2012. november 10., szombat

Problémák felsőbb szinten

Problémája-e Vajdaság a szerb államnak?
Talán az, talán nem. Sem az országos vélekedésekből nem bogozható ki tiszta kép, mert ködöt gomolyítanak, akik ezt megtehetik.
Karakánul kiált a VMSZ, pártként is, elnöke e pártnak vajdasági funkcionáriusként is, ám szélbe kiáltott a szava, pártnak is, elnökének is, hiszen a gyakorlatot előbbi koalíciós pártjuk rendszeresítette. Így aligha változtatható a gyarmatosító politika alapvetése. Egyszer volt igazi helyzetben a VMSZ, amikor kormányt buktathatott volna, akkor meghátrált, meaculpázott az EU ösvényére lépés nagy lehetőségével, ami soha be nem következett. Kormány maradt, VMSZ degradálódott Szabadkán, Zentán, felsőbb szinteken mindenütt. További próbálkozásaik amatőrszínházak produkcióik lehettek. És mindnyájan tapasztalhattuk, azok is voltak.
Problémája-e a délvidéki magyarságnak Vajdaság és a szerb állam viszonya?
Talán.
Képviselőink merjék már kimondani, hogy bennünket, magyarokat a saját sorsunk és intézményeink sorsa érdekel, nem Vajdaságé, mert nem a tartomány státusából következnek jogaink, hanem az államéból!
Vannak-e intézményeink?
Igazából alig. Szinte nincsenek.
Létezik a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, az Újvidéki Színház, a Zentai Kamaraszínház, a szabadkai Kosztolányi Színház, A Szabadkai Tanítóképző Kar, egynémely általános iskola, valahány művelődési egyesület. Aztán Mozaik Televízió, Pannon RTV. Néhány nyomtatott sajtóorgánum. Emlékezetből sorolok, biztosan nem szóltam mindről.
Legfontosabb: az iskolák.
Alig van magyar iskola. Ami van is, az általános. Középiskola mindössze kettő, de azok speciálisak. A többi nem magyar. Két- vagy háromnyelvű. Multietnikus. És napjainkban még ebbe is belekötöttek hatalomtartók, mert a kisebbségi tanácsoknak beleszólásuk van (lenne) ebbe-abba. Hogy pontosak legyünk, csak a magyarokról volt szó, s erre a magyarok szőrmentén, törvényekre hivatkozva reagálnak. Olyan törvényekre, amelyet a hatalomtartó nem igazán akar betartani. Kifelé szépen mutat az ilyen szöveg a világnak, de minden törvény annyit ér, amennyi belőle életre kel.
Fontosak az iskolák.
Ezt a szerb közvélemény bizony keményen kifejezi Koszovó kapcsán, keményen, pontosan meg is fogalmazza, hogy multietnikus iskolákat nem is óhajt, nem is akar, kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy albán-szerb intézmények létesüljenek. És igaza van!
Az MNT nem hadakozik a magyar intézményekért, csak szőrmentén tesz, összeütközés elkerülendő. Több nyilatkozat, interjúk bizonyítják ezt.
Szabadkán olyan komoly támadás érte a közintézményi magyar (és nemzetiségi) jelenlétet, amely eltér mindenféle európai normától!
Azért valami közlemény megjelent, halkan tiltakozott az MNT, azért ez is valami!
Nézzük! Mi történt 1956 őszén?
Javarészt megszüntették az önálló magyar intézményeket. Akkor én Magyrkanizsán voltam kisdiák, s az 1955/56-os iskolaévet elvégeztem a Zárdában, Arany János Általános Iskola volt a neve intézményemnek, csak magyar tannyelvű volt, ám ősszel már Zmaj Jovan Jovanović Általános Iskola lett a neve, beleolvadt a szerbiskola, a Gyura Jaksity. És soha többet nem ünnepeltük iskolánkban 1848. március 15-ét. Eddig igen, pedig valóság volt még a Goli otok. Aypró Károly igazgatónk helyén maradt továbbra is, előző évben éltette Petőfit, 1956 márciusában már csak az osztályban, magyarórán szavaltuk szent költőnk szent versét.
Aztán Zenta.
Ott a Dózsa György (Árvay iskola) Általános Iskolában fejezhettem be a nyolcat, és sokáig élt még ez az intézmény, megerősödve, hiszen Tőke Istvánt, a magyartanárok egyik vezéralakját (már multietnikus) gimnáziumi kiátkoztatása után ide száműzték. Mindig sajnáltam, hogy elkésett, vagy én voltam vidor, de nem lehetett a tanárom, pedig milyen életre szóló élmény lett volna! Aztán megszüntették a Dózsát, lett belőle multietnikus November 11., ahol a pedagógiai vezető magyarul alig tud. Ezt az alig határozószót ismerjük mi délvidékiek, én értek magyarul, csak beszélni nem tudok, ám épp ez a baj, mert az ilyen nyelvi tudománnyal és készséggel megáldott személy minden t félreért, hiszen kiindulási pontja a saját politikuma, a saját nemzeti érdeke.
Viszont Koszovó ügye fontos a délvidéki magyarság számára is! E probléma a legfelsőbb szintű! Megoldjuk-e dolgainkat, vagy sem?
Az a szerb szemlélet, amely a déli végek felé tekint, és nem kíván tudni másról, az tudjon ám a vajdasági nemzetiségi problémákról, mert ilyen téren nincs, nem lehet különbség! Ám a szerb állami és nemzeti meggyőződés mindent másképp gondol. Vigyáz a sajátjaira, igaza van ebben, ám mások sajátjaira vigyázni nem óhajt. Ha azok követelőznének, politikai kérdést, talán bűnügyet fabrikálna belőle.
Szemünk előtt a temerini fiúk esete, sőt itt lesz nemsokára az újabb temerini fiúk esete is. Hiszen akik nyomoznak, nyelvileg hidegek a magyarra, annál inkább forrók politikailag. Minden tanú olyan, aki nem tud magyarul, esetleg csak ért. No, ilyen világban élünk. Elítélhet mindent minden politikai fórum, magyarokkal is tűzdelve, ám az igazság az lenne, ha nyelvileg is, és egyenjogúság tekintetében is olyan tanúk sorakoznának a bíróság előtt, akik tényleg szavahihetők. Viszont: félre ne értsen engem valaki, ha a második temerini hullám emberei vétettek, akkor vétettek. Nem védem én őket. Csak lesem az ítéletet, mert ilyesmi vétség szerb nyelvterületen bőven előfordul, pofonokkal is, aztán csak akkor kerekedik komoly probléma, a legfelsőbb fokon is, ha nemzetiségiek vannak az egyik oldalon. Mindegy melyiken, a falusi kocsmából ők verték-e ki a többségi ellenfelet, vagy fordítva történt-e meg az eset, kit érdekel? És megcsinálják fölsőfokon az ügyet belőle.
Hát ilyen világban élünk.
Ha szólnánk, hogy nem avatkozunk MNT útján igazgatóválasztásba, jók lennénk. Pedig ez a valóságos megoldás. Legyenek meg a nemzeti (a magyar ) intézményeink! Akkor mi választunk igazgatót, mindenféle tanácsot, bizottságot. Harcoljon már ilyesmiért a mi nemzeti tanácsunk! A szerb nemzet is alapvetően ezért száll síkra Koszovóban. Legyünk már végre egy hullámhosszon!
Mellesleg: ajánlom szövegemet szíves figyelmébe Ágoston Andrásnak és Dr. Korhetz Tamásnak. Ma mindketten megnyilvánultak. Ha nem tették volna, én sem szólamlok meg a magam módján. Én nem sokat tehetek, alighanem semmit, ők tanán valamit mégis mozdíthatnak.
Viszont amiben és ami miatt szóltak, igazuk lenne, ha ismernék a részleteket. Tények és konkrétumok alapozhatják meg magyar világunkat a Délvidéken.
És mi lenne, ha megszólalnának legfölsőbb- és valamivel alsóbb szintű délvidéki magyar képviselőink, mielőtt a szerb államelnök Budapestre ér?
Kérdezzék már meg, problémája-e Vajdaság a szerb államnak?
Problémája-e a vajdasági magyar kisebbség a szerb államnak?
Lehetnének-e magyar intézményeink a Vajdaságban, csakúgy, mint ahogy elképzelik a szerb intézményeket Koszovóban?
Istenem!
Lesz még nekem ilyen kérdések miatt könnyű álmom?
Lehet?
Balogh István

http://www.vajma.info/cikk/tukor/5274/Problemak-felsobb-szinten.html, 2012. november 10. [12:07] 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése