És az is hamisan szól, mikor egy vajdasági magyar arról beszél, hogy „milyen jó dolog ez a kerítés, a fekák így nem tudnak átjönni”, holott mi éppenséggel a másik oldalán vagyunk ennek a kerítésnek. Drót:
Ijesztő, hogy van egy szögesdrótkerítés Magyarország és Szerbia között, és ijesztő, hogy mintha ez mindenkinek jó lenne, és mintha mindenki szerint rendben volna. - Danyi Zoltán és Miroslav Jovančić volt a Csillagszálló vendége a lap Vajdaság-Határ lapszámbemutatóján, Szabadkán a Klein House-ban. A beszélgetésen igen fontos és súlyos dolgok hangzottak el.(...) Danyi Zoltán: Mikor Esterházy Péter az utóbbi években Németországban fellépett, és a magyarországi helyzetről kérdezték, ő elmondta, amit erről gondolt, aztán lejött a színpadról, és azt mondta a szervezőknek, hogy megint hazaáruló lettem.
Ilyen ma a helyzet, ha valaki elmondja a véleményét, és ez nem tetszik másoknak, akkor könnyen lehazaárulózzák.
Ha elmondanám, amit gondolok, akkor a legkevesebb, hogy engem hazaárulónak neveznek. Pedig úgy gondolom, hogy
ami Magyarországon történik, az ijesztő.
Ijesztő, hogy van egy szögesdrótkerítés Magyarország és Szerbia között, és ijesztő, hogy mintha ez mindenkinek jó lenne, és mintha mindenki szerint rendben volna. Én nem gondolom, hogy ez rendben van, és nem gondolom, hogy ezt a szögesdrótkerítést egyformán kellene látnunk a határ különböző oldaláról. Az a legijesztőbb, mikor a szögesdrótot a vajdasági magyarok is helyeslik, és jó dolognak tartják. Szerintem ez nem jó dolog, nem tudom helyeselni, és nem tudom elfogadni azt a politikát, különösen azt a külpolitikát, amelyet Magyarország folytat. Nem tudom, hogy jó döntések születnek-e, de a hangvételt, a beszédmódot, a retorikát, amelyet hallok, amely eljut hozzám, nagyon helytelennek tartom, ez nem elfogadható. Mikor a magyar miniszterelnök azt mondja, hogy „a magyarok azt akarják, hogy”, és a mondatot folytatja, akkor nem azon gondolkozok, hogy mit mond a miniszterelnök, hanem azon, hogy beszélhet-e így a miniszterelnök, egyáltalán van-e valaki, aki ilyen mondatokat mondhat. A kilencvenes években nálunk háború volt, és ebben a háborúban nagyon durva háborús bűnök történtek, de nem emlékszem arra, hogy a szerb elnök annak idején olyat mondott volna, hogy „a szerbek azt akarják”. Úgy tűnik,
Magyarországon a politikai hangvétel már durvább, mint amilyen a szerbiai vagy a horvátországi volt a háborúban,
ezért mondom, hogy ami Magyarországon történik, az ijesztő. Ha csak én érzem így, akkor jó, akkor rendben. Mert látom, hogy vannak, akik ennek a hangvételnek örülnek, és akik úgy gondolják, hogy jó, ha valaki ilyen határozott és kemény álláspontot képvisel a magyarokkal kapcsolatban, viszont nem gondolom, hogy ez Magyarországnak jót tenne. Innen nézve legalábbis, a határnak erről az oldaláról így látom. És azt is látom, hogy
most egy lelki gyarmatosítás történik, valamiféle visszaszerzése a határon túli magyarok identitásának, ami megint csak elgondolkodtató.
A határon túli magyaroknak kialakult egy saját identitásuk abban a helyzetben, amelybe száz évvel ezelőtt kerültek, ami nehéz helyzet volt, de ezek a közösségek tudtak valamit kezdeni ezzel a helyzettel, és nagyon értékesnek tartom azt, amilyenné a romániai, a szerbiai vagy a szlovákiai magyarok váltak, és ha Magyarország ezeket a közösségeket a saját képére próbálja alakítani, akkor úgy érzem, hogy ezzel valami értékes elveszik. És ezzel nehezen tudok bármit is kezdeni, mert a vajdasági magyarok nekem úgy jók, ahogy vannak, és nem örülnék, ha a vajdasági magyarok elkezdenének úgy beszélni, olyan műsorokat nézni, olyan témákról beszélni, mint amilyenekről a magyarországi magyarok. Nekem és fals lenne, számomra ez hamisan szólna. És az is hamisan szól, mikor egy vajdasági magyar arról beszél, hogy „milyen jó dolog ez a kerítés, a fekák így nem tudnak átjönni”, holott mi éppenséggel a másik oldalán vagyunk ennek a kerítésnek.
2017. november 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése