2018. május 15., kedd

„Érvényesül a magyarság akarata”?

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (115.)
(Ami az áprilisi jegyzetekből kimaradt – 3.)


Április 22.
Remény az őshonos nemzeti kisebbségeknek
A legtöbben a Kárpát-medencében írták alá a Minority Safe Pack elnevezésű európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést, de összesen 11 európai ország csatlakozott az ügyhöz – mondta Csáky Csongor, Rákóczi Szövetség főtitkára.[1]
A kezdeményezést 27 országban 1.2015.879 ember írta alá, ebből 569.813 aláírás érkezett Magyarországról. A többi aláírás Ausztriából (9.489), Belgiumból (992), Bulgáriából (24.691), Ciprusról (36), a Cseh Köztársaságból (493), Dániából (12.194), Észtországból (1.160), Finnországból (3.908), Franciaországból (9.039), Görögországból (5.166), Hollandiából (3.203), Horvátországból (18.884), Írországból (295), Lengyelországból (22.892), Lettországból (8.252), Litvániából (20.284), Luxemburgból (96), Máltáról (45), Németországból (18.393), Portugáliából (124), Romániából (303.695), Olaszországból (60.545), Spanyolországból (53.772), Svédországból (1.959), Szlovákiából (57.890) és Szlovéniából (6.895) érkezett. [2]
Csáky hozzátette: Az ügy „történelmi sikeréből” az látszik, más közösségeknek is fontos volt az őshonos kisebbségek védelme.[3]


– A Minority SafePack támogatására összegyűjtött egymillió európai aláírás reményt ad 50 millió őshonos európai nemzeti kisebbségi polgárnak arra, hogy saját szülőföldjén jogkorlátozások nélkül élhesse meg nyelvi és kulturális önazonosságát – mondta Kövér László házelnök a kezdeményezésről tartott április 20-ai budapesti tanácskozáson.[4]
Az Országgyűlés elnöke úgy ítélte meg: az aláírások összegyűjtésével csatát nyertek, a háború azonban akkor nyerhető meg, ha az Európai Bizottság az unió szintjén kötelező érvénnyel kezdeményezi az egyenlő méltósággal élhető élet jogi biztosítékának megteremtését Európa minden őshonos nemzeti kisebbsége részére.
Gulyás Gergely, a Fidesz (akkor még) frakcióvezetője (várhatóan a Miniszterelnökség tárcavezetője) „reményét fejezte ki, hogy nem csupán üres látszatintézkedéseket kívánnak majd foganatosítani, hanem hajlandóak lesznek valóban a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozni”.[5]


Április 23.
 „Érvényesül a magyarság akarata”?
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2018. április 23-i ülésén a testület megvitatta a kezdeményezést, hogy foglaljon állást egy új tervezett ünnep, Vajdaság Napja kapcsán. Joó Horti Lívia, a Magyar Mozgalom (MM) tanácsnoka szintén fontosnak ítélte a hivatalos napról szóló napirendi pontot, ugyanakkor kijelentette, hogy szerinte nem lehet azzal magyarázni annak elutasítását, hogy „nekünk megvannak a saját nemzeti ünnepeink”. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy november 25-e legyen Vajdaság napja, és egyben minden Vajdaságban élő nemzeti közösség napja. Nem lehet mindnyájunk közös ünnepének napja az, amikor egy itt élő kisebbség döntött arról, hogy elszakítsa ezt a régiót – fogalmazott a képviselő asszony.[6]
Az MNT sajnos nem első alkalommal kerülte meg, hogy állást foglaljon a magyar közösséget érintő más fontos kérdésekben is. Nem foglalt állást – a közösség elvárásával szemben – például a nemzeti tanácsokról szóló törvény készülő módosításáról, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési tervről, Várady Tibor akadémikusnak a magyarországi Figyelő általi meghurcolásáról, illetve a nemzetárulók listáján való feltüntetését (más téma, hogy miben értek és miben nem értek vele egyet), stb. Tari István tanácsnok számos sürgősségi beadványa megtárgyalásának elutasítását nem is említve.

Szavazás az MNT-ben (Gergely Árpád felvétele)

Mindez annak a – megalkuvó, de a megalázkodás elemeitől sem mentes – politikának a következménye, amit Hajnal Jenő, az MNT elnöke képvisel (és amit a hozzá tartozó véemeszes többségi képviselők rendre megszavaznak). Ez többnyire abból áll, hogy az MNT az úgymond „kényes” kérdéseket, vagy amelyek érintik/sértik a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és koalíciós partnere a Szerb Haladó Párt (SNP) közötti összeborulást, rendre megkerüli, vagy éppen „megbújik”/„elbújik” az állásfoglalás elől.
Ezt a politikát a testület elnöke így fogalmazta meg: „Az MNT vezetőjeként számomra az a legfontosabb, hogy a magyarság akarata, érdeke érvényesüljön. Ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznom, nem pedig hatásköröket átlépve olyan dolgokba avatkozni, amelyeknek a végkimenetele bizonytalan.”[7] Hajnalnak most még csak azt kellene megmagyaráznia, hogy az ilyen politika által, hogyan „érvényesül a magyarság akarata” és miben nyilvánul az meg?

A Napló az üléssel kapcsolatos írásnak a „Gyáva népnek nincs hazája és nem mer állást foglalni”[8] címet adta. Az én fogalmazásomban ez így hangzana: Gyáva népnek nincs hazája, mert nem mer állást foglalni/kiállni (a jogaiért, érdekeiért). 

A kiút csakis egy, a közösségi érdekekért kiálló új nemzeti tanács választásában lehet.    



Április 26.
Vajdaság „jó példa”?
David McAllister skót származású német néppárti EP-képviselő, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, a szerbiai csatlakozási folyamat jelentéstevője Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján „jó példaként emlegette Vajdaságot”. Figyelemre méltónak tartotta azt a módot, ahogyan Szerbia bánik a Vajdaságban élő nemzeti kisebbségekkel. Kijelentette: ha Újvidékre utazik, mindig meglepődik a sokszínűség láttán. Azt is hozzátette azonban, hogy tökéletes megoldás nincsen, mindig van helye a jobbításnak.
McAllister szerint bátorító jellege volt annak, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Szerbia 2025-ös lehetséges csatlakozásáról beszélt. Úgy vélte: ez akkor történhet meg, ha minden kedvezően alakul. „Szerbia akkor lesz EU-tagállam, amikor készen áll erre, amikor foganatosítja a megfelelő reformokat” – tette hozzá.
A szerbiai jelentéstevő úgy vélte: az Európai Uniónak bátorítania kellene tagállamait arra, hogy egyes tagállamok jó gyakorlata alapján alakítsák a kisebbségpolitikájukat. Sikeres modellekként az olaszországi Dél-Tirolban élő német ajkú kisebbség, a németországi Schleswig-Holstein tartományban élő dán kisebbség, valamint a belgiumi német kisebbség modelljét említette.[9]
A külföldi vezetők, diplomaták, EP-képviselő nyilatkozatait, kisebbségi ügyekben is, fenntartással kell fogadni.  McAllister jelentéstevői minőségben többször járt Szerbiában. Többnyire az állami tisztségviselőkkel tárgyalt és többnyire az általuk írt jelentésekből ismeri a nemzeti kisebbségek helyzetét. Bizonyára erre alapozhatta Vajdasággal kapcsolatos nyilatkozatát is. Fontos viszont hogy – ügyes diplomataként – hozzátette: „Mindig van helye a jobbításnak”. A való helyzet azonban csak az ismer(het)i, aki kisebbségiként él a Vajdaságban.
A nyilatkozatoktól függetlenül, Szerbiának a nemzeti kisebbségek iránt teljesítenie kell a nemzetközi egyezményekből és a belső jogi normákból eredő összes kötelezettséget. Ideértve a 23. EU-csatlakozási tárgyalási fejezetből (igazságügy, szabadság és biztonság)[10] és az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalásának a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentésének (2016/2311(INI))[11] 26. és 27. pontjából (A nemzeti kisebbségek tiszteletben tartása és védelme) eredő feladatokat  is.
Az Európai Bizottság Szerbiáról szóló 2018. évi jelentésében is ezt írja: „Létre lett hozva az alapvető jogok jogi és intézményes rendszere. Biztosítani kell a konzisztens/egységes alkalmazását az egész országban, ideértve a nemzeti kisebbségek tekintetében is.”[12] Ez lenne a „jó példa”?

Április 26.
„Történelmi csúcson”
Magyarország és Szerbia kapcsolata történelmi csúcson van, ami nagyban hozzájárul Szerbia európai uniós csatlakozási törekvéseinek előmozdításához – hangzott el A szerb-magyar viszony a 21. században elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen.
A tanácskozáson többször is elhangzott, hogy Szerbia és Magyarország kapcsolata pillanatnyilag történelmi csúcson van. Pásztor István tartományi képviselőházi elnök szerint a kapcsolatépítés legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok, akiknek az elmúlt évek folyamán alapjában megváltozott a társadalmi helyzetük.
Szerbia európai uniós csatlakozásának Magyarország az egyik legelkötelezettebb és legfontosabb támogatója, mondta Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete – írja a Vajdaságma délvidéki hírportál.[13]


Pintér Attila és Pásztor István (Fotó: Pannon RTV) 

A Magyar Szó arról ír, hogy „tribünbeszélgetést rendeztek a szerb magyar kapcsolatokról a tartományi kormány épületében. A részvevők elsősorban a történelmi magasságokat megélő (sic!!) államközi kapcsolatokról, a gazdasági-kereskedelmi fejlődésről és a társadalmi viszonyok javulásáról számoltak be”.[14]
Az események szemlélője most dilemmában van: újvidéken „Kerekasztal-beszélgetést”, „tanácskozást”, „tribünbeszélgetést”, vagy mit is rendeztek Újvidéken a szerb-magyar viszonyokról a 21. században. Már a címbe foglalt 21. század is furcsának tűnik, hiszen még csak a kezdetén vagyunk. Vagy a részvevők, akik közül csak Pásztor Istvánt, Pintér Attilát és Dragoljub Kojičić filozófust, a Tankönyvkiadó Intézet igazgatóját említik a tudósítók, belátják a századvéget is?  Arról pedig, hogy ennek a „történelmi csúcsnak” „a legnagyobb haszonélvezői a vajdasági magyarok”, talán illett volna megkérdezni az érintetteket is. Az elhangzott szólamokon kívül volt-e ennek az összejövetelnek egyáltalán konkrét hozadéka? 


Április 27.
VHDSZ: Elnöki nyilatkozat
A délvidéki pártvezérlésű, de – ismereteim szerint – a többi magyar nyelvű sajtó sem foglalkozott Tomislav Žigmanov (a felvételen), a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV/VHDSZ) elnökének a legutóbbi, Szerbia európai integrációjával kapcsolatos nyilatkozatával.[15] Pedig kellett volna!
Žigmanov elnöki nyilatkozatba foglalta az Európai Bizottság Szerbia csatlakozásának haladásáról szóló 2018. április 17-én közzétett Jelentésére[16] vonatkozó véleményét. Ismételten hangsúlyozta, hogy „az integrációval kapcsolatos tevékenység és annak támogatása a VHDSZ politikai aktivitásának egyik alapvető meghatározója”.


– Üdvözöljük Szerbia előrehaladását az EU integrációs folyamatban, különösen ha a gazdasági reformokról van szó, amelyek a makró ökonómia tekintetében eredményesek. Ugyanakkor emlékeztetünk arra, hogy Szerbia számára rendkívül fontos, hogy az Európai Unió nemrégen új Nyugat-balkáni stratégiát fogadott el, és hogy Szerbiától függ, milyen gyorsasággal folynak majd a tárgyalások.    
Az Európai Bizottság Jelentése ez alkalommal is számos problémára és kihívásra mutat rá, amelyekkel Szerbi szembesül az Európai Unióhoz való csatlakozási úton. Ez különösen a 23. tárgyalási fejezetre vonatkozik, amely az alapvető szabadságokra és jogokra vonatkozik. Ez átfogó és nagyobb erőfeszítéseket követel a társadalmi és politikai rendszer megreformálásakor. Ide tartozik a nemzeti kisebbségek védelme és helyzetüknek a javítása is. 
Mint a Jelentésből kitűnik – írja Žigmanov az elnöki nyilatkozatban – Szerbia még nem fejlesztette ki a nemzeti kisebbségek védelmének átfogó keretét, ezért szükséges, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó cselekvési tervbe foglalt intézkedéseket következetesen alkalmazzák Szerbiai egész területén, eredményes, átlátható és inkluzíve módon. Emlékeztetünk arra is, hogy Szerbiában továbbra sem alkalmazzák elégségesen az emberi jogok nemzetközi eszközeit. Habár a Jelentés megállapítja, hogy a nemzeti kisebbségek szerbiai védelmének rendszere összhangban van a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel, az aránytalanság különösen kitűnik amikor a térségi összefüggésről van szó. Rámutat arra is, hogy azok a területek, ahol a nemzeti kisebbség hagyományosan élnek továbbra is a legfejletlenebbek és legszegényebbek között vannak. Helyi szinten kiemeli a problémát, hogy a nemzeti viszonyügyi tanácsok nem alakultak meg minden községben és városban, amelyben ezt a törvény előlátta, ott pedig ahol megalakultak, továbbra sem működnek.       
Emlékeztetünk a Jelentésnek arra a megállapítására, hogy még mindig folyamatban van a két, a nemzeti kisebbségek helyzetét rendező ernyő-törvény módosítása. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényről van szó, amelyek módosításai nem felelnek meg és eltérnek a kulcsfontosságú európai intézmények, mindenekelőtt az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szabványainak. Ugyancsak rámutatunk, hogy a Jelentés problémaként említi a nemzeti kisebbségi nyelvű középiskolai tankönyvek hiányát, ami különösen a horvát nemzeti kisebbséget érinti, mivel ennek a problémának a megoldási folyamata éppen csak, hogy elkezdődött. Végezetül, a Jelentés megállapítja, hogy a kisebbségi médiák, a privatizálás után, továbbra is nagyon sebezhetők, valamint hogy a legnagyobb problémájuk a nem elegendő és egyenletes pénzelésük, míg köztársasági szinten továbbra is hiányzik a nemzeti kisebbségi nyelvű médiatartalmak fejlesztése.    
A VHDSZ ebben az összetett folyamatban elvárja a Jelentésben említett problémák rendszerbeli megoldását, hogy Szerbia teljes jogú tagja legyen az európai családnak. VHDSZ folytatja az európai integrációs folyamatok figyelését és konkrét, valamint korrekt módon rámutat a kulcsfontosságú problémákra, amelyeket meg kell oldani, különösen a nemzeti kisebbségek jogait és helyzetét illetően, különösen a horvát nemzeti kisebbség vonatkozásában – olvasható az elnöki nyilatkozat végén.
Megérjük-e, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács elnöke legalább megközelítőleg hasonló hangvételű dokumentumban állást foglal a délvidéki magyarok jogaival és helyzetével kapcsolatos európai integrációs (és egyéb) kérdésekben? 
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. május 15.

[1] Rákóczi Szövetség: 11 európai országban írták alá. Magyar Szó, 2018. április 23. 4., vagy Kisebbségvédelmi kezdeményezés – Rákóczi Szövetség: 11 európai országban írták alá.

http://www.karpatalja.ma/kitekinto/vilag/kisebbsegvedelmi-kezdemenyezes-rakoczi-szovetseg-11-europai-orszagban-irtak-ala/, 2018. április 22.
[3] Lásd az 1-es alatti írást

[4] Kövér: Az aláírások reményt adnak az őshonos nemzeti kisebbségeknek. http://www.origo.hu/itthon/20180420-kover-az-alairasok-remenyt-adnak-az-oshonos-nemzeti-kisebbsegeknek.html, 2018. április 20. [12:55]

[5] (MTI) Közös nemzeti siker a kisebbségvédelmi kezdeményezés. Magyar Szó, 2018. április 6. 3.
[7] P. E.: Elszámolás a tavalyi munkával. Magyar Szó, 2018. április 24. 4., vagy
https://www.magyarszo.rs/hu/3662/kozelet/182222/Elsz%C3%A1mol%C3%A1s-a-tavalyi-munk%C3%A1val.htm 2018. április 24. [08:01] >> 2018. április 24. [20:40] 
[9] McAllister jó példaként emlegette Vajdaságot. Talán nem kellett volna.
[11] Bővebben lásd az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalását a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)). http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P8-TA-2017-0261+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU

[12] Glavni zaključci izveštaja za Srbiju za 2018 [A Szerbiáról szóló 2018. évi jelentés fő záradékai]. https://europa.rs/glavni-zakljucci-izvestaja-za-srbiju-za-2018/, 17/04/2018

[13] (Vajdasági RTV, Pannon RTV)
Tanácskozás Újvidéken: Szerb-magyar kapcsolatok a 21. században.
https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22401/Tanacskozas-Ujvideken-Szerb-magyar-kapcsolatok-a-21-szazadban.html 2018. április 27. [0:22] 
[14] ap: Élhetőbbé tettük a szülőföldünket. Magyar Szó, 2018. április 27.  6.
[15] Izjava predsjednika DSHV-a o Izvješću Europske komisije o napretku Srbije za 2018 [VHDSZ elnökének nyilatkozata az Európai Bizottság Szerbia csatlakozásának haladásáról szóló 2018. jelentéséről]
[16] EUROPEAN COMMISSION. Strasbourg, 17.4.2018. SWD(2018) 152 final. COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT. Serbia 2018 Report Accompanying the document Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions
2018 Communication on EU Enlargement Policy. 152 final COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT Serbia 2018 ... https://www.google.hu/search?source=hp&ei=mNP5WqOFMIjjsAf4lK3IDQ&q=152+final
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)