„Legális módon nem lehet őket megállítani!”

A horgosi migránshelyzetről

Egy ma már nyugdíjas újságíró – a néhai Szabadkai Rádió egykori munkatársa, a Horgoson élő Röhrig Ottó lehangoló, elgondolkodtató sorokat írt szeptember végén a szebb napokat is megélt „nagy” vajdasági magyar falu visszafejlődéséről:

„Az elmúlt évtizedekben sokszor szavaztam a magyarságunkra, összetartozásunkra, a közösség megtartó erejére és más hangzatos, nemzeti hovatartozásunkat feszegető, ám üres és megtévesztő politikai frázisokra. Lám, hova jutottunk! Ezer diák helyett már 500 sincs Horgoson. Nem jár a vonat. Nincs bejegyzett, tiszta, fertőtlenített piac. Nincs bank, nincs munkahely, nincs mozi, színház, fürdő, diszkó, nincs kézilabdacsapat se. Semmi sincs mindabból, ami volt. Eljutottunk a teljes lepusztuláshoz, a nyomorhoz, a semmihez...”

Egy másik helybeli, egy fiatal a napokban hasonló módon panaszkodott. Meglátása szerint az elhanyagolt falu a város árnyékában él, Horgost mostohagyermekként kezeli Magyarkanizsa. Azt mondja, mostanra már azt is lerombolták, tönkretették, amit az elődeik létrehoztak, fölépítettek. A három komoly vállalat (Higlo, Vitamin, Bačka) közül az utóbbi már nem is működik, a másik kettőt pedig magyarkanizsai „segítséggel” magánosították. Gyors párhuzamot vont:— Nem csak a gazdaság, hanem a sport terén is szembetűnő a megkülönböztetés. A horgosi focicsapat ugyanabban a ligában szerepel, mint a magyarkanizsai, e tekintetben nincs különbség a kettő között, de a támogatásban annál inkább. A kanizsai egyesület egymillió dinárt kapott a községi költségvetésből, a horgosi pedig csak százezer dinárt. Hasonló mércét alkalmaznak a művelődés terén is, a város kulturális élete színes, változatos, évente számos rendezvénynek, fesztiválnak ad otthont, Horgoson viszont a szüreti napok az egyetlen rendezvény, ami még megmaradt, de az is évről évre szegényesebb. Kanizsán van fürdőmedence, nálunk nincs.

Elkészült az ipari park, horribilis összeget költöttek rá, de nem működik, nincsenek befektetők.

Korábban gyakran hangoztattam, hogy bármi történjen is, én nem hagyom el a szülőfalumat, itthon maradok, én leszek a legutolsó, aki távozik, de mostanában már többször megfordult a fejemben, hogy el kell menni innen, nem marad más választás.

A horgosiak az interneten értekeznek egymással, egy Facebook-oldal által tartják a kapcsolatot, tájékoztatják egymást mindarról, amit a környezetükben tapasztalnak. Az utóbbi időben leginkább az aggasztó migránshelyzet foglalkoztatja a falubelieket. Szeptember végén Gazdag Áron az alábbi bejegyzést tette közzé: Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy zárkózzon be, ajtót-kaput, amit lehet! A múlt éjjel betörtek hozzánk a migránsok és kiraboltak minket. Csak pénzt vittek el, egy órát, meg egy kabátot, szerencsére senkinek semmi baja... Az sem zavarta őket, hogy világít bent a lámpa, és hogy mindenki itthon volt. (Gondoljuk, nem először csinálták már.) A rendőrségre pedig szavunk nem lehet. Pár percen belül a helyszínre értek, és teljesen segítőkészek voltak…

Később hasonló módon beszámolt az ügy folytatásáról is: Rengetegen kíváncsiak, hogy mi lett a migránsbetörés-üggyel kapcsolatban, ezért leírom. A két elkövetőt egy napon belül elkapták a falu őrei. A rendőrök pedig letartóztatták és elvitték őket. De ez mind hiába, ugyanis a zentai ügyészség úgy döntött, hogy „nincs értelme bent tartani őket”, ezért már másnap szabad lábon távozhattak. Még annak ellenére is, hogy valamennyi pénzt és drogot is találtak náluk. (A pénzünket mi nem kaptuk vissza, mivel „nem tudjuk bizonyítani”, hogy az a miénk. Ők azt is visszakapták.)

Áron bejegyzésében volt egy kulcsmondat, amire érdemes felhívni a figyelmet: Úgy tűnik, legális módon nem lehet őket megállítani.

A faluban ismét megszaporodtak az illegális bevándorlók. Megkérdeztem egy helybeli fiatalembert, G. B.-t, hogyan vélekedik a mostani helyzetről.

– Én nem kedvelem ezeket az illegális bevándorlókat. Sok esetben pofátlanok, agresszívak. A lakosság összefogására lenne szükség, nekünk is a martonosiakhoz hasonlóan kellene eljárni, elkergetni a betolakodókat és a taxisokat is, akik fuvarozzák őket. Nem a beígért őrző-védő szolgálat fogja megszüntetni ezt az áldatlan állapotot.

– Próbáltak egy békés felvonulás szervezni, hogy ezáltal fejezzék ki a nemtetszésüket, de ezt a megmozdulást a rendőrség nem engedélyezte, a koronavírus-járványra hivatkozva. Nem gyűlhetnek össze 30-nál többen… Márpedig bármelyik falusi piacon, az autóbuszban, vagy a templomban ennél lényegesen többen lehetnek/vannak... Ezt hogyan fogadták a faluban?

– Sok embernek nem tetszett. Azt gondolom, hogy nem is lett volna semmi eredménye. Egy csendes utcai felvonulástól nem lehet sokat várni. Felpezsdült volna a falu arra az egy napra, az emberek beszéltek volna róla, és utána minden maradna a régiben.

 – Hogy látja, van a horgosiakban annyi elszántság és bátorság, hogy lépjenek ebben az ügyben? Nyilván a fiataloknak kell(ene) kezdeményezni, az idősek félnek...

– Lenne! Ebben teljesen biztos vagyok. Sok talpraesett fiatal és középkorú akad még a faluban, akiknek a 90 százaléka nem nézi jó szemmel az illegális bevándorlók jelenlétét. Sokszor megfordult a fejemben, hogy létrehozok egy csoportot, és ott szervezkedünk, megbeszéljük, mi lenne a terv, utána pedig lépnénk az ügyben. De nem akarok felbujtó lenni… Viszont, ha lennének társak, segítenék, amiben tudok.

– Hogy csinálták a martonosiak? Ott is felvállalta valaki. Vagy többen is. Nem? És ugye, nem esett bajuk?

 – Van egy-két martonosi ismerősöm, aki részt vett ebben az akcióban. Volt egy megbeszélt időpont, amikor este gyülekeztek, és utána várták a "páciensek” megérkezését, akkor aztán puszta kézzel vagy husánggal csépelni kezdték őket.  A zombori taxisokat már korábban figyelmeztették, hogy ne szállítsák Martonosra a migránsokat, mert nem lesz neki jó vége. Két héttel ezelőtt egy migráns odajött hozzám, és megkérdezte, hogy kaphat-e egy szál cigarettát. Mondtam neki, hogy sajnálom, de nincsen. Utána a buszjárattal kapcsolatban kérdezgetett, majd pedig levetette a fehér baseball sapkáját, és azt mondta, nézzem meg a fejét. Véres volt a feje is, a sapka is. „Martonos! Martonos!” – mondta.  

– Az őrző-védő szolgálatot miért nem tartja hatékony megoldásnak?

– Azért nem jó ötlet, mert a falu központja már egyébként is „védett”. Van pár civil ember, akik reggeltől-estig megtalálhatóak a központban. Viszont attól, hogy ők a központban cirkálnak, az üresen álló házakat, tanyákat ugyanúgy elfoglalhatják a migránsok. Betörhetnek, éppen úgy, mint eddig.  Ha viszont kapnának egy kis ízelítőt a martonosi módszerből, akkor nyilván ritkábban merészkednének fel a faluba. Így sokkal kevesebb lenne a betörés, meg egyáltalán a velük való konfliktus.

– Olvastam, hogy a napokban megszólították azt a 9 horgosi képviselőt is, aki a legutóbbi választáskor bekerült a Községi Képviselő-testületbe, hogy mikor és mit szándékoznak tenni migránsügyben. Tőlük várható-e valamilyen lépés?

– Erről azt gondolom, amit a legtöbb horgosi, sajnos meg van a kezük kötve.

Szabó Angéla