Járekon még csak magyar emléktábla sem lett
Kisebbségjogi témák
Május 6.
Járekon még csak magyar emléktábla sem lett
Hetvenkét év után felavatták és felszentelték a Duna menti svábok
járeki (tiszaistvánfalvi) emlékművét.
A hírhedt járeki láger áldozatai között, amely 1944. december 3-ától
1946. április 15-ig működött, a vajdasági németeken kívül több száz magyar
nemzetiségű is van.
Az 1945. január 23-án kezdődött csúrogi,[1] január
28-án a zsablyai,[2]
majd április 18-án[3]
a mozsori magyarok Járekre való erőszakos költöztetése lakóhelyükről. Ezt
megelőzően a csúrogi magyarokat – a Megszállók és Segítőtársaik Vajdaságban
Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság szigorúan bizalmas 2/45
számú, 1945. január 22-i határozattal – kollektív bűnösnek nyilvánította.[4]
Az ottani haláltábort megjárt és az ott elhunyt magyarok pontos számát ma sem
tudni (ismereteim szerint a német áldozatokét sem).[5]
Most nem hogy emlékmű, de még csak emléktábla sem jelzi a magyar áldozatokat Járekon. Igaz, a
márványkereszthez tartozó táblára a felirat – a német és a szerb nyelv mellet –
magyar nyelven is felkerült. Ez lenne az ártatlan magyar áldozatokra való méltó
megemlékezés? Mintha a három említett falui magyarjait a járeki táborba el sem
hurcolták volna és nem tiltották volna meg nekik a szülőföldjükre való visszatérést!
„A járeki tömegsírra állított kereszt a Duna meneti svábok adakozásának
köszönhető”.[6]
Az avatáson a magyarokat csak olyan összefüggésben említették, hogy „a XX.
Század elején 2127 német nemzetiségű, 47 magyar és 2 szerb polgár élt”.[7]
Az eseményen a felszólalók közül (akik között egyetlen magyar nem volt)
egyedül Axel Dittman, Németország belgrádi nagykövete jegyezte meg, hogy „a II.
világháború szörnyű kínokat okozott ezen a vidéken, míg 1944 és 1946 között a
járeki haláltáborban rengeteg német és magyar ártatlan áldozat vesztette
életét”.[8]
Az emlékműavatástól elmúlt egy hét alatt egyetlen reagálást nem láttam
azzal kapcsolatban, hogy miért maradt el a magyar áldozatoktól való megemlékezés.
Miért nem lehetett közös emlékművet állítani az ott elhunyt ártatlan
áldozatoknak? Akkor most külön emlékmű lesz a magyar áldozatoknak? Vagy már a
kegyeleti jog is politikai egyezkedések tárgya lett? Mit szólnak mindehhez a volt
táborlakók, és akiknek a hozzátartozói ott haltak meg?
Május 8.
Vajdaság
olyan lehetne, mint Európa
Újvidék adott otthont a mintegy
100 európai régió fiatal politikusait tömörítő Ifjúsági Regionális Hálózat
közgyűlésének és konferenciájának. A program keretében a Tartományi
Képviselőházat 40 fiatal politikus látogatta meg.
A vendégeket Aleksandra Đanković (1987),[9] a
képviselőház alelnöke fogadta, aki Vajdaságot vendégszerető és többnemzetiségű
régiónak mutatta be, ahol évszázadok óta 26 nemzetiség él békében egymással.
– Büszkék vagyunk arra, hogy itt
a nemzetiségek békében élnek egymással. Nem egymás mellett, hanem egymással. A
tartomány példaként szolgálhat mindazoknak a fiataloknak és a politikusoknak,
akiknek a következő időszakban lehetőségük lesz Európa társadalmi szellemiségéért
harcolniuk. Önök Európát közös erővel olyanná tudják majd formálni, amilyenné
szeretnék. A jövőbeli Európa akár olyan is lehetne, mint Vajdaság: egymás
iránti toleranciával és tisztelettel teli – mondta Đanković.[10]
Fotó: Ótos András
A fiatal európai politikusok olyan benyomásokkal távoz(hat)tak a délvidékről, hogy itt a nemzeti
kisebbségeknek minden joga érvényesül, példásak a nemzeti közösségek viszonyai,
mivel „békében élnek egymással”.
A nemzetek közötti jó viszonyok,
a különböző nemzetiségűek „együttélése” azonban megkövetelik a nemzeti
közösségek kollektív és egyéni jogainak biztosítását, a gyakorlatban (nem csak szavakban)
való alkalmazását.
Vajdaság Autonóm Tartomány
Képviselőházának a Szerbiai Szocialista Párthoz (SPS) tartozó fiatal alelnöke
csak elismételte a – még a múlt századból ismert – szöveget, amit a Vajdaságba látogató
külföldi delegációk fogadására írtak.
Ideje lenne most már a szöveget
megfordítani: A jövőbeli Vajdaság akár olyan is lehetne, mint Európa.
Május 9.
Segély a menekülteknek
– Negyed
évszázad elteltével is tovább tart a Vajdaságba érkezett menekültek
segélyezése. Most 130 család kapott támogatást az illetékes tartományi alaptól
Vajdaság AT kormányának védnökségével. A támogatás összege 24 millió dinár.
48
család építőanyag-csomagot kap, hogy javítson a lakáskörülményein, 82 család
pedig szerszámot és felszerelést vásárolhat állami költségen, hogy
korszerűsítse gazdaságát – közli a Magyar Szó.[11]
Igor
Mirović tartományi kormányi kormányfő
„azt üzente az összes érintettnek, hogy számíthatnak az állami szervek további
segítségére”.[12]
A nemzetközi és a szerbiai jogszabályok ellenére tovább folytatódik –
külföldi és szerbiai támogatással – a Délvidék/Vajdaság lakossága etnikai
összetételének a megváltoztatása a menekülteknek és az EU-ból visszatoloncolt
(readmisszió) romák (le)településével/(be)telepítésével a többségében még magyarlakta helységekbe.
Az elmúlt időszakban csak Kishegyes községbe ötven koszovói roma család települt be.[13] „A Szerb Köztársaság Menekültügyi és Migrációs Biztosságának a falusi lakóházak kiosztására kiírt pályázatán, Szenttamás területén 14 menekült család kapott lakóházat”.[14] Újvidék város hivatalos honlapján nyilvános felhívás jelent meg 30 falusi ház vásárlására a menekültek lakásproblémájának megoldására, részben segélynyújtás, részben épületanyag és háztartási gépek beszerzésére.[15] Törökbecsén és Óbecsén is vásárolhatnak ingatlanokat a Bosznia-Hercegovinából és Horvátországból érkezett rászorulók.[16] Szabadkán a Norvég Királyság támogatásával terveznek migránslakásokat építeni.[17]
Történik mindez az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről
szóló keretegyezménye (ETS No. 157) 16.
cikkével ellentétben, miszerint:
„A
Felek tartózkodnak az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat
megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és
szabadságokat, amelyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”
A tartományi kormány és a községek miért nem biztosítanak segélyt vagy kölcsönt – egyenlő feltételek mellett – az őshonos lakosságnak, hogy megállítsák az elvándorlást? Nem érdekük…
Május 13.
Elhalasztott
vita – újabb módosítási javaslatok
DavidMcalister német európai parlamenti képviselőnek, szerbiai jelentéstevőnek nincs szerencséje: Az
Európai Parlament (EP) immár másodszor napolta el a szerbi országjelentésről szóló
vitát, amire a jövő hét elején került volna sor.
A hírek
szerint a halasztásra a koszovói kormány bukása miatt, illetve a június 11-re
bejelentett rendkívüli koszovói parlamenti választások miatt került sor, mivel az EP
„nem kíván beleavatkozni a koszovói választásokba”. (Ezt megelőzően, a szerbiai
elnökválasztások miatt vették le a jelentést a napirendről, ugyanezzel az
indoklással.)
Az EP
vita kapcsán új momentum viszont, hogy az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítványára
május 12-én „13 új módosítás érkezett”.[18] A
hír alapján arra a következtetésre
lehet jutni, hogy a módosításokat horvát EP képviselők terjesztették be.[19]
– A (horvát – B. A.) megjegyzések többé-kevésbé ismertek a közvélemény
előtt és jórészt azokra a kérdésekre vonatkoznak, amelyek vitát képeznek Szerbiai és
Horvátország között, a dunai (ország)határtól, a kisebbségvédelmen keresztül az
általános joghatósági törvényig, a műemlékek visszaszármaztatásáig…” – írja a
Blic c. belgrádi napilap.[20]
A magyar EP-képviselők – Morvai
Krisztina és Tőkés László
kivételével – eddig szinte semmilyen érdeklődést nem mutattak a szerbiai
jelentés és az EP állásfoglalás iránt.
Ez Szijjártó Péter magyar külügyminiszter
nyilatkozatával is magyarázható, miszerint „Magyarország minden támogatást megad
Szerbia csatlakozásához, és elfogadhatatlannak tartja, ha bármely tagállam vagy
európai uniós intézmény blokkolni akarná ezt a folyamatot”[21]
Deli Andor, a Fidesz (és a VMSZ) vajdasági EP-képviselője
a jelentés elfogadásakor elmondta: „Elégedett vagyok a jelentéssel, mivel minden
olyan témát és kérdéskört tartalmaz, amely fontos a vajdasági magyarság
szempontjából”.[22] (Lehetséges, hogy a jelentés – Deli számára – „minden fontos témát és
kérdéskört tartalmaz”, vitás viszont, hogy az mennyire tükrözi a valós
állapotokat.)
Ez mellett olyan vélemények is vannak, miszerint „a jelentés már túl
van a bizottsági szavazáson, úgyhogy nemigen lehet érdemi változást eszközölni
rajta”.
A horvát példa viszont azt mutatja, hogy még az Európai Parlament elé
kerülő állásfoglalási javaslatot sem lehet/kell véglegesnek tartani/tekinteni.
Kíváncsian várjuk, hogy a magyar EP-képviselők hogyan viszonyulnak majd
McAllister jelentéséhez.
A vajdasági magyarok számára ugyanis nem mindegy, hogy milyen álláspontokat
fogad el az Európai Parlament. Ezek ugyanis huzamosabb időre meghatározhatják
sorsunk alakulását, jogaik megvalósulását is.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. május 14.
[1] A falunak 1910-ben 10 180 lakosa volt,
ebből 7211 szerb és 2730 magyar nemzetiségű. A háború után, 1948-ban tartott
összeírás szerint a lakosság 7929 főt tett ki, ebből 7293 szerb, 193 magyar, a
többi más nemzetiségű. A hiányzó magyarok közül 695 személyről van arra
vonatkozó adat, hogy áldozatául esett a titói rendszer terrorjának: a faluban
1944. október dereka és 1945. január 23-a között végrehajtott emberirtásnak,
majd a haláltáborban elszenvedetteknek. Negyvenöt januárjában ugyanis a falu
teljes maradék magyarságát háborús bűnössé nyilvánították, és a 25 km-re levő
Járek (Tiszaistvánfalva) német faluban kialakított haláltáborba deportálták
őket. Még a templomukat és a temetőjüket is lerombolták. Hasonló sors érte
Zsablya és Mozsor helység mintegy 2300 főt kitevő magyar lakosságát is. Forrás:
1. A Magyar
Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912,
Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 880; p. 2. Matuska Márton: A megtorlás
napjai. Újvidék,
Magyar Szó – Forum, 1991, 393 p.; 3. Matuska Márton: Hová
tűntek Zsablyáról a magyarok? Temerin 2004. A VMDP Történelmi Bizottsága, 242 p.; 4. Teleki Júlia: Hol vannak a sírok? Óbecse, 2007, a szerző kiadása, 192.
A legutóbbi
(2011-es) népszámláláson 90 csúrogi, 85 zsablyai és 14 mozsori vallotta magát
magyarnak.
(70 év után eltörölték a magyarok kollektív bűnösségét Szerbiában – Ennek kellene örülnünk?
http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/32218-2014-11-02-18-00-19,
2014. november 2. [19:56])
[2] 1910-ben
Zsablya 7993 lakosából 1722 magyar,
1074 német, 5080 szerb volt. A 2011.
évi népszámláláskor Zsablyának 9161 lakosa volt, ezek közül szerb 8672
(90,35%), magyar pedig 80 (0,88). (Zsablya: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsablya) Lásd még
Matuska Márton: Hová tűntek Zsablyáról a magyarok? A VMDP Történelmi
Bizottsága. Temerin 2004. http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1207/01_cimoldal.pdf
[3] Petrik Verona Legenda a
bácskai magyarokról c. verses visszaemlékezése szerint.
Mozsoron (Mošorin) az 1940-es évek
elejétől 1940 derekáig két razzia zajlott le, amelyeknek összesen mintegy 270
helybeli személy esett áldozatául.
A kommunista hatalom adatai
szerint 1941-ben a falunak 3458 szerb lakója volt, a negyvenkettőben lezajlott
razziában közülük 179 esett áldozatul, közöttük egy magyar asszony. Közülük
tehát minden 19-20-ik odaveszett. Az 1944. október végétől 1945 tavaszáig tartó
kivégzések végéig adataink szerint 88 helybeli magyart veszejtettek el, illetve
volt közöttük egy szerb férfi is. Ugyancsak a kommunista rezsim szerint ez az
1944 októberéig ott élő 656 magyar közül került ki, ami azt jelenti, hogy
odaveszett minden 7-8-ik.
A második razziában lemészároltak
vagyona nyomban a likvidálásuk után ebek harmincadjára jutott. Miután 1945
tavaszán a falu megmaradt magyar lakosságát, név szerint fölsorolva őket
szintén háborús bűnössé nyilvánította egy tartományi bizottság, és
valamennyiüket a járeki haláltáborba zárták, az ő vagyonuknak is ez lett a
sorsa. Az is ide tartozik, hogy a magyar templomot is lerombolták, az egyházi
és templomi dokumentumokat, kegytárgyakat pedig megsemmisítették. (néz): Terebélyessé
nőnek-e a mozsori fák? Magyar Szó, 2015. november 28. 9.
[4] Bővebben lásd a Megkésett, deklaratív
határozat c. írásom Matuska Márton
Mozsor magyartalanítása – A felszabadulás ürügyén (1944-45). Keskenyúton
Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány. Budapest 2016., 129-137.
[5] A vajdasági magyar áldozatok tömegsírjainak helymeghatározása
c. kiadvány szerint (Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta 2016, 17) a
járeki Régi temetőben eltemetett áldozatok száma 6000 – „a becslések
szerint”.
[6] Brücker István: Márványkeresztet avattak. Családi Kör, 2017. május 11. 12-13. Lásd még a Járekon magyar emléktábla nem lesz? C. írásom [Az autonómia és a reformok. (Más) napló 78.] http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Napl%C3%B3
[7] dió: Tisztelet az áldozatoknak. Magyar Szó,
2017. május 8. 1.
[8] Uo.
[9] Aleksandra Đanković alelnök. http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=potpredsednicadjankovic&j=HU
[10] dió: Európa olyan lehetne, mint Vajdaság.
Magyar Szó, 2017. május 9. 5., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3365/vajdasag/164780/Eur%C3%B3pa-olyan-lehetne-mint-Vajdas%C3%A1g.htm,
2017. május 9. [18:46]
[11] te: Segély menekültek részére. Magyar Szó,
2017. május 10. 6.
[12] Uo.
[13] L. J.: Építőanyag a
betelepítetteknek. Magyar Szó, 2016. október 7. 12., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3179/vajdasag_kishegyes/154050/%C3%89p%C3%ADt%C5%91anyag-a-betelep%C3%ADtetteknek.htm,
2016. október 7. [12:41]
[14] P. L.: Tizennégy családi házat kaptak a
menekültek Szenttamáson. Magyar Szó, 2016. október 18., 5.
[15] Javni poziv za izbor
korisnika za dodelu pomoći za rešavanјe stambenih potreba izbeglica dodelom
pomoći za kupovinu 30 seoskih kuća sa okućnicom i paketa pomoći [Nyilvános
felhívás a menekültek lakásproblémáinak megoldására, részben 30 falusi ház
megvásárlására, részben segélycsomag által] http://www.novisad.rs/lat/javni-poziv-za-izbor-korisnika-za-dodelu-pomoci-za-resavanje-stambenih-potreba-izbeglica-dodelom-pomoci
[16] Feró: Újabb lakhatási pályázat menekülteknek.
Magyar Szó, 2016. november 25. 6., vagy http://www.magyarszo.rs/hu/3223/vajdasag_obecse/156662/%C3%9Ajabb-lakhat%C3%A1si-p%C3%A1ly%C3%A1zat-menek%C3%BClteknek.htm,
2016. november 25. [16:57]
„Óbecse község 2016 végén a menekült személyek regionális szintű lakhatási programjának keretében házvásárlásához, illetve a már meglévő ingatlanok felújításához 490 000 eurót kapott, amelyre csakis olyan személyek pályázhattak, akik 1991 és 1995 között váltak menekültté. Csak épp a magyarok helyben maradását és otthonteremtését szolgáló kezdeményezések maradtak el, akik emiatt sok esetben a külföldre való elvándorlást választják.” Óbecse: Míg a szerb menekültek házat kapnak, addig a magyar fiatalok külföldre kényszerülnek.
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/61941-2017-02-16-19-58-26, 2017. február 16. [20:50]
[17] Pa. E.: Minden Szabadka tulajdonában marad.
Magyar Szó, 2017. május 10. 9.
[18] A jelentés tervezetére egyébként az EP Külügyi
Bizottsághoz 325 módosítási javaslat érkezett, amelyek közül 84 a horvétok
részéről. Lana Gedošević: Novi amandmani o predsedničkim izborima. [Új módosítások az elnökválasztásról]. http://www.blic.rs/vesti/politika/novi-amandmani-o-predsednickim-izborima-kako-je-pristina-odlozila-hrvatsko-skeniranje/g36sl3z,
2017. május 13. [7:49]. A módosításokat lásd még a http://parltrack.euwiki.org/dossier/2016/2311(INI)
oldalon.
[19] Uo.
[20] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése