2018. május 8., kedd

Tüntetések nélkül Herkócán

A Szerb Radikális Párt 1992. május 6-án nagygyűlést tartott a szerémségi Herkócán. Vojislav Šešelj, a radikálisok vezetője akkor elhangzott beszédének mondatai nyomán indult meg a horvát nemzetiségű lakosok üldözése és erőszakos kitelepítése. A hágai Nemzetközi Törvényszék által a közelmúltban elítélt Šešelj a 26 évvel ezelőtti nagygyűlés jubileumán arra készült, hogy követőivel megismételje az akkori mítinget. Ugyanakkor több párt is ellentüntetést jelentett be a radikálisok tüntetése napjára.
Minderre azonban nem kerülhetett sor, hisz erre a napra minden gyülekezést megtiltottak a településen, amelynek bejáratait a rendőrség vasárnap reggel lezárta, és csak a helybelieket engedték be igazolványuk felmutatását követően.
Hírügynökségi jelentések szerint a radikális párt hívei a szomszédos településen, Jarakon gyülekeztek. Délelőtt 10 órakor a településre érkezett Šešelj is, aki a helyszínen lévő újságíróknak elmondta, hogy mivel megtiltották, hogy Herkócán nagygyűlést tartson, joga van ahhoz, hogy provokálja a rendszert, és valójában ez is a célja, nem pedig a horvátok zaklatása, hisz a település lakosságának mára alig tíz százalékát teszik ki a horvát nemzetiségűek.
Időközben az ellentüntetést bejelentő pártok képviselői is megérkeztek a környékre, de ők sem juthattak be Herkócára. A Liberális Demokrata Párt és a Demokrata Párt tagjait Rumánál tartóztatták fel, csakúgy, mint a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselőit, köztük Nenad Čanakot. Jarakon kisebb incidensre került sor, amikor Đorđe Žujovićot, az LDP elnökségi tagját a radikális szimpatizánsok fizikailag bántalmazták.
Vojislav Šešelj, miután sikertelenül kísérelt meg bejutni Herkócára, 11 óra körül elhagyta Jarakot, és visszatért Belgrádba.
A rendőrség a Herkócára vezető utakat 14 órakor szabadította fel.
B.em
Magyar Szó, 2018. május 7. 4., vagy
2018. május 7. [ 07:48] >> 2018. május 7. [22:57]


Pornó nacionalizmus

 

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Tényleg jó nagy cirkuszt rendezett Vojislav Šešelj a nagyközönségnek vasárnap, amikor korábbi bejelentésével összhangban elindult híveivel a szerémségi Herkócára, hogy – mint sajtószereplései során büszkén hangoztatta – megmaradt párttársaival együtt „megemlékezzen a huszonhat évvel ezelőtti nagygyűlésükről”.
Józan ésszel felfoghatatlanul cinikus szándékát azonban, még szerencse, nem sikerült megvalósítania, mivel a rendőrség az esetleges incidenseket elkerülendő, gumibotos rohamrendőrök százait vezényelte ki a Herkócára vezető utakra, és megállította őket. A belügyminisztérium ugyanis betiltotta a radikálisok rendezvényét, mint ahogy megtiltotta több demokratikus párt megjelenését is, amelyek a herkócaiak védelmében akartak felvonulni. Nenad Čanak ligájának tagjait Rumánál állították meg, míg Šešeljéket Jarakon.
Jarakra érkezve a kissé elpilledt vajda egy karosszékbe telepedett hívei és az őt kísérő tudósítók és fotósok gyűrűjében, és szemmel láthatólag nagyon élvezte, hogy ha nem is jutott el Herkócára, mégis sikerült médiaeseményt produkálnia. Elérte, hogy róla szóljanak a hírek május hatodikán, vasárnap.
Šešelj és társai arról a hírhedt nacionalista mítingről akartak megemlékezni, amelyen a vajda tüzes beszédben uszította szerb közönségét, főleg a Horvátországból idemenekült nemzettársakat a helybeli más nemzetiségűek, elsősorban a falu lakosainak többségét képező horvátok ellen, majd felolvasta tizenhét helybeli horvát nevét, akiknek távozniuk kell szülőfalujukból, mert nem lojálisak Szerbiához. Ezzel elindította az etnikai tisztogatást, arra ösztönözve az őslakos „idegeneket”, hogy mielőbb hagyják el Herkócát. Házaikat szerb menekültek foglalták el. Beszédében kiadta a jelszót: a horvátoknak nincs helye Szerbiában!
Az etnikai tisztogatás azonban nem korlátozódott csak Herkócára, amint magunk is emlékezhetünk rá, és amint a hágai tribunál vádiratában is olvasható: „Šešelj 1992 májusában utasította radikálisait, hogy halállal fenyegessék a nem szerbeket, ha nem hagyják el Szerbiát…”.
Az elítélt háborús bűnös sohasem bánta meg tetteit, sőt büszkén vallja, hogy kész megismételi azokat. Ennek ellenére a szerb hatóságok tolerálják tevékenységét, és a pártjából kilépett, „európaivá” avanzsálódott haladóknak szemmel láthatólag eszük ágában sincs megvonni tőle képviselői mandátumát, amit pedig törvény ír elő a börtönre ítéltek esetében.
„A szerb közvélemény nagyobb része megértést tanúsít Vojislav Šešelj iránt, részben állítólagos magas intelligenciája miatt, részben mert bolondnak tartják” – írja Snežana Čongradin a Danas jegyzetírója. „Ezzel igazolják nyilvános tevékenységének engedélyezését, mi több, a közönség nagyobb részének még szimpatikus is, élvezik botrányait, felhívását a gyűlölködésre. A hatalom által ellenőrzött média pedig kitárta előtte kapuit, állandó vendége a tévécsatornáknak és a címoldalaknak”.
A „šešeljizmusban” és az olyan visszataszító eseményekben való élvezetet, mint a félresikerült vasárnapi herkócai rendezvény, az „idióták eme szégyenteljes gyülekezési kísérlete volt” nevezi a szerző igen találóan pornó nacionalizmusnak.
2018. május 7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése