2016. március 22., kedd

REHABILITÁCIÓS KÁRPÓTLÁS


Saša Janković Köztársasági Ombusman jelentése

A rehabilitációról szóló törvény[1] 26. szakasza (Rehabilitációs kárpótlásra való jog) alapján:
            „A rehabilitált személy jogosult a szabadságának és jogainak megsértése miatt keletkezett anyagi károk kárpótlására, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban.
            A rehabilitált személynek joga van a befizetett pénzbüntetések és az eljárási költségek revalorizált összegű visszatérítéséhez…
            A rehabilitált személy és a jelen törvény 7. szakaszának 5) pontja szerinti személy jogosult a szabadságvesztése miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti kárpótlásra, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban.
            A jelen törvény 21. szakaszának 2. bekezdése szerinti személyek jogosultak a rehabilitált személy halála miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár miatti kárpótlásra, melynek feltétele, hogy közöttük és az elhunyt rehabilitált személy között tartós életközösségi viszony volt, a kötelmi viszonyokat szabályozó törvénnyel összhangban.”


Saša Janković Köztársasági Polgári Jogvédő/Ombudsman a 2016. március 15-én a köztársasági képviselőháznak benyújtott (336 oldal terjedelmű) jelentésében[2] megállapítja, hogy „a polgároknak a rehabilitációs kárpótlása való joga és védelme továbbra is nehézkesen valósul meg, mivel nem létezik aktus, amely meghatározza a Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság összetételét és közelebbről rendezi annak munkáját”.[3]
            A jelentésben erről a következőket olvashatjuk:
            – A Polgári Jogvédő már korábban is rámutatott a problémákra, amelyekkel a polgárok a rehabilitációs kárpótlásra való joguk megvalósítása folyamán szembesülnek. A problémát részben a jogi keret okozza, amely az említett jog megvalósítását rendezi.  
            A rehabilitációról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban, ugyanis, a rehabilitációs kérelemre vonatkozó követelésekről az Igazságügy-minisztérium Rehabilitációs Kárpótlási Bizottsága dönt. Amennyiben a Bizottság a kérelem átadástól számított 90 napos határidőben nem hoz döntést, a kérelmező hatáskörrel rendelkező bíróságnál kártérítési keresetet nyújthat be, a törvényben megszabott határidőben.
            A polgárok panaszai alapján szembetűnt, hogy az említett bizottság, nem ritkán, indokolt okok nélkül nem hoz döntést a 90 napos határidőben, ami a jogszabályok kijátszásához vezet, amelyek értelme, hogy a kérelmekről elsődlegesen közigazgatási szerv döntsön, olyan eljárásban, amely gyors, hatékony és költségektől mentes kellene, hogy legyen. 
            A problémát mélyíti az is, hogy még mindig nem került elfogadásra az aktus, amely meghatározná a Bizottság összetételét és részletesebben rendezné munkáját, annak ellenére, hogy a rehabilitációs törvény még 2011. december 12-én került elfogadásra és ezt az aktust az említett törvény hatályba lépésétől számított 60 napos határidőben meg kellett volna hozni.
A jelentés időszakában a Polgári Jogvédő az Igazságügy-minisztériumnak ajánlást tett, rámutatva az említett aktus törvényben előírt meghozatala teljesítésének szükségére. Mindennek ellenére, az említett aktus nem lett meghozva. [4]   
            A Polgári Jogvédő a jelentésében javasolja az Igazságügy-minisztériumnak, hogy „hozza meg az aktust, amely meghatározza a Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság összetételét és közelebbről rendezi annak munkáját”.[5]

A 2011-ben meghozott rehabilitálási törvény alkalmazása, mint az Ombudsman jelentéséből is látszik – az eljárások hosszadalmasságát nem is említve – más akadályokba is ütközik, mint például a „kiemelt nyugdíjra/szolgálati időre” (22. szakasz) és a „külön pótlékra” (23. szakasz)[6] való jogosultság elismer(tet)ése.
            A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Magyar Egység Párt” (MEP). 2016. évi választási programjában (7. fejezet, 4. bekezdés) mindenről csak ezt írja: „a jövőben is figyelemmel kísérik a rehabilitációs eljárásokat”[7] Ez elegendő lenne az áldozatok és hozzátartozóik számára biztosított utólagos igazságszolgáltatáshoz”?

Újvidék, 2016. március 21.

BOZÓKI Antal


[1] Zakon o rehabilitaciji. Megjelent a „Sl. glasnik RS” [Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének] 2011. évi 92. számában. 2011. december 7-én, 2011. december 15-étől alkalmazzák. http://profisistem.com/zakoni/strana/645

Magyar nyelvű szöveg: http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

[2] Redovan godišnji izveštaj Zaštitnika građana za 2015. godinu [A Polgári Jogvédő 2015. évi rendes jelentése]. http://www.ombudsman.rs/
[3] Uo. 237 (3.5.)
[4] Uo., 239-240.
[5] Uo. 237 (4.1.)
[6] Lásd a Külön pótlék pedig nincs. http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1s?updated-max=2016-01-20T15:06:00%2B01:00&max-results=20&start=2&by-date=false, 2015. augusztus 6 [19:15] és a Rehabilitáltaknak nincs nyugdíjnövelés c. írásom. Uo. 2015. június 14. [12:05]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése