatkozva csak nagy általánosságban
fogalmaz: A törvények „néhány teljesen új megoldást kínálnak fel (melyeket? –
B. A.), de több esetben egyes jogokat kiszélesítenek (melyeket? – B. A.), más
esetekben csupán törvényes előírásokat pontosítunk”[11]
(melyeket? – B. A.).
Szerinte a
nemzeti tanácsi törvény módosításakor „találtak olyan megoldásokat, amelyek
számunkra elfogadhatók, másrészt összhangban vannak az alkotmánybíróság 2014-es
döntésével”.
Ki kell végre
mondani: A szerb alkotmánybíróság a 2014. évi döntésével ellehetetlenítette nemcsak
a nemzeti kisebbségi autonómia esetleges létrehozását, de annak még az eddigi (korlátozott) működését
is! Politikai döntés volt ez a javából, mivel az alkotmányban (75. szakasz, 2.
és 3. bekezdés) igen is létezik jogi alap a tényleges nemzeti kisebbségi autonómiára:
„A
nemzeti kisebbségek tagjai kollektív jogaik által, közvetlenül vagy képviselőik
révén részt vesznek a döntéshozatalban, vagy önmaguk döntenek a kultúrájukra,
oktatásukra, tájékoztatásukra, nyelvük és írásuk hivatalos használatára
vonatkozó egyes kérdésekről, a törvénnyel összhangban.
A kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a
hivatalos nyelv- és íráshasználat területén megvalósuló önkormányzati joguk
érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat
választhatnak, a törvénnyel összhangban.”
Az
alkotmánybíróság a nemzeti tanácsokról szóló törvényt az alkotmány idézett
rendelkezéseivel szemben értelmezte, miáltal a nemzeti tanácsoktól számos jogot
vont meg. Ezek a jogok viszont – mint ahogy a képviselő is elismerte – „nem emelhetők be a jogrendbe egy új jogszabállyal sem”.
Akkor, mi ebben a nemzeti kisebbségi jogok „bővítése”? Egyébként az autonómia
szót a Pásztorok még csak meg sem pendítették!
Lehetséges, hogy a mostani törvénymódosítások – Pásztor Bálint
értelmezése szerint – „összhangban vannak
az alkotmánybíróság 2014-es döntésével”, de hogy nem bővítik a nemzeti
kisebbségi jogokat Szerbiában az viszont teljesen biztos.
A VMSZ és az MNT – Orbán Viktor magyar miniszterelnök hathatós támogatását élvezve –
ismét elmulasztották az alkalmat a nemzeti kisebbségi törvények olyan módosítására,
amelyek megfelelnének a magyar közösség autonómia/önrendelkezési/önkormányzati
igényének, hogy saját maga döntsön, vagy részt vegyen a nemzeti önazonossága
megőrzésének és fejlődésének kérdéseiről való döntéshozatalban. Amelyek
biztosítanák a nemzeti tanács közjogi illetékességét, hogy feltárja, kifejezze,
és törvényesen képviselje a délvidéki magyarság önazonosságának megőrzésével
összefüggő érdekeit.
A magyar autonómia kérdése bizonytalan időre
halasztódik. Csak a pásztormesék és az elköltözés folytatódnak…
BOZÓKI Antal
Torda, 2018. június 14.
[1] Lásd a „Két megoldás” a magyar
vezetők előtt: küzdelem a közösségi jogokért vagy a távozás c. írásom (Törvények – kisebbségi támogatás nélkül)
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11192,
2018. június 8.
[2]
mh: A kisebbség nyelvén a parlamentben. Magyar Szó, 2018. június 13. 4.
[3]
Uo.
[4]
(MTI) Szerbiai parlament: Módosítják a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló
törvényt. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25987/Szerbiai-parlament-Modositjak-a-kisebbsegi-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torvenyt.html,
2018. június 12. 9116:55]
[5] Lásd az Autonómianyirbálás c., május 7-8-i írásom: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=1113,
2018. május 8. és http://delhir.info/2018/05/08/autonomianyirbalas-osszegeztek-kozvitat-nemzeti-tanacsi-torveny-modositasarol/,
2018. május 8. és https://szabadmagyarszo.com/2018/05/08/autonomianyirbalas/,
2018. május 8. [20:01]
[6] (MTI) Szerbiai parlament: Módosítják a kisebbségi
nemzeti tanácsokról szóló törvényt.
[7] Pásztor: Pozitívak az elmúlt 2 és fél év gazdaságfejlesztési eredményei. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/pasztor-pozitivak-az-elmult-2-es-fel-ev-gazdasagfejlesztesi-eredmenyei, 2018-06-13 [14:00] és [17:42]
[8] Lásd a 3-as
alatti írást.
[9]
Uo.
[10] Pásztor Bálint: Bővülnek a kisebbségek jogai Szerbiában. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/pasztor-balint-bovulnek-kisebbsegek-jogai-szerbiaban, 2018-06-12 [12:26]
[11]
Lásd a 2-es alatti írást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése