Mi van azzal, hogy a délvidéki magyar szavazók 30% aki a VMDK-MM listájáraszavazott nem helyesli ezt a politikát? Mi van azokkal akik a nemtetszésüketpasszivitással vagy lábbal való szavazással (elvándorlás) fejezték ki? Ők nemszámítanak? Nem kellene először leülni és megbeszélni saját dolgainkat majdaztán egyezkedni a szerb partnerrel?De mi lesz a többi szemponttal? Mi van az önálló magyar politizálással? Mi vanazzal az apró különbséggel hogy a felvidéki „gyereket” nem ismeri el azAnya-országi politikum, míg a délvidéki „gyereket” pénzel, paripával, fegyverrelbőségesen ellátja? |
Sokszor
hallani és tapasztalni milyen sok hasonlóság van az utódállamokban élő
magyar közösségek között. Nem csak azért mert ott számbeli kisebbségben
élnek, hanem azért is mert az utódállamok hasonló mechanizmusokat
alkalmaznak az őshonos közösségünkkel szemben. Elnyomás, deportálás,
névelemzés, asszimiláció, gazdasági, kulturális, nyelvi genocídium,
politikai ellehetetlenítés.
Nem
tisztünk, sem akaratunk most régi történetekre kitérni. Inkább a modern
kori párhuzamokra szeretnénk rámutatni. Egy pár évvel ezelőtt
Felvidéken létrejött a Most-Híd vegyes párt. Mint tudjuk, soraiban
vannak magyarok, szlovákok, romák, meg ki tudja milyen nemzetiségűek
még. Magukat polgári, regionális, együttműködési pártként határozzák
meg. Elvileg a felvidéki magyarság érdekképviseletét is felvállalják, és
a politikai létüket meghatározza a mindenkori szlovák kormánnyal való
együttműködés. Mert csak pozícióból lehet elérni valamit.
Nekünk Délvidéken mindez nagyon ismerős. Hasonló önmeghatározással, politikai hozzáállással lévő egypárt pusztít bennünket.
Ők is polgáriak, regionálisak, kimondottan együttműködőek a mindenkori
szerb hatalommal, és elvileg! (sic!) a délvidéki magyarság érdekvédelmét
vállalták fel, méghozzá olyan sikeresen, hogy már alig maradtunk ezen a
vidéken. A lényeg pedig a hatalmi pozícióban rejlik, mert csak a hatalomból lehet elérni valamit.
Az
eredmények önmagukért beszélnek: megszavazták a fizetések, nyugdíjak
csökkentését, a közszféra karcsúsítását ami miatt sok magyar az utcára
került, kiszavazták az új földtörvényt ami a külföldiek számára lehetővé
teszi az állami földek 30 éves bérletét, valamint a kormányt támogató
pártként szentesítették az államközi szerződéseket amivel hatalmas
mennyiségű délvidéki termőföldet átjátszottak araboknak és más
külföldieknek, illetve hazai szerb oligarcháknak, a délvidéki magyar
többségű önkormányzatok irányítását átadták a haladó kisebbségi
partnernek, oktatási államtitkáruk ellenében megengedték, hogy iskolaév
közepén beszüntessenek egy magyar osztályt Szabadkán, hogy november
közepén érkezzen meg az iskolákba az ötödikes magyar nyelvű napló, hogy
november 25-én
Újvidéken közösen “megünnepeljük”/ “megemlékezzünk” Bácska, Bánát,
Szerémség és Baranya trianoni elcsatolására és "egyesítésére" a Szerb
Királysággal.
A sort lehetne még fokozni, de azt gondoljuk a kedves olvasó már ebből a töredékből is érzi milyen jól, sőt jobban teljesít a délvidéki egypárt.
Visszatérve az eredeti gondolathoz.
Mintha a Most-Híd pártnak volna itt egy ikertestvére!
A
hosonlóság egyre számottevőbb mert a napokban olvashattuk azt az
örömhírt mi szerint a szlávmagyarok már Belgrádot is bevették! A hat éves jubileumi
ünnepségükön elhangzottak szerint van Belgrád Központ 1,2,3 és Zimony,
Újbelgrád alapszervezetük, ahol itt-ott van magyar is, de főleg szerbek
és más nemzetiségűek alkotják a tagság zömét.
Tekintettel a nagy haladó szerelemre és a közelgő belgrádi önkormányzati választásokra további örömhírrel leptek meg bennünket! A fővárosi helyhatósági választásokon nagy valószínűséggel a Szerb Haladó Párt (SNS) listáján fognak indulni.
Tudjuk,
most egyesek azt mondanák, na és? Mi van ha szerbek is tagosodnak, ez a
realitás, ezt kell tenni mert Belgrádban csak 3000 magyart tartanak
nyilván. Igen ám!
De mi lesz a többi szemponttal? Mi van az önálló magyar politizálással? Mi
van azzal az apró különbséggel hogy a felvidéki “gyereket” nem ismeri
el az Anya-országi politikum, míg a délvidéki “gyereket” pénzel,
paripával, fegyverrel bőségesen ellátja?
Mi
van azzal, hogy a délvidéki magyar szavazók 30% aki a VMDK-MM listájára
szavazott nem helyesli ezt a politikát? Mi van azokkal akik a
nemtetszésüket passzivitással vagy lábbal való szavazással (elvándorlás)
fejezték ki? Vagy ők nem számítanak?
És
ha azt is figyelembe vesszük, hogy 2018. március 11-én, amikorra a
sajtóértesülések szerint tervezik a helyhatósági választásokat, arra még
rendkívüli parlamenti választások is ráépülhetnek, akkor ez az összeborulás még a közös, egylistás indulás előszele is lehet?
Nem kellene először leülni és megbeszélni saját dolgainkat majd aztán egyezkedni a szerb partnerrel? Vagy erről is majd hitelesen tájékoztatják Semjén Zsoltot?
VMDK Press
2017. december 1. [10:42]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése