Ki hogyan politizált Délvidéken Milosevic ideje alatt, ki hogyan politizál most, ki következetes migránsügyben, kinek az érdeke belepiszkítani a tiszta forrásba?
A napokban egy igen "érdekes" iromány jelent meg az internet világában a VMDK Hírmondó Tusványosi mesék c. írásun kapcsán. Szerzője, Ágoston András fogadatlan prókátorként ( vagy mégsem az?), akinek mint tudjuk az ajtó mögött a helye, már már kútmérgezéses formában a délvidéki, magát magyarnak valló egypárt védelmére ragadtatja magát. Teszi ezt manipulatív módon, megírván saját "felvezetőjét" amiben befeketíti a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, ezzel is kísérletet téve a VMDK Hírmondóban közölt tények tompítására, majd közli teljes írásunkat.
Felvezetőjében Ágoston azt állítja a mostani VMDK valójában a milosevici "igazságszolgáltatás" ajándéka azoknak akik hajlandóak voltak "panelvitázni", s a külföld felé bizonyítani, hogy a koszovói albánok elleni műveletek közepette létezik nemzeti egyenjogúság az akkor mr igencsak kicsi Jugoszláviában és külön a Vajdaságban. Majd a továbbiakban azt sugalja, hogy a mostani VMDK politikusi gárdája képtelen a politikai változásokra, továbbra is a mindenkori szerb hatalom szőrmentén történő támogatás mentén cselekszik, hogy igyekszünk "leválasztani" az egypártot a magyar kormánnyal való "stratégiai pártnerségről" és csupán a balliberálisok szekértolójaiként maradhatunk meg a szerbiai politikai életben, majd tovább fejtvén magvas gondolatait, a magyarországi választások kapcsán "besorolja" a VMDK-t a Jobbikhoz és a balliberálisokhoz (ami eleve abszurdum), de kiskaput hagyván, írásában utal a VMDK vezetőségének "megvilágosodására", 180 fokos fordulatára, a migránsinvázió elleni küzdelem szükségességének felismerésére, valamint a VMDK besorolására a "magyar nemzeti alapérdekeinek védelmét vállaló nemzeti oldalhoz" azaz a Fidesz - KDNP pártszövetség lista mögé, és megteszünk mindent a vajdasági magyar kettős állampolgárok regisztrációjáért és a jó helyre való szavazásért.
Nos, ha már ilyen szépen felkértek bennünket a táncra, akkor hadd keringőzzünk!
Először is ejtsünk néhány szót a milosevici időkről és az akkori igazságszolgáltatásról. Ez az az igazságszolgáltatás, amely egy kommunista vezérnek bejegyeztette a délvidéki magyarok első érdekvédelmi szervezetét ( aki ugyan nem járt panelvitákra, de annó ott ült Milosevic kanapéján), ez az az igazságszolgáltatás, amely bejegyezte azt az egypártot aki szétverte az egységes délvidéki magyar érdekképviseletet, majd technikai koalícióra lépett a milosevici szocialistákkal, akinek a képviselője nem panelvitázott (ami nem a koszovói hadműveletek idején volt) hanem Milosevic felkérésére helikopterrel szálldogált Koszovóra és Ramboulletbe a koszovói albánok elleni akciók ideje alatt, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanaz a milosevici igazságszolgáltatás jegyezte be azt a pártot, amelyet a VMDK éléről való leváltása után alakított meg, majd annak a pártnak a vezetője egyből lemondott az addig egységes délvidéki magyar autonómia tervezet ütős részéről - a területi autonómiáról. Helyette, leengedvén a lécet, csak a perszonális autonómiát emlegették, ezzel is növelvén a fejekben lévő zűrzavart. Azóta hallani azokat a szépen hangzó de semmitmondó mondatokat: mi ugyan támogatjuk a délvidéki magyar autonómiát, de először ti ott beszéljétek meg milyet is akartok.
Ezzel szemben a VMDK-t továbbvivő politikusi gárda megalakította megboldogult Zoran Đinđićtyel a Szövetség a Változásokért nevű ellenzéki tömörülést, amely a későbbiknek létrehozta a Szerbiai Demokratikus Ellenzéket (DOS) és leváltotta Miloševićet. A délvidéki egypárt akkori vezetősége csak az utolsó pillanatban csatlakozott be a DOS-ba, de az első dolga az volt, hogy megpróbálja kitúrni belőle a VMDK-t. Azóta a délvidéki egypárt folyamatosan, kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindig hatalmi pozícióban részt vesz a mindenkori szerbiai, vajdasági kormány munkájában ( egyszer a DS szekerét tolván, most meg a kilencvenes évekből eredő partnerekkel a haladó radikálisokkal, milosevići szocialistákkal, Arkan csetnikjeivel, Mira Marković júlosaival, orosz lobbistákkal) és nem is olyan rég keményen együttműködött a Magyar Szocialista Párttal és az SZDSZ-el is, ellenezte a magyar állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra.
Vagy ezt a tényállást már elfelejtette a fogadatlan prókátor? Mindezt figyelembe véve ki/kik is azok akik kiszolgálják és a mindenkori szerbiai politikai elit szőrmentéjén politizálnak?
De keringőzzünk tovább! A mostani VMDK vezetőinek esze ágában sincs "leválasztani" senkit senkiről. Mindenki arra "csatlakozik" rá akire akar, abba helyezi a bizalmát akibe akarja. Mi továbbra is a délvidéki magyarság és a magyar nemzet ügyeit szolgáljuk. Tesszük ezt úgy, hogy mindkét esetben azok egybecsengjenek, és nem vagyunk hajlandóak egyiket sem beáldozni a másikért.
A VMDK mostani vezetősége a magyar állampolgárság kiterjesztése után, a lehetőségeihez mérten, az egypárttal ellentétben nem emésztvén fel magyarországi támogatásokat, ingyen és bérmentve, lakossági fórumokat szervezésébe kezdett ahol az állampolgárság felvételére buzdítottunk, majd hozzájárultunk az új állampolgárok regisztrálásához (másokkal ellentétben nem végezvén adatok gyűjtését), mozgósítottunk a magyarországi parlamenti választásokon való részvételre (majd a kvótareferendumon való részvételre is, a nemmel való szavazásra ), és arra kértük fel délvidéki honfitársainkat szavazzanak a nemzeti ügyeinket képviselő politikai erőkre. A választások napján az általunk begyűjtött borítékokat leadtuk Magyarország külképviseletén, ezzel is alázattal hozzájárulva nemzeti ügyeink intézéséhez.
Tettük ezt úgy, hogy nem vagyunk / voltunk a jelenlegi magyar kormány stratégiai partnerei, nem kapunk tömérdek anyagi támogatást, nem kapunk meghívást sem a KMKF sem a MÁÉRT üléseire, holott van tartományi magyar képviseletünk.
És ezek után jön valaki aki azt mondja nem vagyunk képesek a változásra, majd 180 fokos fordulatokról, meg balliberális bélyegzésekkel tarkított előadást tart, és belepiszkít a tiszta forrásba! Minek is? Azért, hogy a zavarosban jobban lehessen halászni?
De beszéljünk a migránskérdésről is. Mi nemet mondunk Budapesten, de Belgrádban is a migránskérdésben. Nem viselkedünk úgy, mint egyesek, hogy a kvótareferendumon a nemre buzdítunk, de becsukjuk mindkét szemünket, fülünket, szánkat amikor a délvidéki magyar falvakba, városokba migráns tanyákat építenek. Nem szavazzuk le a Magyar Nemzeti Tanács ülésén azt az állásfoglalást ami a migránsok kihelyezésére irányul.
Végezetül, állapítsunk meg egy tényt és zárjuk pozitívan a keringőzést. Ideje volna észrevenni, hogy nincsen történelmi VMDK, csak történelmi vezetők vannak. VMDK volt, van és lesz is!
Egyetértünk Ágoston Andrással a tekintetben, hogy végső ideje volna tudományos munka keretében feltárni a VMDK alakulását, munkáját, történelmét, ki milyen szerepet játszott a VMDK szétverésében.
VMDK PRESS
2017. augusztus 4. [10:49]
Ágoston
András:
Csak tiszta forrásból
A kisebbségi pártnak tisztában kell lenni vele, hogy sorsa nemcsak a
magyar szavazóktól függ, hanem a budapesti illetve a belgrádi megmondhatók
„jóakaratától” is.
Csak remélni lehet, hogy az idő múlása közelebb hoz bennünket az
igazsághoz is.
A Csonka Áron-féle VMDK voltaképpen a milosevici „igazságszolgáltatás”
ajándéka. Azoknak, akik ott, abban az időben hajlandók voltak „panelvitázni”, s
a külföld felé bizonyítani, hogy a koszovói albánok elleni műveletek közepette
létezik nemzeti egyenjogúság az akkor már igencsak kicsi Jugoszláviában és
külön a Vajdaságban.
Jó, ebben a dologban végül is a fiatal, a konkrét
történésekben nem érintett történészek dolga lesz igazságot szolgáltatni. S így
sem biztos, hogy a történelmi VMDK ügyében gyorsan történészi közmegegyezés
alakul ki.
Mert Milosevic igazságszolgáltatásának a döntése, hogy a
történelmi VMDK nevét tovább adják, egy velük szimpatizáló magyar politikusi
csoportnak logikus és immár megfellebbezhetetlen. Ez azonban most nem fontos.
Tény, hogy a „továbbélő” politikusi gárda ma már
képtelen a változásra, a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli
politikai integrációjában való részvételre. Megmaradt a mindenkori szerb
hatalom szőrmentén történő támogatása mellett.
Ma már valószínűleg senkinek sem kell bizonygatni, hogy
a vajdasági magyar párt, amely ebben a pillanatban abból él, hogy állításaival
a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) igyekszik leválasztani a magyar
kormánnyal kialakult stratégiai partnerségből, ideig-óráig, csupán a
balliberálisok szekértolójaként maradhat meg szerbiai politikai életben.
Kár, hogy a vajdasági magyar politikai színtéren nincs
legény a gáton, aki vállalkozna a mai VMDK-jelenség szerepének feltárására,
minősítésére.
Ami nem biztos, hogy nagy baj. Megtörténhet ugyanis,
hogy a vajdasági magyar párt vezetősége egyszerre megvilágososodik. S egy 180
fokos fordulattal merít a tiszta forrásból és csatlakozik a nemzeti
integrációért fellépő politikai erők táborához.
Ha a magyarországi politikai színtéren, megtörténhet,
hogy a tévelygő Jobbik irányt vált és odaáll a balliberális tábor kiszolgálói
közé, talán az sem lehetetlen, hogy egy vajdasági magyar párt felismerje a
migránsinvázió elleni küzdelem szükségességét, s egyszerre úgy döntsön,
csatlakozik a magyar nemzet alapérdekeinek védelmét vállaló nemzeti oldalhoz. S
mindent megtesz azért, hogy minél több vajdasági magyar regisztráljon, és oda
szavazzon, ahova kell: a Fidesz – KDNP pártszövetség listájára.
Szerencsére még most is van tiszta forrás. S
váltani is lehet, van rá néhány hónap.
Kisebbségi
Fórum – Temerin
KIFO
HÍRLEVÉL IV. évf. 194. szám
2017.
július 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése