Az újvidéki
vérengzés áldozatai emlékművének állítása tovább húzódik
Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és
szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]
A VMSZ kezdeményezését, hogy a székvárosban a
közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben
kivégzett ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet, augusztus 29-én „(szűk
többséggel) megszavazta a Szerb Haladó Párt (SNS), a Szerb Királyság
Megújhodási Mozgalom (POKS) és természetesen maga a VMSZ”.[2]
Ez volt az első eset ebben az összetételben, hogy
a hatalmi koalíció nem szavazott egységesen. A javaslatot nem támogatta a
Szerbiai Szocialista Párt meg a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, az ellenzék
soraiból pedig a Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt.[3]
Matuska
Márton publicista, Az
elhallgatott razzia – vérengzés Újvidéken (1944-45) c. könyvében[4] az újvidéki vérengzés 305
áldozatának nevét sorolja fel,[5] akik közül, „az 1944.
október 29-én hozott ítéletével 250 magyar nemzetiségűt ítéltek golyó általi
halálra”.[6] Az emlékmű tehát a 305
áldozatra emlékeztetne.
Egyes városi tanácsnokok „azt javasolták, hogy a
leendő emlékművön a magyar, a német és a szerb nyelvű feliratokon kívül héber
és roma feliratok is szerepeljenek, de ezt a javaslatot elvetették”.[7]
Ha már nem magyar, hanem általános jellegű, „fehér
márványból készült, madarat ábrázoló szobrot”[8] szándékoznak felállítani,
azon héber és roma, sőt német nyelvű feliratnak is lenni kellene, tekintettel
hogy a kivégzettek között bizonyára ilyen nemzetiségű áldozatok is voltak.
Annál inkább, mivel az esemény nincsen teljes egészében feltárva. (A
járeki/tiszaistvánfalvi emlékműről lemaradt a magyar szöveg, ami sérti a magyar
áldozatok emlékét!)
A leendő emlékműről, tehát, már most el lehet
mondani, hogy nem magyar, nem Makovecz, de még csak az áldozatok közös
emlékműve sem lesz. Mindez természetesen a mostani hatalomnak – amelyben a VMSZ
is jelen van – az áldozatok iránti viszonyulását mutatja.
Kiss
Gyula, a bizottság (véemeszees) elnöke
elmondta, hogy „az elfogadott jogi forma azt jelenti, hogy következő lépésként
a művelődésügyi tanács kérni fogja a káderbizottságtól és a városi
bizottságtól, hogy hozzanak határozatot a közeljövőben egy bizottság
megalakításáról az emlékműállítás folyamatának felügyeletére és levezetésére”.[9]
– A képviselő-testület egy későbbi ülésén döntenek
majd arról, hogy lesz egy ilyen bizottság, és hogy kik lesznek a tagjai. Ez
után indulhat csak meg az elképzelés megszerkesztése és kivitelezése, a
pályázatok kiírása… – magyarázta a művelődési bizottság elnöke.[10] Vagyis az emlékműállítás
körül még semmi sem teljesen biztos.
Kiss Gyula – a sajtóhír szerint – elmondta azt is,
hogy figyelembe véve a városi bürokrácia folyamatainak tempóját, valószínűnek
tartja, hogy az emlékművet az említett helyszínen 2019 derekán láthatjuk majd,
de a jövő év folyamán mindenképp a helyére kerül.[11]
Az
emlékmű tervezett helyszíne, az 1300 tizedes és az Ivo Andrić utcák
kereszteződése
(Dávid
Csilla felvétele)
A Vajdasági Magyar
Demokrata Párt (VMDP) – szeptember 1-jén – sajtóközlemény adott ki
„az újvidéki magyar áldozatok emlékművéről”.[12] Már a közlemény címéből is arra lehet
következtetni, hogy a párt – a korábbi álláspontjával összhangban – kitart a Makovecz Imre tercezte emléktorony megépítése
mellett a Futaki úti katonatemetőben.
– A legutóbbi szerbiai parlamenti választásokat
megelőző politikai egyeztetés során a VMSZ-szel és a Magyar Egységpárttal az
újvidéki magyar áldozatok emlékművének ügyében közös álláspontra jutottunk, s
az a koalíciós program részévé vált. Ennek valóra váltása helyett viszont a
VMSZ városi szervezete, a magyar vonatkozást nem hangsúlyozva, egy üzenetében
jóval gyöngébb, történelmi tényeket egybemosó, általános jellegű javaslattal
fordult az újvidéki illetékesekhez, amiről csak utólag értesítette
pártunkat. A VMDP azonnal kifejezésre
juttatta, értesítve a nyilvánosságot, hogy mindez nincs összhangban közösen
kidolgozott programcéljainkkal – áll a Csorba Béla pártelnök által aláírt közleményében
a VMDP.[13]
A párt emlékeztet arra is,
hogy „hogy a magyar kormány 2015-ben
határozatot hozott arról, miszerint fel kell építeni Makovecz Imre minden
kivitelezhető tervét”.[14] A párt számára „nem
kétséges”,[15]
hogy a magyar kormány „erős partnere lesz”,[16] amennyiben a tervezett
Makovecz emléktorony engedélyezést sikerül „kijárni”, amit viszont a VMSZ-től,
„mint szerbiai kormányerőtől”[17] vár el.
Hogy ez az „elvárás”
mennyire valós, az viszont kétséges. Kérdés az is, hogy a legyengült,
elerőtlenedett VMDP mennyit nyom a politikai latban és képes-e rákényszeríteni
a VMSZ-t a már meghozott döntés megváltoztatására. Egyébként az VMSZ Csorbáékat
ez ügyben is egyszer már „átverte”.[18] És az is, hogy a magyar
kormány milyen álláspontot fogad el a mostani javaslattal kapcsolatban. Végül,
nem hagyhatja szó nélkül ezt a fontos kegyeleti témát.
A jelekből ítélve, az emlékműállítás az 1944-45-ös
vérengzés újvidéki áldozatainak – az eddigi huzavonára való tekintettel is –
nem várható gyorsan. (Ha valamit el akarsz odázni, alakíts bizottságot – hangzik
a politikusi mondás.) És az sem biztos, hogy a most – „(szűk többséggel)” – elfogadott
javaslat kerül kivitelezése. Mindez bizonyára politikai politikai alkudozás és
győzködés tárgya lesz.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. szeptember 5.
Kapcsolódó írások:
szb, vár: Méltó emlékmű az ’44/45-ös áldozatoknak. Magyar Szó,
2018.szeptember 1. 1. és 9.
Bozóki Antal: Se nem magyar, se nem Makovecz…
http://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/,
2018. augusztus 30.
Ágoston András: Ideje volt. Kisebbségi Fórum – Temerin. KIFO
HÍRLEVÉL V. évfolyam 224. szám, 2018. augusztus 30.
[2] Az újvidéki VKT ülésén hangzott el: „A
kommunizmus és a fasizmus egy és ugyanaz”. http://delhir.info/2018/08/30/az-ujvideki-vkt-ulesen-hangzott-el-kommunizmus-es-fasizmus-egy-es-ugyanaz/
[3] Fölépülhet a 44/45-ös ártatlan áldozatok
emlékműve Újvidéken. http://www.rtv.rs/hu/politika/f%C3%B6l%C3%A9p%C3%BClhet-a-44-45-%C3%B6s-%C3%A1rtatlan-%C3%A1ldozatok-eml%C3%A9km%C5%B1ve-%C3%BAjvid%C3%A9ken_945883.html,
2018.
augusztus 30. [11:56]
[4] Keskenyúton Délvidéki Tragédián 1944-45
Alapítvány? Budapest,
2015, 284 p.
[5] Uo., 261-269.
[6] Mák Frenc: A kivégzések hosszú időn át
folytak.
[7] Uo.
[8] szb: Emlékművet kapnak Újvidéken a
’44/45-ös áldozatok. https://www.magyarszo.rs/hu/3770/vajdasag_ujvidek/188929/Eml%C3%A9km%C5%B1vet-kapnak-%C3%9Ajvid%C3%A9ken-a-%E2%80%994445-%C3%B6s-%C3%A1ldozatok.htm,
2018. augusztus 30., [8:02] >> 2018. augusztus
30. [14:49]
[9] Uo.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Az újvidéki magyar áldozatok
emlékművéről. 2018. szeptember 1. Magyar Szó, 2018. szeptember 4.
12.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Uo.
[16] Uo.
[17] Uo.
[18] H. C.: Újvidéki emlékmű-állítás: A VMSZ
Csorbáékat is átverte. http://delhir.info/2018/09/03/ujvideki-emlekmu-allitas-vmsz-csorbaekat-atverte/,
2018. szeptember 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése