„Nehéz napok” előtt?
Kisebbségjogi témák
Május 3.
Elhunyt Juhász György
Nagy vesztesség érte nem csak az anyaországi, de a délvidéki magyar
tudományt is: Váratlanul elhunyt Juhász
György hungarológus, irodalomtörténész, a délszláv térség kutatója, a
Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) tudományos
főmunkatársa.
Juhász György – vagy ahogyan
egymás között neveztük Gyuri – 1954-ben született Budapesten, a pécsi
tanárképző főiskolán szerzett diplomát. 1977–1979 között az Újvidéki Egyetem
magyarországi posztgraduális ösztöndíjasa volt. 1981 és 1988 között a
Ljubljanai Egyetem összehasonlító nyelvészeti és orientalisztikai tanszékének
első magyarországi vendégoktatója, a magyar lektorátus alapítója.
1985-ben, hivatalos szlovén
fölkérésre, elkészítette a Maribori Egyetem magyar tanszékének teljes oktatási
programját. 1997-ben, a HTMH fölkérésére, kidolgozta az eszéki J. J.
Strossmayer Egyetemen létesítendő Magyar Tanszék integrált oktatási programját.
2004–2009 között az Eszéki J. J. Strossmayer Egyetem idegennyelvi tanszékének
vendégprofesszora, 2007-ben közreműködött a magyar nyelv és irodalom tanszék
létrehozásában. Kutatási területei: a jugoszláviai magyar irodalom, Jugoszlávia
és utódállamai.
Több mint száz publikációja és
számos kötete (köztük az Utak és útvesztők, a Mikor kezdődik a XXI. század?, a
Mezsgyén) jelent meg.
Az utóbbi időben a határon túli
magyar kisebbségek autonómiatörekvéseivel és lehetőségeivel kapcsolatban
folytatott figyelemre méltó tevékenységet. Rendszeresen publikált a Hitel és az
Aracs című folyóiratokban, cikkei hosszú éveken át megjelentek a Magyar Hírlap
és a Magyar Nemzet hasábjain is. Dolgozott a Magyar Nemzeti Galériában és a
90-es évek elején a Magyarok Világszövetségében. 2013 óta volt a Retörki
tudományos főmunkatársa.[1]
Számomra külön megrázó, hogy a
legutóbbi (április 8-i) budapesti látogatásom alkalmával még együtt ebédeltünk
Budán, D. L., T. I. és M. K. társaságában.
Vidám hangulatban beszélgettünk a
„régi szép időkről” és elevenítettük fel a Gion Nándorral kapcsolatos emlékeinket
is. Persze, nem kerülhettük el a vajdasági magyarokkal kapcsolatos témákat sem.
Újabban különösen a vajdasági magyarok autonómiakutatása foglalkoztatta.
Gyuri megajándékozott a
Vágyrajárók[2]
c. életrajzi kötetének dedikált példányával, amit én A délvidéki/vajdasági
magyarok helyzete és jogai c. frissen megjelent könyvem[3]
egy példányával viszonoztam.
Semmi sem utalt arra, hogy közülünk
elsőként távozik az életből.
Emlékét megőrizzük.
Május 3.
Sajtószabadság?
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése
május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította annak
érdekében, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára és hogy
emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére
és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának
19. cikke[4] is
védelmez.[5]
A 2017-es Nemzetközi sajtószabadság napjának UNESCO
plakátja
A Sajtószabadság világnapján emlékeznek meg a munkavégzés közben
elhunyt újságírókról, és ekkorra időzítik a média helyzetéről szóló
felméréseket is.
Valódi demokrácia nem létezhet médiaszabadság nélkül – mondta Antonio Tajani, az Európai Parlament
elnöke.
A világ lakosságának csupán 13 százaléka él olyan országban, ahol
teljes a sajtószabadság, vagyis a kormány nem gyakorol sem politikai, sem
gazdasági nyomást a médiára, és az újságírók is biztonságban, szabadon
végezhetik feladatukat. Ezzel szemben az országok valamivel kevesebb mint
felében (45%) mondható el ennek ellenkezője, vagyis nem szabad a sajtó.
A világban a rangsort Norvégia vezeti, a lista utolsó helyein pedig
Észak-Korea és Türkmenisztán található. [6]
Slaviša Lekić, a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) elnöke szerint nálunk „a médiákban
éppen annyi szabadság van, mint amennyi Szerbia földrajzi területén. Tehát:
nincs, a fenéken vagyunk. Amikor a miniszterelnök, megválasztott elnök és meg
nem választott pátriárka, aki csaknem az összes napi sajtót ellenőrzi, minden
nemzeti frekvenciájú TV adót és a helyi programok 80 százalékát, és csak egy, a
példányszám alapján kis napilapot, két hetilapot és egy kábel-TV-t nem ellenőriz,
ezt mondja: ’Hát az interneten 3,7 millió embert senki nem akadályoz, hogy
kifejezze a véleményét’, és ez nyilvános reagálás nélkül múlik el, akkor ez azt
jelenti, hogy de facto – megszüntettük.”[7]
Ljiljana Smajlović, a Szerbiai Újságírók Egyesületének (UNS) elnökének értékelése szerint Szerbiában a „médiák elméletben és a
papírón szabadok, az újságírók pedig a valóságban elszegényedettek és
demoralizáltak”.[8]
Az
április 3-i Magyar Szóban hiába keresünk a sajtószabadsággal kapcsolatos írást,
egy árva szót erről nem találunk. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen egyelten
napilapunkat – Varjú Márta főszerkesztésével
– sikerült teljesen pártlappá süllyeszteni.
Nem csak a
bíráló elemző, oknyomozó írások hiányzanak a lapból, de a magyar közösség
jogaiért való határozott kiállás is. Ezt igazolja például az is, hogy a lap egyetlen
írást nem közölt Morvai Krisztina
független európai parlamenti képviselő három napos (április 20-23-i) délvidéki
megfigyelő útjáról, amelynek során tapasztalni lehetett, hogy a gyakorlatban hogyan nem valósulnak meg a magyar közösség –
a nemzetközi normák és a belső jogszabályok által biztosított – jogai, legfőképpen
az anyanyelv-használat területén.
A
délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzetében és jogainak érvényesülésében mindaddig
nem lesz előrelépés, amíg nem érvényesül a sajtó szabadsága.
Május 4.
Önámítás?
A Magyar
Szó „Harmincegy magyar elsős”[9]
címmel közöl írást Zombor és a vonzáskörébe tartózó 15 település őszre esedékes
oktatási helyzetéről.
Az
írásból aztán kiviláglik, hogy a 16 településen „őszre 640 tanuló indul
iskolába, közülük 31-en magyar nyelven tanulnak”.
Tovább
olvasva az írást, megtudjuk, hogy Zomborban „mindössze két magyar elsőst vettek
nyilvántartásba”. A falvakban 278 elsős lesz, ezek közül Bezdánban 9, Telecskán
és Nemesmileticsen csak 7-7 a magyar anyanyelvű.
2016
őszén Zomborban egyetlen magyar diák sem volt. Doroszlón 6, Bácsgyulafalván 7, Bezdánban 9,
Nemesmiliticsen 10 magyar elsős kezdte meg a tanévet.[10]
Az adatokból
az derül ki, hogy az idén tovább csökken a magyar elsősök száma a Zomborhoz
tartozó településeken. Az is kérdés milyen nyelven kezdi meg a tanévet a két
zombori tanuló? Az írás címe, tehát, megtévesztő. Önmagunkat ámítjuk?
Május 4.
Nehéz
napok előtt?
– Magyarországra
nehéz napok várnak, csak ne legyenek tragikusak – írja Végel László heti jegyzetében.[11]
A szerző
állításhoz nem fűz semmi magyarázatot, kommentárt. Egyetlen szóval nem
támasztja azt alá.
Az
irodalomban a szerzőnek nem kötelessége, hogy állításait magyarázza, indokolja.
Ott teljes mértékben érvényesül(het) a „költői szabadság”.
A társadalomtudományokban
és a közéletben való szereplés viszont megköveteli az állítások megindokolását,
tényekkel, bizonyítékokkal való alátámasztását, a leírt szóért való felelősséget.
Vagy az olvasó találgassa, hogy a szerző mire gondolt, minek alapján állítja
azt, amit leírt?
Az így papírra
vetett puszta mondatot lehet jövendölésnek, de alaptalan állításnak is
tekinteni. Talán a szerző tud valamit, amibe nem akarja az olvasót beavatni? Esetleg
meg akarja kímélni attól, hogy a „nehéz” jövőre gondoljon?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. május 7.
[1] Elhunyt Juhász György
irodalomtörténész. MTI. https://mno.hu/belfold/elhunyt-juhasz-gyorgy-irodalomtortenesz-2397300,
2017. május 3. [19:06], frissítve [19:39]
[2] Unicus Műhely 2016, A. D. 2001 Kft. Győr 89
[3] Az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi
Egyesület külön kiadványa, Újvidék 2017. Verzál 021, 256
[4] „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - OHCHR
[6] A Sajtószabadság világnapja. Euronews. http://hu.euronews.com/2017/05/03/a-sajtoszabadsag-vilagnapja
[7] Ambijent straha i netolerancije [A félelem és
a türelmetlenség környezete]. Danas, 2017. május 3. 7.
[8] Ljiljana Smajlović: Slobodni u teoriji i na
papiru [Szabadok elméletben és a papíron]. Danas, 2017. május 3. 7.
[9] JJ: Harmincegy magyar elsős. Magyar Szó, 2017.
május 4. 5.
[10] Tót Péter: Először nincs magyar diák
Zomborban. http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=14663,
2016. szeptember 3., és JJ: Egyetlen magyar elsős sem lesz a városban. Magyar
Szó, 2016. április 27. 7.
[11] Aggodalom. Családi Kör, 2017. május 4. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése