Megünnepelve, hogy a szlávok közös
akaratából a város 99 éve elszakadt Magyarországtól emlékkoszorúkat
helyeztek el az újvidéki Grand Hotel épületére, ahol a nemzetgyűlést
tartották, és amelynek eredeti építtetője és tulajdonosa Mayer
Imre volt.
A beszámolók szerint a rendezvényen
minden nemzeti kisebbség, így a magyarok is jelen voltak. A
koszorúzást követően Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke
kiemelte a bunyevácok jelentős szerepét az elszakadásban, amit mi sem
bizonyít jobban, minthogy 1918-ban a 757 küldött közül az 578 szerb
mellett 84 bunyevácot hívtak meg, míg a magyarságot egy küldött
képviselhette. Újvidék polgármestere Miloš Vučević is megkoszorúzta az
emléktáblát. A haladó
politikus azt is megerősítette, hogy 2018 a
Délvidék Magyarországtól való elszakadás emlékéve lesz,
amelyhez kapcsolódóan számos rendezvényre kerül majd sor, de a központi
ünnepség a belgrádi arénában lesz megtartva, amely a város szerémségi
részén található.
“A megemlékezés nem a múltba révedésről fog szólni hanem, hogy megmutassuk a tiszteletünket a felmenőink előtt mindazokért amit megtettek, hogy ma szabadon állhassunk Újvidéken Svetozar Miletić szobra mellett.”
A politikus arról viszont már nem
beszélt, hogy a tér ahol jelenleg a magyargyűlölő szerb nacionalista,
Svetozar Miletić gigantikus szoboralakja fenyegetően a katolikus templom
felé rázza kezét, nem épp így festett 1918 előtt.
Akkor még Ferencz József volt a tér neve, de később az Országzászló-tér nevet is viselte,
annak központi alakja pedig nem egy szélsőséges soviniszta politikus,
kisebbségeket tudatosan megalázni kívánó szobra volt, hanem egy
szentháromság szobor, amelyet az ártó kezek eltüntettek. Vallási
jelképeket pedig legjobb tudomásunk szerint sem a békés együttélés, a
nemzetek közötti megbecsülés és tolerancia jegyében szoktak a földel
egyenlővé tenni.
Az 1918-as bevonulás után nem csak
Újvidéken, de számos más helyen is le rombolták a magyar és német
emlékműveket. A Kossuth-mellszobrot szíven lőtték Magyarittabén,
Nagybecskereken felrobbantották Kiss Ernő szobrát, Zomborban ledöntötték
II. Rákóczi és Schweidel József szobrát, Törökbecsén a Tiszába dobták a
turult, Szabadka főteréről elűzték a szentháromság szobrot és
ledöntötték a turul szobrot, lekaparták a magyar címereket a
városházáról, Palánkán ledöntötték Szent István szobrát és a sort még
hosszasan folytathatnánk.
De Újvidékről nem csak a magyarság
jelképeit tüntették el, hanem a magyarokat és a németeket is. Míg a
bácskai svábok az 1944-48 között tartó kivégzések és
kitelepítések hatására teljesen eltűntek a Délvidékről, addig Újvidék
még 50 éve is negyedrészt magyar volt, mára viszont egyre inkább
kétséges, hogy hány évtizede maradt még a maroknyi magyar közösségnek a
városban.
1918 november 25-e a délvidéki
magyarság halálra ítélésének napja volt, ami a népünk számára sohasem
lehet ünnepnap, még ha azt erőszakkal is nyomnák le a torkunkon.
2017. november 25.
Ünneplik a magyar tragédiát: a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke is magasztalta a szerbséget és a mai szerb hatalmat
Mint ismeretes, a szerbek, a bunyevácok, a ruszinok, a szlovákok és más szláv nemzetek által létrehozott újvidéki Néptanács 99 évvel ezelőtt – 1918 november 25-én – kihirdette, hogy Szerbiához csatolják, illetve ahogy ők mondják: „visszacsatolják” Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Baranyát.
(Fotó: Mondo)
Így került a magyar föld, a Délvidék a Szerb Királysághoz.
A szomorú előzményekről és a még lesújtóbb következményekről a nemzeti érzelmű délvidéki magyar emberek mindent tudnak.
A szerb hatalom minden évben látványosan megünnepli az említett esemény évfordulóját (egyúttal élvezkedve a magyar tragédián). Sajnos mindehhez asszisztálnak egyes délvidéki magyar … (nos, inkább nem mondjuk ki).
Jövőre, a “visszacsatolás” 100. évfordulója kapcsán a (számunkra morbid) ünneplés lényegében egész évben tartani fog.
Idén is eljeneztek a “visszacsatolók” leszármazottai.
Ezúttal a vajdasági szerb kormány
vezetőinek frázispufogtatása helyett Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti
Tanács elnökének idei ünnepségen elhangzott szavait idézzük.
Bajić, aki egyébként pályafutása során
több pártot és ideológiát cserélt, rámutatott, hogy a bunyevácok
jelentős mértékben hozzájárultak a szóban forgó eseményhez. Ezt abban a
reményben tették, hogy “Szerbia megőrzi a nemzeti identitását, nyelvét
és kultúráját”. Hozzáfűzte: 1945-től a jugoszláv kommunista hatalom
“megtiltotta a bunyevácok létezését, illetve a bunyevácokra úgy
tekintett, mint a horvát nép részére”. (Mellesleg: sok bunyevác manapság is horvátnak vallja magát. – K. P. megj.)
Bajić kiemelte: hálás a mai szerb
hatalomnak, amiért “felismerte a bunyevácok nemzeti büszkeségét”. Mint
mondta, “korábban is megünnepelték a vissazcsatolás évfordulóját, de
Miloš Vučević újvidéki polgármesternek köszönhetően az ünnepség mottója
immár úgy hangzik, hogy: Mindörökké testvérek”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése