A szerb kormány 2014.
október 30-án meghozta a 3877. számú határozatot, miszerint „hatályát veszti a
Megszállók és Segítőik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző
Bizottság 2/45 számú, 1945. január 22-én kelt határozata, amellyel a vajdasági
Zsablyai Járáshoz tartozó Csúrog község valamennyi magyar és német nemzetiségű
lakosát háborús bűnösnek nyilvánították, valamint a Megszállók és Segítőik
Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Országos Bizottság 1945.
március 26-án kelt határozata, mellyel a vajdasági Titeli Járáshoz tartozó
Mozsor község lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján háborús bűnössé
nyilvánították”.[1]
A közigazgatási eljárásról
szóló törvény 255. szakaszának 3. bekezdésére hivatkozva a határozata kimondja,
hogy „a jogerős végzés hatályának megszüntetéséről szóló végzés alapján csak a
jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.[2]
Ebből viszont az következik, hogy a sajkásvidéki magyarok kollektív bűnössége csak a „jövőre nézve” (nem pedig az 1945.
évi határozatok meghozataláig visszamenőleg)
szűnt meg.
A 3877-es számú határozat[3]
Jogi értelemben egy jogszabály a hatályon kívül helyezése által nem
szűnik meg, sőt továbbra is érvényes marad, csak éppen már nem vált ki
joghatásokat. Vagyis a kormányhatározat az 1944 és 2014 közötti időszakra
vonatkozóan továbbra is él, csupán ezt követően nem alkalmazható. De meg nem
szűnt! Azaz az annak alapján létrejött jogviszonyokat érintetlenül hagyja!
Ezzel
kapcsolatban felvetődik a kérdés: a kormányhatározatot miért nem úgy fogalmazták
meg, hogy minden személy, aki ellen nem hoztak jogerős bírósági ítéletet vagy
közigazgatási határozatot, mentesüljön a kollektív felelősség terhe alól, és kapja
vissza az elvett vagyonát?
Mindebből arra a
következtetésre lehet jutni, hogy született egy megkésett, deklaratív[4]
kormányhatározat, amely formálisan eltörli ugyan a három közösség magyarjainak
kollektív háborús bűnösségét, de „csak a jövőre nézve”. Ugyanakkor nem rendezi
annak sem az erkölcsi következményeit (az érintetteknek személyenként kellett
lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a
károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett
vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). Érdemben tehát nem változott semmi.[5]
* Részlet A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogi
c., április 7-én Budapesten bemutatott könyvemből. Az Árgus – Vajdasági Magyar
Kisebbségjogi Egyesület külön kiadványa, Újvidék 2017. Verzál 021, 197-199.
[1] Megjelent a Službeni glasnik RS [az SZK
Hivatalos Közlönye], 121. szám, 2014. november 5. (3877. 26–27.).
Lásd a
Megkésett, deklaratív határozat c., 2014. november 9-i írásom.
[2] Lásd az 1-es alatti határozat indoklásának 6.
bekezdését. http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/vmsz-kezdemenyezesere-szerb-kormany-hatalyon-kivul-helyezte-harom-falu-csurog
[3] Lásd az 1-es alatt.
[4] deklaratív: kinyilatkoztató, kikiáltó,
bemutató tartalmú jogi norma, ami végrehajtási rendelkezést v. szankciót nem
tartalmaz (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 2006, 127. o.).
[5] Bővebben lásd a Megkésett, deklaratív határozat
c., 2014. november 9-i írásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése