Keserűséggel
és szomorú szívvel olvastam Bozóki Antalnak, az Árgus vajdasági
kisebbségjogi civil szervezet elnökének, A magyar közösség Szerbiában
című, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában megjelent könyv
szerzőjének interjúját a DélHír hírportálon, amely már címében is
megtagadja azt a közös szándékot, amely szerzőt, szerkesztőt és kiadót
másfél évvel ezelőtt arra ösztönzött, hogy egy olyan kisebbségjogi
kézikönyv jöjjön létre, amely a szerző szerint abban segít majd
vajdasági magyar nemzeti közösségünknek, „hogy tudjuk, kinek mihez van
joga” Szerbiában.
Szomorúságom és neheztelésem oka, hogy
egy számomra kisebbségjogi kézikönyv, a szerző szerint „többszintes
társadalomtudományi tanulmány”, míg a szerkesztő szerint „közösségi
önszemléleti dolog” megjelenése és bemutatása valójában saját
pártpolitikai nézetei kifejtésének az ürügyévé vált, pedig a kötet
hosszú előkészítése, alapos előmunkálatai, különösen a kötet
szerkesztőjének, Bárdi Nándor történésznek, az MTA Társadalomtudományi
Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézete tudományos munkatársának,
osztályvezetőjének elmélyült, lelkiismeretes, mindenre kiterjedő munkája
és szaktudása épp azt szerette volna elkerülni, amivel ebben az
interjúban a szerző a napi pártpolitikai vádaskodások szintjére
süllyesztette azt a hatalmas adathalmazt és összegyűjtött ismeretet,
amelyet annak a kisebbségnek, pontosabban nemzeti közösségnek a
szolgálatába szerettünk volna állítani, amely annyi megpróbáltatás,
csapás és küzdelem után is talpra tudott állni ki tudja már hányadszor –
hála azoknak, akik közösségben tudtak és akartak gondolkodni és
cselekedni.
Nagy kár, amikor egy ilyen kizárólagos
nézeteket felvonultató, érveket nélkülöző emberi nyilatkozat, vallomás
megkérdőjelezi mindazt a munkát, amelyet maga Bozóki Antal legújabb
könyve is igyekezett nyilvántartásba venni, összegyűjteni és okos
használatra felkínálni – a kiadó meggyőződése szerint – nem azzal a
szándékkal, hogy minden olyan eredményt megkérdőjelezzen, amit most ez
az interjú gátlástalanul megtesz „politikai és erkölcsi” felelősségtudat
nélkül a rosszindulat és a rombolás erejével. Mindehhez a Vajdasági
Magyar Művelődési Intézetnek mint kiadónak természetesen már nem lehet
semmi köze, s vállalhatatlan is számára, hiszen tevékenységének egyik
legfontosabb fejlesztési területe a vajdasági magyar kultúra
közösségteremtő és -építő szerepének erősítése, nem pedig gyengítése,
rombolása. Akkor, amikor intézményünk alapvető célját és feladatát abban
látja, hogy mindig a valós tények ismeretében és segítségével
konszenzusos gondolkodásra és cselekvésre ösztönözze elsősorban a
vajdasági magyar nemzeti közösség társadalmi kulcsszereplőit, azaz
mindazokat a személyeket, akik a magyarság mai helyzetének változásában
érdekeltek, legnagyobb erejét pedig a konszenzusteremtésben és saját
adottságainak (erőforrás és tudás) hasznosításában találja meg, csak
elhatárolódni lehet attól a szélsőséges és kirekesztő megnyilatkozástól,
amely Bozóki Antal interjújának nagy részét uralja, és amelynek
apropója legújabb könyvének friss megjelenése volt.
Zenta, 2013. október 27.
Hajnal Jenő,a VMMI igazgatója,
a kiadvány felelős
kiadója és szerkesztője
Közzétette: Terhes Tamás 2013. október 29. kedd, 11:00
Kapcsolódó írás:
"Pásztornak és Korhecznak mielőbb távoznia kellene nem csak a politikából, de a közéletből is" - Interjú Bozóki Antallal, az Árgus vajdasági kisebbségi jogvédő szervezet elnökével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése