1849. augusztus 13-án
Világosnál a magyar honvédek csapatai az orosz csapatok előtt letették a fegyvert.
A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól,
de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd
másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még
aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s
ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a
hadbíróságnak. Október 5-én a hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s
kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd
visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt
tölthessék az utolsó napot. 1849. október 6 – án jóval éjfél után papok
keresték fel a hős halálraítélteket. A legtöbben búcsúlevelüket írták a
távolban lévő szeretteiknek.
Az.aradi.vértanúk
Aulich Lajos (56 éves)
(1793-1849), egy tehetős fogadós fia, a II. hadtest parancsnoka, hadügyminiszter: Az utolsó éjszaka Horatius verseit olvasta az asztalra kirakott feszület két oldalán álló gyertya fényénél. Még az ítélet kihirdetése előtt ezt hajtogatta társai előtt: "függni fogunk, uraim, mindnyájan függni fogunk. Ismerem én Ausztriát..."
Damjanich János (45 éves)
(1804-1849), egy Boszniából Horvátországba költözött, hat fiúgyermekes özvegy gyermeke, granicsár tiszt lett belőle, majd "a honvédség legvitézebb tábornoká"-t: zúzott lábbal, közönséges szemeteskocsin vitték a vesztőhelyre. "Nem félek a haláltól - mondta gyóntató papjának, Surjánszky Euszták minorita szerzetesnek -, de mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki."
Dessewffy Arisztid (47 éves)
(1802-1849), birtokos nemesi származású, hadtestparancsnok: Neki Liechtenstein herceg, cs. kir. altábornagy kieszközölte a golyó általi halált. Gondosan ügyelt arra, hogy a vesztőhelyre ápoltan, gondozott ruhában jelenjen meg. Az indulás előtt fehér kesztyűt húzott a kezére...
Kiss Ernő (50 éves)
(1799-1849), dúsgazdag, bánáti örmény-magyar családból származott, altábornagy, országos főhadparancsnok: Nem hagyta, hogy bekössék a szemét, szembenézett a halállal. A sikertelen sortűz után fél térdre bukott, parókája meggyulladt és lángolva repült a fal felé. A végrehajtó osztag parancsnokának intésére hozzászaladt egy gránátos és a fülébe lőtt...
Knézic Károly (41 éves)
(1808-1849), horvát határőr família leszármazottja, a szabadságharc egyik legjobb és legképzettebb hadosztályparancsnoka: szótlanul, katonás léptekkel ment a bitófa alá.
Lahner György (54 éves)
(1795-1849), kisvagyonú német családból érkezett, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő.
Lázár Vilmos (32 éves)
(1817-1849), vagyontalan nagybecskereki nemesi családból származott, örmény eredetű, egyetlen ezredes a tábornokok között: "Én istenem, szegény nőm..." -- ezek voltak utolsó szavai, amikor eldördült a sortűz.
Leiningen-Westerburg Károly gróf (30 éves)
(1819-1849), elszegényedett német főnemesi család sarjaként osztrák szolgálatba lépett, a III. hadtest parancsnoka: Miután megírta érzékletes búcsúlevelét 22 éves feleségének, a törökbecsei Sissányi Eliznek, az utolsó éjszaka Thackeray Hiúság vására című regényét olvasta.
Nagysándor József (45 éves)
(1804-1849), vagyontalan magyar nemes családból származott, az I. hadtest parancsnoka: "Éljen a haza!" kiáltással ment a halálba. Kalapja mellé vörös tollat tûzött, ezzel is jelezve republikánus meggyőződését.
(1793-1849), egy tehetős fogadós fia, a II. hadtest parancsnoka, hadügyminiszter: Az utolsó éjszaka Horatius verseit olvasta az asztalra kirakott feszület két oldalán álló gyertya fényénél. Még az ítélet kihirdetése előtt ezt hajtogatta társai előtt: "függni fogunk, uraim, mindnyájan függni fogunk. Ismerem én Ausztriát..."
Damjanich János (45 éves)
(1804-1849), egy Boszniából Horvátországba költözött, hat fiúgyermekes özvegy gyermeke, granicsár tiszt lett belőle, majd "a honvédség legvitézebb tábornoká"-t: zúzott lábbal, közönséges szemeteskocsin vitték a vesztőhelyre. "Nem félek a haláltól - mondta gyóntató papjának, Surjánszky Euszták minorita szerzetesnek -, de mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki."
Dessewffy Arisztid (47 éves)
(1802-1849), birtokos nemesi származású, hadtestparancsnok: Neki Liechtenstein herceg, cs. kir. altábornagy kieszközölte a golyó általi halált. Gondosan ügyelt arra, hogy a vesztőhelyre ápoltan, gondozott ruhában jelenjen meg. Az indulás előtt fehér kesztyűt húzott a kezére...
Kiss Ernő (50 éves)
(1799-1849), dúsgazdag, bánáti örmény-magyar családból származott, altábornagy, országos főhadparancsnok: Nem hagyta, hogy bekössék a szemét, szembenézett a halállal. A sikertelen sortűz után fél térdre bukott, parókája meggyulladt és lángolva repült a fal felé. A végrehajtó osztag parancsnokának intésére hozzászaladt egy gránátos és a fülébe lőtt...
Knézic Károly (41 éves)
(1808-1849), horvát határőr família leszármazottja, a szabadságharc egyik legjobb és legképzettebb hadosztályparancsnoka: szótlanul, katonás léptekkel ment a bitófa alá.
Lahner György (54 éves)
(1795-1849), kisvagyonú német családból érkezett, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő.
Lázár Vilmos (32 éves)
(1817-1849), vagyontalan nagybecskereki nemesi családból származott, örmény eredetű, egyetlen ezredes a tábornokok között: "Én istenem, szegény nőm..." -- ezek voltak utolsó szavai, amikor eldördült a sortűz.
Leiningen-Westerburg Károly gróf (30 éves)
(1819-1849), elszegényedett német főnemesi család sarjaként osztrák szolgálatba lépett, a III. hadtest parancsnoka: Miután megírta érzékletes búcsúlevelét 22 éves feleségének, a törökbecsei Sissányi Eliznek, az utolsó éjszaka Thackeray Hiúság vására című regényét olvasta.
Nagysándor József (45 éves)
(1804-1849), vagyontalan magyar nemes családból származott, az I. hadtest parancsnoka: "Éljen a haza!" kiáltással ment a halálba. Kalapja mellé vörös tollat tûzött, ezzel is jelezve republikánus meggyőződését.
Poeltenberg Ernő (36
éves)
(1813--1849), egy lovagi rendre emelt gazdag bécsi jogász fia volt, az osztrák fővárosban is született, a VII. hadtest parancsnoka. A bitófa felé menet így szólt társaihoz, utalva soknemzetiségű származásukra: "Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok ügyét képviselje."
Schweidel József (53 éves)
(1796-1849), Zomborban született, apja kincstári mérnök, német, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka: kétszer is lerántotta a szemére kötött, piszkos, sárga-barna kockás zsebkendőt, kezében feszületet tartott (a budai Hadtörténeti Múzeumban őrzik), amikor eldördült a sortűz.
(1813--1849), egy lovagi rendre emelt gazdag bécsi jogász fia volt, az osztrák fővárosban is született, a VII. hadtest parancsnoka. A bitófa felé menet így szólt társaihoz, utalva soknemzetiségű származásukra: "Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok ügyét képviselje."
Schweidel József (53 éves)
(1796-1849), Zomborban született, apja kincstári mérnök, német, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka: kétszer is lerántotta a szemére kötött, piszkos, sárga-barna kockás zsebkendőt, kezében feszületet tartott (a budai Hadtörténeti Múzeumban őrzik), amikor eldördült a sortűz.
Török Ignác (54 éves)
(1795-1849), kisbirtokos nemesi
családból származott, apja uradalmi jószágfelügyelő, erődítési hadmérnök volt,
honvéd tábornok: Az utolsó éjjelen egy erődítési szakmunkát olvasott nagy lelki
nyugalommal.
Vécsey Károly gróf (42 éves)
(1807-1849), főnemesi származású, apja altábornagy, a magyar testőrség utolsó kapitánya, aki a bíróságon fia ellen lépett fel, követelve, hogy fosszák meg kamarási méltóságától: Utolsóként végezték ki, végignézte társainak halálát. Az akasztófa elé érve odalépett haragosához, a már halott Damjanichoz és megcsókolta annak még meleg kezét...
Vécsey Károly gróf (42 éves)
(1807-1849), főnemesi származású, apja altábornagy, a magyar testőrség utolsó kapitánya, aki a bíróságon fia ellen lépett fel, követelve, hogy fosszák meg kamarási méltóságától: Utolsóként végezték ki, végignézte társainak halálát. Az akasztófa elé érve odalépett haragosához, a már halott Damjanichoz és megcsókolta annak még meleg kezét...
Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel
Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a
kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel,
majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő
kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán
érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos
lövést Kiss Ernőre is. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a
következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich
Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos,
Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja
közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt
akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra
búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich
holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich
kezét.
A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.
A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.
A
kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok
Gróf Leiningen-Westerburg Károly: A világ
feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.
Gróf Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
Knézic Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Lahner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.
Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.
Gróf Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
Knézic Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Lahner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.
Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
Batthyány Lajos gróf
miniszterelnök
(49
éves)
(1800-1849)
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az Újépületben
gróf Batthyány Lajos volt
miniszterelnököt.
Kivégzése helyén áll ma a
Batthyányi-örökmécses.
Október
6. előtt már augusztus
22-én felakasztották,
Ormai Norbert ezredest, egyedül
Gáspár
András tábornok kapott börtönbüntetést, majd október 25-én agyonlőtték
Kazinczy Lajos ezredest (őt említik a 14.
aradi vértanúként).
Lenkey János tábornokot nem végezték ki,
mert a börtönben megőrült és néhány hónappal később az aradi kazamatában
meghalt.
A magyarok lemészárlása már 1848.
júliusában elkezdődött a délvidéki Szenttamás és Perlasz térségében. Magyar-Osztrák-Bajor Társaság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése