Leépített magyar tájékoztatás
Kisebbségjogi témák
Május 17.
Leépített magyar tájékoztatás
A tartományi adminisztráció 2016-ban tíz százalékkal csökkentette a
kisebbségi médiumok támogatási összegét, a későbbiek során azonban a vezetőség
megígérte, hogy 2017-ben visszaállítják a dotációt a korábbi szintre. A
kisebbségi sajtótermékek a piacon ugyanis nem tudnak önállóan megmaradni,
egyrészt az olvasótábor folyamatos csökkenése, másrészt az olvasási szokások
változása miatt – közli a Magyar Szó.[1]
A Tartományi Képviselőház művelődési és tájékoztatási bizottsági vita
során Aleksandar Dedovac, a Szerb
Haladó Párt (SNS) képviselője azt mondta, hogy „a kisebbségi sajtónak fel kell
hagyni a pénz követelésével és a sajnálkozással, s a finanszírozás egyéb
módozatai után kell kutatnia, ahogyan azt a többségi sajtó teszi”.[2]
A Tartományi Képviselőház
művelődési és tájékoztatási
bizottságának ülése (Ótos András
felvétele)
A médiaprivatizálás (2008. évi) kezdete óta a nemzeti kisebbségi sajtó
folyamatos leépítésének/sorvasztásának vagyunk a tanúi. A kisebbségi média
pályázatok útján való pénzelésének az elképzelése és a támogatás csökkentése már
csak hab a tortán.
Ugyanakkor a NUNS[3] és az NDNV[4] „szégyenletesnek és botrányosnak”
nevezik, hogy az újvidéki pályázaton például a belgrádi Informernek egymillió, a Srpski telegraf
portálnak kilencszázezer, a SNS-portal-nak pedig 4,5 millió dinárt ítélt meg a
városi bizottság az adófizetők pénzéből.[5]
2006-ban 34 rádió sugárzott magyar nyelvű műsort, 2016-ban már csak 13,
amelyek közül kettő kommerciális, kilencnek pedig bizonytalan a státusa vagy
nem rendszeresen sugároz magyar nyelvű programot.[6] Az utóbbi időben elhallgatott a szabadkai, a
nagybecskereki, a nagykikindai, a temerini stb. rádió. Megszűnt a Dunatáj
hetilap és több olyan helyi újság is, amelyek egy-három oldalon közöltek magyar
nyelvű írásokat, mint például a Zrenjaninske novine, Kovinske novine, Bečejski dani, stb.[7] Egyedül
a Pannon RTV-t fejlődését forrás-injekciózták – magyarországi és szabadkai
pénzekből.
A megszüntetett magyar nyelvű, vagy ezen a nyelven is sugárzó helyi és
lokáli rádiók, községi vagy helyi újságok száma és a visszaesett példányszámok
a magyar nyelvű tájékoztatás teljes szétesésére és leépülésére utalnak.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kétéves (2014-2016) beszámolója[8]
adós marad a válasszal, hogy a testület miért hagyta szó nélkül veszni a magyar
nyelvű tájékoztatási eszközöket. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE)
pedig mintha nem
is létezne.
Május 17.
Feladat: a nemzeti egyenjogúság érvényesítése
A nemzetek közötti viszonyokkal
foglalkozó községi tanácsok és bizottságok munkájáról szerveztek
kerekasztal-beszélgetést Topolyán.
Egeresi Sándor tartományi régiófejlesztési és helyi önkormányzati
segédtitkár (volt tartományi képviselőházi elnök) elmondta, hogy öt ilyen
találkozó terveznek. – A cél, hogy a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó
községi tanácsok munkájáról beszéljenek, kialakuljon egyfajta tapasztalatcsere,
illetve érkezzenek visszajelzések, hogy miben lehetne segíteni ezeknek a
tanácsoknak munkáját. Ezek a tanácsok a 90-es években azért alakultak meg, hogy
kivizsgálják a nemzeti alapon történő esetleges incidenseket, próbálják az
okokat feltárni, orvosolni az esetleges problémákat – mondta Egeresi. Szerinte „mára
sokat javult a helyzet ebből a szempontból, ezért szükséges ezeknek a
tanácsoknak a munkáját új tartalmakkal gazdagítani.”[9]
A nemzetek közötti községi viszonyügyi
tanácsok megalakításának jogi alapját a helyi önkormányzatokról szóló törvény 98.
szakasza képezi. Megalakításuk – az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet (EBESZ) elvárásai alapján – még 2004-ben kezdődött. Az általam ismert adatok szerint Vajdaság 33 községében
alakult ilyen testület (a 45 közül).[10]
Törvény a helyi önkormányzatokról
(Az SZK Hivatalos
Közlönye, 129/2007. és 83/2014. – másik törvény)[11]
98. szakasz
A vegyes nemzeti összetételű helyi
önkormányzatokban megalakul a nemzetek közötti viszonyügyi tanács, mint
önálló munkatestület, amely a szerb nép és a nemzeti kisebbségek
képviselőiből áll, jelen törvénnyel és a statútummal összhangban.
Jelen törvény értelmében, vegyes nemzeti
összetételű helyi önkormányzatnak az a helyi önkormányzat számít, melyben a
Szerb Köztársaság legutóbbi népszámlása alapján egy nemzeti kisebbséghez
tartozók az összlakosság több, mint 5%-át, vagy a valamennyi nemzeti
kisebbséghez tartozók az összlakosság több, mint 10%-át képezik a nemzetek
közötti viszonyügyi tanácsban a szerb népnek és azoknak a nemzeti
kisebbségeknek lehet képviselője, melyek a helyi önkormányzat
összlakosságának több, mint 1%-át képezik.
A tanács a nemzeti egyenjogúság
érvényesítésére, védelmére és előmozdítására vonatkozó kérdéseket vitatja
meg.
…
|
Az utóbbi néhány évben nemigen lehetett
hallani ezekről a tanácsokról. Az állami szervek ugyanis nem tettek meg mindet
annak érdekében, hogy ezek működjenek is. Talán az volt a cél, hogy törvényileg
eleget tegyenek az EBESZ-nek.
Úgy tűnik, a mostani tanácskozások
célja feléleszteni ezeket a testületeket, amelyeknek egyébként fontos szerepe
lehetne a nemzeti közösségek helyzetének, helyi problémáinak rendezésében.
Téves viszont az a nézet,
miszerint a tanácsok fő feladata, hogy „kivizsgálják a nemzeti alapon történő
esetleges incidenseket”. Ezek ugyanis már büntetőjogi kategóriába és az igazságszolgáltatási
szervek hatáskörébe tartoznak. A törvény is úgy szabta meg, hogy a
tanácsok fő feladata „a nemzeti egyenjogúság érvényesítésére, védelmére és
előmozdítására vonatkozó kérdések” megvitatása lenne.
Ebből
az következik, hogy a mindegyik tanácsnak átfogó, az élet minden területére
kiterjedő szakmai alapú elemzést kellene készíteni a nemzeti viszonyok
alakulásáról és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítéséről a konkrét
községben. Ennek alapján aztán hozzá kellene látni a fennálló problémák megoldásához.
Ezekből ugyanis van bőven, s ezt láttuk Morvai
Krisztina európai parlamenti képviselő áprilisban tett délvidéki látogatása
során is.[12]
A
tartományi kormány számára készülő „jelentésnek” tehát ezek az elemzések, nem
pedig csupán a „beszélgetések” és „tapasztalatok” alapján kellene elkészülni,
ahogyan Egeresi elmondta. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy csak a tényeknek
és adatoknak lehet/szabad hinni, nem pedig a politikusok elmondásának.
Kíváncsian
várjuk tehát, milyen jelentést fog készíteni Egeresi? Az idézett írás alapján nem
lehetünk túlzottan optimisták…
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. május
31.
[1] v-ár: Többet vissza nem adom… Magyar Szó,
2017. május 18. 7.
[2] Uo.
[3] Nezavisno udruženje novinara Srbije [Szerbiai
Újságírók Független Egyesülete]
[4] Nezavisno društvo novinara Vojvodine [Vajdasági
Újságírók Független Egyesülete]
[5] D.D.: Novac samo režimskim glasilima [Pénz csak a rezsimhű újságoknak]. Danas, 2017. május 24. 5., vagy http://www.autonomija.info/nuns-i-ndnv-novi-sad-budzetskim-novcem-placa-rezimska-glasila-i-krsi-zakon.html,
2017. május 23.
[7] A CRCD idézett kiadványa, 59.
[8] Szabadka, 2016 decembere (az MNT 2016.
december 29-i, 22. ülésének anyaga). 4. Tájékoztatás 63–64.
[9] Tóth Péter: Új tartalmakkal gazdagítani a
munkát. Magyar Szó, 2017. május 18. 11.
[10] A tanácsokról A magyar közösség Szerbiában c.
könyvemben részletesebben írtam. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta
2013, 291-294.
[11] Törvények és egyéb jogi dokumentumok magyar
nyelven. http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[12] Lásd az erről szóló „Pártállam, önkény,
diktatúra” c. írásom. „Elégedett szerbiai magyarok”. (Más)napló 77. https://bozokiantal.blogspot.rs/2017/04/, 2017.
április 27. és Nemzeti jogvédő Alapítvány.
nja.hu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=1177
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése