Augusztus 1.

Boglárka napja.

Újabb keletű magyar név a boglárka virágnévből. Jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyős, zománcos, gomba alakú építmény, virágnév.
1292 – A Svájci államszövetség nemzeti ünnepe.
1774 – Joseph Priestly, angol lelkész, liberális politikai filozófus és fizikus felfedezte az oxigént.
1818 – Megszületett Maria Mitchell amerikai csillagász, pedagógus. Ő volt az első hivatásos női csillagász, 1847-ben felfedezett egy üstököst, valamint az első nőként az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották.
1885 – Megszületett Hevesi György József, Nobel-díjas kémikus.
1885 – Budapesten megszületett Hevesy György József, magyar származású, Nobel-díjas kémikus, a hafnium felfedezője.
1919 – A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után Peidl Gyulát bízták meg az új kormány megalakításával, akinek miniszterelnöki tisztsége egy hétig tartott.
1941 – Megszűnt a Nyugat című irodalmi folyóirat.
1945 – Meghalt Csortos Gyula színész (Hyppolit, a lakáj; Meseautó)
1946 – Kibocsátották a forintot.
1992 – Az Anyatejes Táplálás Világnapja, más néven a Szoptatás Világnapja.

70 éve, 1944. augusztus 1-jén Varsóban - a londoni emigrációs kormány kezdeményezésére - fegyveres felkelés tört ki a német megszállók ellen.
Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német lerohanását követően az év őszén Wladislaw Sikorski tábornok vezetésével lengyel emigráns kormány alakult párizsi, majd londoni székhellyel. A világháború éveiben irányította a megszállt területeken működő Lengyel Földalatti Államot és annak fegyveres erejét, a mintegy 350 ezer főt mozgósító Honi Hadsereget (Armia Krajowa, AK).
1941 nyarán a Szovjetunióban is megkezdődött lengyel harci alakulatok felállítása, melyek a Vörös Hadsereg kötelékében harcoltak, és 1942-ben a kommunista vezetésű Lengyel Munkáspárt is megalakította saját fegyveres szervezetét, a Népi Hadsereget (Armia Ludowa, AL). Az AL 1944 júniusában beolvadt az 1. Lengyel Hadseregbe, amely a szovjetek oldalán 1944 nyarán részt vett a lublini térség felszabadításában.
A londoni lengyel emigráns kormány egy nagyszabású németellenes felkelés kirobbantásától várta hazai pozícióinak megerősítését szovjet- és kommunistabarát vetélytársaival szemben. A felkelés kirobbantásáról szóló döntést 1944. július 26-án az AK főparancsnoka, Tadeusz Bór-Komorowski tábornok hozta meg. Az idő sürgetett, mert július 22-én Lublinban nagyrészt kommunistákból megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság, amely átvette a hatalmat a szovjet erők által már felszabadított lengyel területeken.
1944. július 31-én dőlt el, hogy a felkelést augusztus 1-jén 17 órakor kezdik. Ezen a napon 50 ezer rosszul felfegyverzett lengyel lépett harcba 15 ezer jól felszerelt némettel, akiknek száma az újabb alakulatok átcsoportosításával hamarosan 50 ezerre nőtt, vezetőjük Erich von dem Bach-Zelewski SS tábornok volt. A lakosság segítette a felkelést, amely rövid időn belül tömegellenállássá alakult, a fővárosiak biztosították a katonaság hátterét konyhák, kórházak, mentőegységek, tűzoltóság, fegyverműhelyek, postaszolgálat felállításával.
A győzelemre minden önfeláldozás és hősiesség ellenére sem volt sok esély külső segítség nélkül. A Vörös Hadsereg megpróbálkozott ugyan Varsó jobb parti városrészének elfoglalásával, de a német páncélos haderő megállásra kényszerítette. A nyugati szövetségesek repülőgépről ledobott csomagokkal juttattak fegyver- és élelmiszer-utánpótlást az ellenállóknak, de ezek java része német kézre került.
Augusztus 14-én az AK főparancsnoka utasította a varsói főkormányzóság területén tevékenykedő csapatait, hogy induljanak a főváros megsegítésére, ám ezeket az egységeket a szovjetek fegyverletételre kényszerítették. A Vörös Hadsereg keretében működő 1. Lengyel Hadsereg egyik zászlóalja hídfőállást próbált kiépíteni a Visztula bal partján, de súlyos harcokban ezt a németek megsemmisítették.
A segítség nélkül maradt felkelők vezetése október 2-án írta alá a kapitulációt von dem Bach tábornok székhelyén, Ozarówban. Az életben maradt tisztek és katonák hadifogságba kerültek, Varsó mintegy félmilliós lakosságát pedig kitelepítették. A 63 napon át tartó harcokban 21 ezer lengyel katona vesztette életét vagy tűnt el, 5 ezer megsebesült és 16 ezer hadifogságba esett, a lakosság körében 180-200 ezren vesztették életüket.
Német részről 17 ezer katona esett el vagy tűnt el, 9 ezer sebesült meg. A németek kíméletlen vérfürdőt rendeztek, 150 ezer lengyelt Németországba hurcoltak kényszermunkára, a főváros 85 százalékát pedig a földdel tették egyenlővé.
A felkelést, amelynek hasznáról, értelméről máig tart a vita csak 1989 után értékelték méltóképpen Lengyelországban. 1989-ben felépítették a fővárosban a felkelés emlékművét, 2004-ben megnyitották a Varsói Felkelés Múzeumát. A felkelésről szól a neves filmrendező, Andrzej Wajda Csatorna című filmje is. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Lengyel cserkészek egy varsói csatornában 2004. július 29-én, amikor az ország minden részéből érkezett 20 cserkész végigjárja a varsói felkelés idején élelmiszer és fegyverek szállítására, illetve a nácik elől való menekülésre használt föld alatti hálózatot. Az emléktúra résztvevői virágot helyeztek el a csatornákban a harcosok tiszteletére, akik 60 évvel korábban, 1944. augusztus 1-jén kezdték meg harcukat, hogy felszabadítsák a lengyel fővárost a náci német megszállás alól.
Varsó, 2004. július 29. (MTI/EPA/Piotr Rybarczyk)