„Kikerült a szerb jogrendből”…
Kisebbségjogi témák
Október
27.
Változó oktatási törvények?
A szerb kormány elfogadta mind a nyolc módosítási
indítványt, amelyeket a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nyújtott be a köztársasági
parlamentben napirenden szereplő oktatási törvénycsomagra. Az iskoláskor
előtti, az általános és középiskolai szakképzésről szóló törvény módosításával,
illetve a duális oktatásról szóló törvény meghozatalával az oktatási
kerettörvényt kívánja összehangolni a képviselőház, illetve a kormány.
Fremond Árpád, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőjének
elmondása szerint a módosítási indítványok három csoportba oszthatók:
Az első csoportba tartoznak a
nemzeti tanácsokról szóló törvényrendelkezések betartását szorgalmazó
módosítási indítványok, illetve amelyek a nemzeti tanácsok hatáskörét
hivatottak megóvni és megerősíteni. „Itt azt akartuk elérni, hogy a kisebbségi
nevelési programokat továbbra is a nemzeti tanácsok véleményezhessék és
dönthessenek róluk” – magyarázta a képviselő.
„A második csoportba tartozó
indítványok a részarányos foglalkoztatás szempontjából fontosak. Például,
amikor valaki állást keres, nem köteles nyilatkozni nemzetiségéről, ezért
nagyon fontos végigkövetni, hogy a tanulmányait melyik nyelven végezte, tehát
milyen szinten ismeri a kisebbség nyelvét.
A módosító indítványok harmadik
csoportja a kisebbségi nyelvoktatás védelmére vonatkozik. Az volt a célunk,
hogy a kétnyelvű oktatást ellehetetlenítsük, s megmaradjon az anyanyelvű
oktatás” – nyilatkozta Fremond.
A képviselő hozzátette, hogy „a
benyújtott indítványokat a tartományi oktatási titkársággal és a Magyar Nemzeti
Tanáccsal (MNT) történt konzultációk után fogalmazták meg, a módosított
törvények minden kisebbségi oktatásban alkalmazhatók lesznek, így bíztak abban,
hogy elfogadásuk nem lesz kérdéses”.[1]
Az elmondottakból az derül ki,
hogy a VMSZ gyakorló szakmabeliekkel egyáltalán nem tanácskozott. (Az oktatási
titkárságon és az MNT-ben is csupa VMSZ-esek, vagy a párhoz közeliek ülnek.)
Újabb információt nem találtam
arról, hogy végül is mi lett ezeknek az indítványoknak a sorsa. Véleményt is
csak a módosítások teljes szövegének ismeretében, illetve akkor lehet mondani,
amikor ezek a törvények megjelennek a szerb Hivatalos Közlönyben. Akkor azonban
már lehet, hogy késő lesz.
Október
28.
Nem mondtak le magyarságukról
Titelen megünnepelték a magyar művelődési központ
(2016. október 1-je) megalakulásának egy éves évfordulóját.[2] Az intézménynek különösen
nagy jelentősége van a település magyarságának megmaradása szempontjából, mivel
a helységben már több mint négy évtizede nincsen anyanyelvű oktatás.
– A több mint ötezer lakosú Titelen hatszáz magyar él.
Az utcán azonban már csak elvétve hallani, hogy valaki magyarul beszél. Anyanyelvi
oktatás híján a fiataloknak nem könnyű megőrizni a magyarságukat. A Titeli Magyar Művelődési Központ egyik legfontosabb
célja az, hogy a helyi családokba visszakerüljön a magyar szó. Nem véletlen,
hogy magyar nyelvtanfolyam indításával kezdődött a központ munkája – olvasható
az eseményről szóló tudósításban.[3]
Az, hogy „a jubileumi ünnepségre kicsinek bizonyult a
központ székhelye (több mint kétszázan voltak jelen), így a helybeli szálloda
nagytermében tartották meg”, arról tanúskodik, hogy a titeli magyarok nem
mondtak le arról, hogy „közösségi életet teremtsenek maguknak, hogy ápolják
anyanyelvüket, hagyományaikat”.[4]
Október 29.
„Felkiáltójelnek
szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet”
Az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokra emlékeztek Járekon
(Tiszaistvánfalván)[5]
és Csúrogon is.[6]
Járekon a Duna
menti svábok emlékműve mellett felállított fakeresztnél gyűltek össze az emlékezők,
hogy elhelyezzék a kegyelet virágait annak a több ezer német, magyar és más
származású ártatlan áldozatnak az emlékére, akik 1944 és 1946 között a
gyűjtőtáborrá átalakított településen veszítették életüket.
Guszton András és Csorba Béla a járeki fakeresztnél
A járeki táborban közel hatezer felnőtt, és ezer gyermek vált
áldozatává az akkori gyűlöletnek, éhezésnek, a jugoszláv kommunista partizánhatóság
által létesített koncentrációs táborban közel 200 magyar vesztette életét. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt (VMDP) elnöke megemlékező beszédében kiemelte, az idén
felavatott emlékmű elkészültét pártjuk politikai munkája előzte meg, az
emlékhely szövege azonban nem tesz említést a magyar áldozatokról.
– Az emlékhely nem kis mértékben nekünk köszönhetően is, megépült, és
méltó keretek között felavatásra került. Egyrészt örömet okozva
mindannyiunknak, másrészt csalódást is okozva nekünk, magyaroknak. Hiszen
rólunk megfeledkeztek. Azt kell mondjuk, ismerve az ügy részleteit, hogy
szándékosan, hiszen a községi önkormányzat és a Duna menti Svábok közötti
megállapodás eredetileg még tartalmazta a magyarokra való emlékezést is. Mint
tudjuk, erről szó sincs! Az emlékhelynek sem a német, sem a szerb, sem a magyar
szövege nem tesz említést a magyar áldozatokról – mondta Csorba.
Hosszú ideig láttuk a makacs ellenállást, amellyel megpróbálták
letagadni az egykori haláltábor létét. Ez az ellenállás a német áldozatok
vonatkozásában megszűnt, a magyarok tekintetében viszont tovább tart. A járeki
tábor magyar áldozatainak emlékét mintha ki akarnák törölni a történelemből,
pedig ami egyszer megtörtént, azt többé soha senki nem teheti meg nem
történtté.
Eredetileg azt szerettük volna, ha a járeki emlékmű valamennyi áldozatra egyként emlékezik, hiszen együtt szenvedtek és egymásra dobálva kerültek a tömegsírokba. Nem a mi vétkünk, hogy mégsem így történt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is nyugszunk.
Egyelőre figyelmeztető felkiáltójelnek szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet, de természetesen más lépéseket, józan, baráti javaslatokat is tenni fogunk a magyarok teljes értékű kegyeleti jogának érvényesítése érdekében, összhangban a szerb-magyar megbékéléssel és kitartóan jogaink vádelmében – tette hozzá a VMDP elnöke.[7]
Eredetileg azt szerettük volna, ha a járeki emlékmű valamennyi áldozatra egyként emlékezik, hiszen együtt szenvedtek és egymásra dobálva kerültek a tömegsírokba. Nem a mi vétkünk, hogy mégsem így történt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is nyugszunk.
Egyelőre figyelmeztető felkiáltójelnek szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet, de természetesen más lépéseket, józan, baráti javaslatokat is tenni fogunk a magyarok teljes értékű kegyeleti jogának érvényesítése érdekében, összhangban a szerb-magyar megbékéléssel és kitartóan jogaink vádelmében – tette hozzá a VMDP elnöke.[7]
2017. május 6. óta – amikor felavatták a Duna meneti svábok emlékművét
– ez volt az első reagálás arra, hogy az emlékmű, de még csak az emléktáblája
sem jelzi a magyar áldozatokat Járekon. Csorba Béla és az emlékezők most nem
csak, hogy megszólaltak, de „figyelmeztető egyszerű fakeresztet” is állítottak
és „más lépések, józan, baráti javaslatok” megtételét is jelezték „a magyarok
teljes értékű kegyeleti jogának érvényesítése érdekében”.[8]
November 1.
A
kutatás véget ért, az eredmény sehol
A bajmoki származású dr. Hornyák
Árpád, a Pécsi Tudományegyetem, BTK Modernkori Tanszékének egyetemi
docense, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a
Szerb-Magyar Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozata titkárának véleménye
szerint a 1944/45. évi vérengzéseinek vajdasági magyar áldozatával kapcsolatos
„lényegi kutatás a végéhez ért”.[9]
– A vegyes bizottság úgyszólván takaréklángon működik, tevékenysége,
legalábbis ami a magyar felet illeti, az eredmények publikálására és az
áldozatok adatait tartalmazó adatbázis rendezésére korlátozódik – nyilatkozta
dr. Hornyák.
Dévavári Zoltán, az újvidéki egyetem docense a magyar állami
televízió műsorában kijelentette, hogy „az 1944-ben a délvidéki magyarok ellen
elkövetett mészárlásokat vizsgáló magyar-szerb vegyes bizottság kutatásainak
valódi eredményeit az azok nyomán megvalósuló rehabilitálási eljárások
jelenthetik, amelyek jelenleg sokszor megmagyarázhatatlanul lassan haladnak”.[10]
– 1944-ben terror működött, amelyek keretében az új államhatalom az
összes potenciálisan ellenségnek nyilvánított emberrel, vagy társadalmi
réteggel való nyílt leszámolást célozta: Ennek esett áldozatul 10.000-50.000 (a
pontos számok máig nem tisztázódtak) délvidéki magyar, de több szerb is a
hatalom áldozatává vált – mondta Dévavári.[11]
A több éve alakult vegyes bizottság munkájának eredményét mindeddig nem
hozták nyilvánosságra. Ma sem tudjuk az áldozatok megközelítő számát. A
rehabilitált személyekről és eljárásokról se nincsenek összegző adatok.
Az eddigiekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szerb félnek
megfelel az időhúzás, a tényfeltárás időben minél további elodázása. A magyar
oldal sem mutatott különösebb érdeklődést, agilitást ezeknek a véres
eseményeknek a tisztázása iránt.
November 1.
Lesz-e Makovecz emléktorony?
Újvidéken, a Futaki úti katolikus temető végében lévő Katonatemetőben
az 1944-ben és ’45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokra emlékezetek.
– Arra, hogy Újvidéken magyar nemzetiségű embereket tömegesen
kivégeztek, egy méltó, egyértelműen magyar áldozatoknak emléket állító
emlékhelynek kell emlékeztetnie! Néha úgy érezhetjük, hogy továbbra is létezik
az a politikai nyomás, amelyik az ártatlan magyarok kivégzésének tényét
igyekszik elhallgattatni. Ehhez a vajdasági magyar pártok nem asszisztálhatnak
– figyelmeztetett Csorba Béla, a
VMDP elnöke.[12]
Az újvidéki 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés helyéről
és formájáról – most, amikor város hajlandónak mutatkozik az emlékmű felállítására
– a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes
álláspont. Így kérdésesé vált a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak
tervezett emléktorony megépítése.
November 1.
„Kikerült a szerb jogrendből”…
Az óbecsei katolikus temetőben lévő kopjafánál az 1944/45-ös ártatlan
áldozatokra emlékeztek.
Ünnepi beszédet Kovács Elvira
köztársasági képviselő (a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke) mondott, „aki
emlékeztetett a szerb képviselőház 2013-ban elfogadott, az 1944-45-ös
gonosztetteket elítélő nyilatkozatára, a 2013-as magyar és szerb államfői közös
főhajtásra a csúrogi emlékműnél, valamint arra, hogy 2014-ben olyan
kormányrendelet született, amelynek köszönhetően kikerült a szerb jogrendből a
kollektív bűnösség elve”.[13]
Ez a megfogalmazás még pontos is lehetne, de a háborús bűnösség terhe
sajnos „csak a jövőre nézve” iktatták ki a jogrendből. A szerb
kormányrendeletből ugyanis az következik, hogy a három magyar község (Csúrog),
Zsablya és Mozsor) „kollektív bűnössége” nem visszamenőleg az 1945. évi határozatok
meghozataláig szűnt meg, hanem csak a kormányrendelet meghozatalától számítva.
A kormányrendelet – szerb szemszögből – nagyon ügyesen lett
megfogalmazva. – Mindenképpen nagy dolog az eltörlés, de jogászként tudom, hogy
teljesen mást jelent hivatalosan az eltörlés a megsemmisítéstől. Tehát a
törvényt (pontosabban: határozatok – B. A.) nem eltörölni, hanem meg kellene
semmisíteni, úgy hogy annak (azoknak B.
A.) semmilyen hatásköre, következménye ne lehessen az elmúlt hetven évre
visszamenőleg” – fogalmazott Guston
András 2015. november 7-én (akkor Temerin
leváltott polgármestere) a zsablyai lerombolt temetőben tartott megemlékezésen.[14]
Ebből is látszik, hogy a vajdasági magyar közösségben eltérő vélemények
fogalmazódtak meg a 2014. október 30-i kormányhatározat jogi jelentőségéről,
hatályáról is. Egy véleményt képviselnek az aktuális politikusok és mást az
áldozatok leszármazottai.
A kormányrendelet egyébként nem rendezi a kollektív háborús bűnösség
erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyenként kell
lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a
károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett
vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). És az sem mellékes, hogy szerb
részről mindmáig nem hangzott el a bocsánatkérés, sőt még az „elnézés” szó sem,
a második világháborúban a vajdasági magyarokat ért atrocitások miatt.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2017. november 6.
[1] Tóth Elvira: Előtérben az anyanyelvű oktatás megmaradása és a részarányos foglalkoztatás. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25330/Eloterben-az-anyanyelvu-oktatas-megmaradasa-es-a-reszaranyos-foglalkoztatas.html, 2017. október 28. [6:32
[2] K. I: Egyéves a magyar művelődési központ.
Magyar Szó, 2017. októbert 30. 4. és K. I.: Próbálják visszahozni a
magyarságukat. Magyar Szó, 2017. októbert 28. 7.
[3] Lásd K. I: Egyéves a magyar művelődési központ
c. írását a 2-es jegyzetben.
[4] Uo.
[5] Ádám Csilla: Megemlékezés Járekon:
„Felkiáltójelnek szánjuk ezt az egyszerű fakeresztet”
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/21880/Megemlekezes-Jarekon-34Felkialtojelnek-szanjuk-ezt-az-egyszeru-fakeresztet34.html, 2017. október 29. [18:27]
[6] Ádám Csilla: Megemlékezés Csúrogon: „A múltat nem lehet kitörölni az emlékezetből”
[7] Lásd az 5-ös alatti írást.
[8] Uo.
[9] Fehér Márta: Véget ért a lényegi kutatás. Hét
Nap, 2017. november 1 8-9.
[10] Napló. Megmagyarázhatatlanul lassú a
szerb-magyar vegyesbizottság munkája. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10536,
2017. november 3.
[11] Uo.
[12] szb: Emlékművet a magyar áldozatoknak! Magyar
Szó, 2017. november 2. 12.
[13] feró: Kétszer több az áldozat. Magyar Szó,
2017. november 2. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése