Bódis Gábor
Tudomásom szerint, csak Dévavári Zoltán szavazott nemmel a kirúgásokat szentesítő döntésre.Az esetet Urbán Andrásnak, a Kosztolányi Színház sajtóértekezletéről készült tudósításokból, Maglai Jenő, szabadkai polgármester tévés nyilatkozatából és a Második Nyilvánosság oldalán folytatott vitából igyekszem megközelíteni.
Ugyebár adott egy köztársasági rendelet, amely maximalizálja az állami (és önkormányzati, ami egy és ugyanaz) alkalmazottak számát. Akikből, a kormány szerint, több van a kelleténél. Vagy nincs rá elegendő pénze. Annak, aki elveszíti munkáját, ez tök mindegy.
A létszámcsökkentést egyes minisztériumoknál, intézményeknél, hivataloknál konkrétan, szám szerint megszabják. Máshol, például „Szabadkán 2373 főre korlátozták az önkormányzathoz tartozó szervekben és intézményekben dolgozók számát” (Pressburger Csabát idézve). Tehát az önkormányzatra bízzák azt a „kellemes” feladatot, hogy ezeket a kirúgásokat szétterítse. Szét is terítette.
Amennyiben ez így van, márpedig nekem így tűnik, akkor most már aligha lehet arra hivatkozni, hogy a rossz a törvény és ha a VMSZ nem szavaz annak idején rá, akkor most ez a probléma nem is létezne. Vučićéknak nem kell a VMSZ, hogy törvényt vagy rendeletet tudjanak elfogadtatni. Ellenkezőleg, a VMSZ-nek van szüksége a hatalom melengető puhaságának közelségére.
De a köztársasági erőviszonyok (Vučić mint erő, a többi viszonylagos) nem mentik fel a felelősség alól azokat, akik megszabták honnan kell lefaragni a 2373 keretet meghaladó „létszámfelesleget”. És akik szerint a Kosztolányi Színháznak két munkahelyről le kell mondania, a 16-ból. De talán nem azért esett a választás a színház két (még ismeretlen) alkalmazottjára, mert a polgármester által kezdeményezett „egyeztetésre” Urbán az egyik munkatársnőjét küldte el maga helyett (mert szokása szerint éppen rendezett valahol)? Ez azért túl meredek lenne.
Ami tovább bonyolítja az ügyet: a szabadkai küldött testületben megejtett szavazáson, tudomásom szerint, csak Dévavári Zoltán szavazott nemmel a kirúgásokat szentesítő döntésre. Tehát: a VMSZ megcsonkult frakciója is és a korábban belőlük kivált Magyar Mozgalom küldöttjei is. A többséget biztosító haladók úgy szavaznak „magyar” ügyekben, ahogy a VMSZ akarja. Nehezen megfejthető rejtély egy kívülálló számára, hogy a választásokon induló új mozgalom az első adódó alkalommal „összeborul” az ősellenségével.
Van valami Urbán András személyében, ami egyesíti őket? Vajon kultúrpolitikai szándékok vezérelhették az összeborulókat? Legyen inkább több Wass Albert és Csárdáskirálynő? És ne olyan Koštanák, Neoplanták, amelyeknek ováció jár Szerbiában (is), vagy olyan Bánk bán, amelyet a fanatikusan butuló magyarországi hivatalos kultúrpolitika nemzetgyalázásként fog fel?
Vagy a mozgalmisták számára már az is elegendő alap a bizalmatlanságra, hogy Urbán színházát a hivatalos vajdmagyar kultúrpolitika (olvasd: Lovas Ildikó) támogatta? Tudom, hogy a politikai taktikázások gyilkos, de gügye világa nem egy profi kémregény bonyolultságát tükrözi, de ez elegendő érv lenne?
2016. március 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése