– levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek
Magyarország
Kormánya
Dr.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
1357
Budapest, Pf.6.
Tisztelt
Miniszterelnök-helyettes Úr!
Bozóki Antal
honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit
kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul
érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz
fűződő joga? kérdésére adott válaszát.
Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány
Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán
végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt
valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan
információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam
Önt a pontos és valós tényekről.
A Vajdaság
Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van
az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák,
horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott
beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes
ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg,
kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot,
amit –
kifejezett kérelme esetén –
a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen
arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá
lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a
Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit
ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági
Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a „munkaanyagok” és a
képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.
A Képviselőház
különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még
az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi
nyelveken. A VMDK álláspontja szerint –
a fentiekben részletezett okok miatt –
az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú
nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb
módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május
15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István
úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés
napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül – két ülést
követően –
2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen
felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi
többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés
megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és
az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel
ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.
Ami a Hivatalos
Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők
kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén),
szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az
ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a
képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a
Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a
fordító szolgálat „túlterheltségére” és a
Képviselőház munkájának „megbénítására” hivatkozni.
Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem
ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok „bizonyos” hivatalnokainak magyarázkodására
emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett
magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen
telepítve. Meggyőződésem, hogy az ügy
gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Ha a válaszában
említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt
figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi
Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz
tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények
alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat
működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?
Sajnos, az
általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati
csorbítására, amit a fordító szolgálat „túlterheltségére” fognak. Közel
40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el,
aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti.
Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi
nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett
jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt
közreműködésével teszik.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Sajnálatosnak
tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a
Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha
az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból
tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében
csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha
legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt
párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem
meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar
szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten
egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.
Számítok
megtisztelő válaszára.
Ada, 2017.
október 27.
Szíves üdvözlettel:
Csonka Áron
a VMDK elnöke, tartományi képviselő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése