Jól választotta-e meg Sóti Attila a partnereit?
Avagy: Gondolatok VaMaDiSz elnökének „rendkívüli
közleménye” okán
„Rendkívüli közleményt” adott ki május 19-én Sóti Attila, a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) elnöke, azzal kapcsolatban, hogy „az elmúlt napokban nyilvánosságra került a magyar felvételi vizsgázásért, diákjainkért, jogainkért, közösségünkért és jövőnkért folytatott bírósági eljárásunk első fokú ítélete”.[1]
A közlemény írására bizonyára az késztette a szervezet elnökét, hogy a MNO május 17-én közzétette: „Április 13-án az Újvidéki Felsőbíróság elutasította a felperes Vajdasági Magyar Diákszövetség (Vamadisz) kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak”.[2]
Majláth Róland írását átvette a Napló,[3] majd hivatkozott rá a Szabad Magyar Szó,[4] amit aztán közölt a Délhír portál.[5] A Pannon TV már azt adta tudtul, hogy a VaMaDiSz fellebbezni fog az Újvidéki Felsőbíróság döntése ellen.[6] Az elnök ekkor már tovább már nem hallgathatott.
A MNO-ban közölt írással kapcsolatban egyesek jogos felháborodással tették fel a kérdést: „Miért a magyarországi médiából kell ezt megtudnunk? Miért hallgat a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)?”
Sóti – három hosszú bekezdésből (34 sorból) álló – „rendkívüli közleményének” első bekezdésében előbb a szervezet elnökségének döntésére hivatkozik, majd ezt írja: „Meggyőződésem, hogy az általam bevezetett hírzárlat volt a legfelelősebb döntés”. Ebből viszont az következik, hogy a „hírzárlatot” (a Napló idézett fogalmazása szerint: a „cenzúrát” személyesen (ismét a Napló alapján: „önhatalmúlag”) vezette be.
Az általa „legfelelősségteljesebb”-nek nevezett döntést azzal indokolja, hogy az ítélettel kapcsolatban „sok a miért és a megválaszolatlan kérdés”,[7] meg hogy „nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban)”.[8]
Sóti „döntését” mindennek lehet nevezni, csak éppen a „legfelelősségteljesebb”-nek nem. Az elutasító bírósági ítélet meghozatala után azonnal a közvélemény elé kellett volna állnia és beszámolni erről, nem pedig több mint egy hónapig hallgatni. Vagy ezt utasításra tette?
A szervezet elnökének hallgatását ugyanis a közvéleményben azzal is összefüggésbe hozzák, hogy az Európai Parlament (EP) május közepén – vagyis a MNO által közölt írást megelőzően – kellett volna tárgyalnia a Szerbiáról szóló országjelentésről, amelynek szerves része a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülése is.
Az elutasító bírósági ítélet bizonyára tovább növelte volna a szerbiai állapotokat rózsaszínben bemutató jelentés kifogásolóinak számát. Ez viszont a Szerb Hatalmi Párttal (SNS) hatalmi koalícióban lévő Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) nem felelt volna meg. Ha az EP ülését – nem sokkal a hír kipattanása előtt – nem halasztják el július elejére, akkor az elhallgatása nagyon rossz szolgálatot tett volna az itteni magyar közösségnek.
Az sem lehet igaz, hogy a döntéssel kapcsolatban „nincsen semmilyen indoklás (sem szóban, sem írásban)”.[9]
Aki ismeri a perrendtartási törvényt, annak tudnia kell(ene):
„Ha a főtárgyalás tanács előtt
zajlik, az ítéletet a főtárgyalást lezáró határnapon részt vevő tanácselnök
és tanácstagok hozzák meg.
A bíróság a főtárgyalás
berekesztése után azonnal meghozza ítéletét, melyet a tanács elnöke hirdet
ki.” (352 szakasz 2. és 3. bekezdés)
„Az ítélet kihirdetése
alkalmával a tanács elnöke nyilvánosan felolvassa az ítélet rendelkező
részét, s – amennyiben lehetséges –
röviden közli az ítélet indokait. (353 szakasz 1. bekezdés)[10]
|
A bíróság, miután április 13-án meghozta a döntést –
feltételezhetően – azonnal ki is hirdette és röviden meg is indokolta azt. Sóti
nem említi, hogy ez megtörtént-e? Lehetséges, hogy ott sem volt a tárgyaláson? Ha
pedig ott volt, miért hallgatta el az indoklást? Vannak, tehát olyan kérdések
is, amelyekre a közvélemény elvárja Sóti őszinte válaszát.
A bíróságnak pedig fel lehet róni, hogy nem tett eleget annak a
kötelezettségének, miszerint az ítéletet „a
kihirdetésének napjától számított nyolcnapos határidőn belül írásba foglalja”. Összetett
ügyekben a bíróság ezt a határidőt „további
15 nappal elhalaszthatja”. Ez a határidő is – az ismert információk szerint
– már jócskán elmúlt.
A rendkívüli elnöki közlemény második bekezdése arról szól, hogy „az
ügynek még nincsen vége, hiszen létezik másodfokú eljárás”.
Mivel első fokú ítéletről van szó, lehetséges a fellebbezés és még az
után is vannak jogorvoslati lehetőségek. A kérdés azonban az, hogy meddig fog
az eljárás eltartani. Sóti talán még a per vége előtt befejezheti a
tanulmányait. Az viszont már most
nyilvánvaló, hogy őszre nem lesz magyar nyelvű felvételi a Jogtudományi Karon,
de lehet, hogy más karok is követik a példáját.
Ismételten felvetődik a kérdés: Sóti miért a bírósági pert választotta
és miért nem a közigazgatási eljárást?
A Tartományi Képviselőház ugyanis 2013. április 25-én már hozott egy határozatot
a felvételi vizsgák anyanyelven való megszervezéséről,[11] majd
2015. április 8-án e témakörben – az előzőt felváltva – újabb határozatot
hozott a tartomány által alapított intézményekre vonatkozóan, melynek 2.
szakasza kimondja:
„Az
egyetemi intézmény köteles a jelentkezőknek lehetővé tenni a nemzeti kisebbségi
– nemzeti közösségi nyelven való felvételizést, azzal a feltétellel, hogy egy
olyan nyelvről van szó, amely Vajdaság Autonóm Tartomány területén lévő
önkormányzatban hivatalos használatban van.”[12]
A magyar nyelv pedig közismerten e nyelvek közé tartozik.
„A határozat alkalmazása feletti ellenőrzést (határozat 6. szakasza
értelmében – B. A.) az egyetemi képzésben illetékes tartományi közigazgatási
szerv végzi”. Ez a szerv pedig – a rendelet szövege szerint – csak a Tartományi Oktatási, Jogalkotási,
Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Közösségi Titkárság lehet, amelynek az élén Nyilas Mihály VMSZ-es
káder áll. A titkárság munkaköri leírásban azonban a főiskolai és egyetemi
képzésben illetékességet viszont hiába keressük. Csak „tartományi közigazgatási
teendőket lát el az iskoláskor előtti, általános és középiskolai oktatás és
nevelés”[13]
területén.
Úgy látszik itt a tartományi és a köztársasági jogszabályok ütközésének
esete forog fenn. Nyilas Mihály – vélhetően ebből kifolyólag – nem intézkedett
a magyar diákok anyanyelvi felvételizésének biztosítás érdekében az újvidéki
Jogtudományi Karon. Ez azonban Nyilast sem mentesíti a felelősség alól. Az
anyanyelven való felvételizés ugyanis szerzett joga a diákoknak!
Nyilas Mihály és Sóti Attila (Fotó:
Ótos András)
A közlemény harmadik bekezdésében Sóti köszönetet mond a partnereknek
és támogatóknak, akik „megerősítették, hogy továbbra is mellettük állnak”.
– Mindenki tudja, kikről van szó, kik segítenek bennünket, melyik
intézmények támogatnak az pillanattól kezdve: azok a tisztségviselők és
szervezetek, akik a peres eljárásunk kapcsán a legélesebb támadásokban részesülnek
a nyilvánosság előtt – írja Sóti. Ezek után „a legerélyesebben felszólítja a támadókat és az
ügyünket sárdobálásra használókat, akik messzemenően nincsenek pozícióban, hogy
ha nem tudnak és nem hajlandóak segíteni, akkor legalább hallgassanak”.
A közvélemény a per kezdete óta szimpátiával
viszonyult a diákszervezet küzdelméhez az – ismereteim szerint – egyedülálló
(legalábbis az utóbbi években) perben az anyanyelvi jogok érvényesítése
érdekben. Ezért nem világos, hogy kikre céloz Sóti, amikor „támadókat” és „sárdobálókat”
említ?
„Aki
most csak támadni tud, árulást követ el” – írja Sóti. De hát támadta-e valaki a
VaMaDiszt, vagy őt személyesen? Vagy a probléma az ügy
nyilvánosságra kerülése és a felelősség kérdésének felvetése? Nem inkább azok
az „árulók”, aki tehettek/tehetnének valamit a hallgatók érdekében, csak éppen
nem tesznek semmit? Végül felteszi a (nihilista)[14] kérdést,
miszerint „Ezért dolgoz(z)unk, ezért harcol(j)unk?”
A sajtó szerint, Nyilas Mihály, a néhány hónapja megalakult Vajdasági Magyar Jogászegylet (VMJE) elnöke,
„9 nappal a titkosított bírósági döntés meghozatala előtt adott ki egy közleményt,
amelyben kiáll a VaMaDiSz mellett” és hangoztatja, hogy „folyamatos szakmai
segítséget nyújt”[15]
szervezetnek. A Magyar Mozgalom (MM)
úgyszintén (korábban is), „támogatásáról biztosította a Vajdasági Magyar
Diákszövetséget, és felkínálta szakmai segítségét”.[16]
A jelek viszont arra utalnak, hogy a VaMaDiSz csak a hatalmi
pozícióban lévők „támogatását” fogadta el. Ennek aztán meg is lett az
eredménye. De hogyan segítsenek azok „akik messzemenően nincsenek
pozícióban”, ha erre – a támogatásban való részesítésen kívül semmilyen
eszközük nincsen? Legfőképpen, miért hallgassanak, ha nyilvánvaló nemzeti
kisebbségi jogsérelemről van szó? Jól választotta-e meg Sóti Attila a
partnereit?
Külön aggodalomra ad okot, hogy „tapsviharral nyugtázták a döntést a
rektor által vezetett dékáni értekezleten”.[17] Ez
azt jelenti, hogy a többi újvidéki karon is hasonlóan viszonyulnak a nemzeti
kisebbségi hallgatókhoz, mint a Jogi Karon? Hogyan, milyen érzéssel tanuljon
egy diák olyan környezetben, amelyik nem hajlandó számára biztosítani még az
anyanyelvi felvétel lehetőségét sem, ahol nemkívánatosnak tartják?
Továbbra se nincs viszont válasz a kérdésre: „Miért a magyarországi
médiából kell ezt megtudnunk? Miért hallgat az MNT, a VMSZ?”
A történtekből Nyilas Mihálynak, de Sóti Atillának is le kellene vonni
a következményeket. Vajon megteszik-e?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. május 21.
[1] Ezért dolgo(z)unk, ezért harcol(j)unk? Magyar
Szó, 2017. május 20. 13., vagy http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/21431/VaMaDiSz-Ezert-dolgozzunk--ezert-harcoljunk.html
2017. május 19.
[12:02]
[2] Majláth Róland. Döntött a szerb bíróság: nem
felvételizhetnek magyarul a magyar diákok. https://mno.hu/kulfold/dontott-a-szerb-birosag-nem-felvetelizhetnek-magyarul-a-magyar-diakok-2399317
2017. május 17. szerda 16:26, frissítve: csütörtök 08:25
[3] https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=9874,
2017. május 17.
[4] Szerbia 2017: A délvidéki magyarok nem felvételizhetnek magyarul. http://delhir.info/2017/05/17/szerbia-2017-delvideki-magyarok-nem-felvetelizhetnek-magyarul, 2017. május 17.
[5] Uo.
[6] Fellebbez a VaMaDiSz az Újvidéki Felsőbíróság döntése ellen
http://pannonrtv.com/web2/?p=333004#more-333004,
2017. május 18.
[7] Lásd az 1-es alatti közleményben.
[8] Lásd a 4-es alatti írást.
[9] Lásd az 1-es alatti közleményben.
[10] Törvény a polgári perrendtartásról. http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[11] 404 Pokrajinska
skupštinska odluka o polaganju prijemnog ispita odnosno ispita za proveru
sklonosti i sposobnosti za upis na visokoškolsku ustanovu na jezicima
nacionalnih zajednica. Službeni list APV [Tartományi képviselőházi rendelet a
felsőoktatási intézményekbe való beiratkozásra jogosító felvételi, valamint hajlam-
és képesség-ellenőrző vizsga nemzeti közösségi nyelven való megtartásáról.
Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 15/2013 szám.
[12] 269 Pokrajinska skupštinska odluka o polaganju
prijemnog ispita odnosno ispita za proveru sklonosti i sposobnosti za upis a
visokoškolsku ustanovu čiji je osnivač Autonomna Pokrajina Vojvodina na
jezicima nacionalnih manjina–nacionalnih zajednica. Službeni list APV.
[Tartományi képviselőházi rendelet a Vajdaság Autonóm Tartomány által alapított
felsőoktatási intézményekbe való beiratkozásra jogosító felvételi, valamint
hajlam- és képesség-ellenőrző vizsga nemzeti kisebbségi – közösségi nyelven
való megtartásáról. Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 14/2015 szám, vagy http://www.puma.vojvodina.gov.rs/sllist.php.
A rendelet hatályon kívül helyezte a 23-as jegyzetben említett 2013. évi
rendeletet.
[13] A tikárság munkaköre. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/etext.php?ID_mat=2680
[14] A lét értelmetlenségét, a cselekvés
hiábavalóságát hirdető, az ember haladást tagadó felfogás.
[15] Lásd a 4-es alatti írást.
[16] Joó Horti Lívia, a Magyar Mozgalom társelnöke: A nemzeti közösségi jogaink nem lehetnek politikai alkuk áldozatai. Közlemény.
[17] Lásd a 2-es alatti írásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése