A második világháború után,
amikor az egész világ előtt ismertté váltak a holocaust szörnyűségei, a világ
közvéleménye számára a korábbiaknál sokkal megalapozottabbnak tűnt a zsidók
azon követelése, hogy önálló államot teremtsenek maguknak Palesztinában. A
haláltáborokat túlélt zsidók nagy része nem kívánt visszatérni abba az
országba, ahonnan elhurcolták, százezrek várták a menekülttáborokban, hogy új
otthonra leljenek. A Palesztinát mandátumként kormányzó Nagy-Britannia azonban
nem kívánt igazán változtatni arabbarát, a zsidó bevándorlást korlátozó
politikáján. A britek elleni zsidó terrorcselekmények és a szinte háborús
méreteket öltő arab–zsidó ellentétek nyomán 1946-ban London számára
kezelhetetlenné vált a palesztinai mandátum. 1947. február 25-én Ernest Bevin
külügyminiszter bejelentette az alsóházban, hogy Nagy-Britannia a palesztin
kérdés rendezése ügyében az ENSZ-hez fordul.
Az ENSZ Közgyűlése 1947. április 28-án kezdte
meg a kérdés tárgyalását, majd 1947. május 15-én 45 szavazattal 7 ellenében
döntött a világszervezet Palesztinával foglalkozó 11 tagú
különbizottságának (UNISCOP) a
felállításáról. A bizottság május 16-án tartotta első ülését, majd június 16-án
Palesztinába utazott. Ajánlástervezetét szeptember elejére kellett volna
kidolgoznia, közben azonban a britek és a zsidók közötti viszony teljesen
elmérgesedett. Végül is az UNISCOP egy Palesztina felosztását ajánló tervezetet
terjesztett a Közgyűlés elé, amelynek határozattá emeléséhez kétharmados többségre
volt szükség.
Az ENSZ Közgyűlésében a végszavazásra 1947.
november 29-én került sor. A Palesztina jövőbeni kormányzata címmel
hozott 181. (II) sz. határozatot 33 igen, 13 nem szavazattal, 10 tartózkodás
mellett fogadta el a Közgyűlés. A Szovjetunió és az Egyesült Államok igennel
szavazott, Nagy-Britannia tartózkodott, a Biztonsági Tanács másik két tagja
közül Franciaország igennel szavazott, Kína tartózkodott, a Zsidó Ügynökség
megszavazta a javaslatot, az Arab Liga államai pedig egyöntetűen ellene voksoltak.
A határozat kihirdetése nem állította meg a
Palesztinában folyó harcokat, a brit mandátum lejártának időpontjára a zsidó
haderők már szinte az egész határozatban előirányzott területet uralták, sőt
annál többet is. Majd 1948. május 14-én, néhány órával a brit mandátum
tényleges megszűnését megelőzően, a Zsidó Ügynökségből formálódott ideiglenes
kormány Ben-Gurion vezetésével Tel Avivban kihirdette Izrael állam
függetlenségét.
Az ENSZ 1977 óta (32/40 B sz. határozat) minden évben megtartja a palesztin
néppel való szolidaritás világnapját. „Továbbra is megtartjuk ezt a napot, hogy
támogassuk a közel-keleti békefolyamatot, és mozgósítsuk a nemzetközi segítséget
a palesztin nép számára” – jelentette ki Jan Eliasson, az ENSZ-közgyűlés
(akkori) elnöke.
A női jogok védelmezőinek nemzetközi napja
(Međunarodni dan branilaca ženskih prava / International Women Human Rights Defenders Day)
November 29-ét
Colombóban (Sri Lanka), a női jogok védelmezőinek első nemzetközi tanácskozásán
(2005. november 29-től december 2-ig) nyilvánították a női jogok védelmezőinek
nemzetközi napjává, a nemek szerinti megkülönböztetés elleni (november 25-től
december 10-ig tartó) akciónapok keretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése