Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (175.)
Április
25.
Mi lesz négy év múlva?
Az
utóbbi nyolc év beiratkozási adatai azt mutatják, hogy ennyi idő alatt 624
diákkal lett kevesebb Óbecsén. Nagyjából ennyi tanulója van jelenleg a
legnagyobb általános iskolának a községben, azaz az elmúlt nyolc évben egy
teljes iskolát vesztett el Óbecse – hívta fel a figyelmet Svetlana Dimić ellenzéki képviselő (Csak Helyben Polgárok
Csoportja).[1]
Az
óbecsei diákok fogyatkozására nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) képviselője,
hanem egy ellenzéki képviselő hívta fel a figyelmet.
A
jelenség azonban nem csak Óbecsére jellemző, hanem számos más vajdasági helységre
is. Ebből az adatból is, egyrészt, a lakosság elöregedésére, másrészt pedig az
elköltözés méretére lehet következtetni.
A
80 százalékban magyar diákokat befogadó óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola megmarad
– a következő négy évre vonatkozó községi iskolahálózatra vonatkozó községi
képviselő-testületi döntés alapján. Köszönve ezt leginkább a több mint 9000
tiltakozást benyújtó civil közösség határozott kiállásának. Az iskolának
azonban a működési minimumként meghatározott 480 helyett csak 253 diákja van.
Törődik-e azzal valaki, hogy mi lesz négy év múlva? Arra most nem kell
gondolni?
Május
3. – 11.
Politikai provokáció
Herkocán
a Szerb Radikális Párt (CPC) „tizedik hazafias kongresszusán” Vojislav Šešeljt újra megválasztották a
párt elnökévé.
A CPC döntése, hogy a párt kongresszusát Herkócán (a pártelnök időközben a helységben vásárolt birtokán) tartják, vagyis azon a településen, ahol elkezdődött a horvátok kiűzése Vajdaságból, számos negatív reakciót váltott ki, az ellenzék egy része és több szervezet kérte az esemény betiltását.[2]
A
Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége (DSHV) közleményében a kongresszus
megtartását nem csak politikai provokációnak nevezte, de megengedhetetlen
tevékenységnek is, amelyet a Szerb Köztársaság mérvadó testületeinek be kellett
volna tiltani. A kongresszus megtartása
az ártatlan áldozatok kigúnyolásaként is tolmácsolható lenne – áll a DSHV
közleményében.
A
CPC kongresszusát annak a napnak a 27. évfordulóján tartották meg, amikor
1992-ben Herkócán felolvasták azoknak a nem szerb nemzetiségű lakosoknak a
névsorát, akiknek el kellett hagyniuk a települést. Šešeljt a hágai nemzetközi
törvényszék többek között éppen ez az esemény miatt ítélte 10 éves
börtönbüntetésre.[3]
A
május 11-i belgrádi ellenzéki tüntetésen „az ötletet, miszerint a jelenlegi
hatalom leváltása után jogi lépéseket kell tenni, amelyekkel betiltanák a Szerb
Haladó Párt (CNC), a Radikális Párt (CPC) és a Szerbiai Szocialista Párt (CПС) tevékenységét,
lelkesen támogatták”.[4]
Május
4. – 10.
Folytonosság
Pásztor Istvánt
(63), a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét – amit az várható is volt – a párt Doroszlón
megtartott XVIII. tisztújító közgyűlésén újraválasztották. 323-an szavaztak
rá, ellene pedig egy ember szavazott.[5]
A párt 50
tagot számláló „tanácsa” május 6-án tartotta meg alakuló ülését, amelyen (a bizonyára a pártpolitikához is értő) Vicsek Annamária köztársasági oktatási államtitkár
személyében megválasztották a testület elnökét.
Pásztor javaslatára a párt alelnökeinek Fremond Árpádot, Kovács Elvirát (akik a korábbi összetételben is ezt a tisztséget
töltötték be) és dr. Pásztor Bálintot
(az elnök fiát) választották.
A párt 17
tagú elnökségébe (vissza)került Lovas
Ildikó, akit 2015-ben „megfosztottak minden funkciójától” (pártelnökségi és
az MNT Vb tagságától), aki „nevéhez köthető sok vitatott döntés a vajdasági
magyarság kulturális, oktatási és média ügyeiben”.[6]
Ezt azonban már – úgy tűnik – a szavazáskor elfelejtették.
Körülbástyázta
magát, tehát, Pásztor megbízható káderekkel és a (családi) folytonosság is
biztosítottnak látszik.
Fotó:
vmsz.org.rs, Herédi Krisztián
Pásztor 12 éve tartó pártelnöki (ellentmondásos, de kártékonynak is nevezett) politikai tevékenységével újabban Pressburger Csaba Egy politikai metamorfózis rövid története c. írásában foglalkozik.[7]
A szerző a VMSZ pártelnök politikai ténykedésében két időszakot különböztet meg, amelyek közül az első 2007-től 2010-ig tartott, a második pedig ettől az évtől mostanáig.
Pásztor első három elnöki évét Pressburger hét „szimpátiát keltető” pontban foglalta össze. Ezek közül a legfontosabbak talán, hogy kezdetben „egyértelműen az azonos közelség, illetve távolság elvét képviselte a magyarországi pártokkal szemben”, „a szerbiai pártokkal pedig az általa fontosnak tartott érdekek és elvek mentén kívánt vagy nem kívánt együttműködni”. Nem a (mostani) „csakis kormánytényezőként tudunk célokat elérni” és a „nem érhet bennünket az a vád, hogy miniszteri vagy kormányalelnöki helyért eladtuk a közösségi érdeket” szövet ismételgette – írja Pressburger, a neki adott 2009-es Pásztor interjúra hivatkozva.
Az írás
szerint „2010 után azonban minden megváltozott”. – Pásztor István vezetése alatt a VMSZ
teljesen föladta vajdasági regionális párti ambícióit, nincsenek Vajdaság
autonómiájának kiszélesítésére, vagy akár a meglévő alkotmányos és törvényes keretek
érvényesítésére vonatkozó kezdeményezései. A Pásztor mandátuma elején összehozott
hárompárti Magyar Koalíció kihunyt, pontosabban a VMDP-t bedarálta, a VMDK-t
pedig mindenhonnan kiszorította a VMSZ, amely 2015-ben önmagából is kihasított
egy belső ellenzéki szeletet. […] A független értelmiséggel, a társadalmilag
aktív civilekkel megszűnt a párt kapcsolata, véleményért Budapestre és Belgrádba
járnak. Az MNT alapítású médiumok a VMSZ-pártszócsővé alakítása is befejeződött
a szabadkai médiaház felépítésével, melyet lejáratásra szakosított, névtelenségben
burkolódzó szerzőkkel üzemelő trollportál egészít ki – állapítja meg Presszburger.
Pásztor
István politikai hibáinak a listáját koránt sem lehet teljesnek nevezni. Annak
a feltárása pedig, hogy ezekkel milyen károkat okozott a magyar közösségnek még
várat magára.
A VMSZ
régi/új elnökének nem volt annyi bátorsága, hogy – Kasza Józsefhez, a párt előző
elnökéhez hasonlóan – 12 év után távozzon a politikából. Ezzel lehetőséget
adott volna pártjának és a magyar közösségnek is egy új kezdésre, a nemzeti
kisebbségi érdekvédelmi politika helyreállítására.
Pásztor
sorsa szorosan összefűződött Aleksandar
Vučić haladó szerb elnök és Orbán Viktor
magyar miniszterelnök sorsával. Függetlenül,
hogy közülük melyik bukik meg előbb, Pásztor azzal együtt fog távozásra
kényszerülni. Csupán az a kérdés, hogy ennek addig is milyen további következményei
lesznek a pártjára és a közösségre nézve.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. május 14.
[1] feró: Nyolc év alatt egy iskolára való diákkal lett kevesebb Óbecsén. Magyar Szó, 2019. április 26.
[2] A vajdasági horvátok a radikálisok herkócai kongresszusának betiltását követelik
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/23626/A-vajdasagi-horvatok-a-radikalisok-herkocai-kongresszusanak-betiltasat-kovetelik.html, 2019. május 3. [15:48]
[3] Herkóca: Šešeljt újraválasztották a radikálisok hazafias kongresszusán. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/23630/Herkoca-Seseljt-ujravalasztottak-a-radikalisok-hazafias-kongresszusan.html, 2019. május 4. [14:21]
[4] A Popović: Nastavak protesta, probuđena Srbija [A tüntetés folytatása, felébredt egész Szerbia]. Danas, 2019. május 13. 3.
[5] Újraválasztották Pásztor Istvánt a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/ujravalasztottak-pasztor-istvant-vajdasagi-magyar-szovetseg-elnokenek, 2019. május 4. [18:29 és 20:24. ]
Pásztor István újraválasztása: Háromszázhuszonhárom igen, egy nem
https://szabadmagyarszo.com/2019/05/04/pasztor-istvan-ujravalasztasa-haromszazhuszonharman-igen-egy-nem, 2019. május 4. [18:57]
[6] Lovast Menesztették!? https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=5778, 2015. április 18.
[7] Pressburger Csaba: Egy politikai metamorfózis rövid története
https://szabadmagyarszo.com/2019/05/13/egy-politikai-metamorfozis-rovid-tortenete/,
2019. május 13. [8:29] A cikk nyomtatásban a Családi Kör május 9-i számában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése