2018. szeptember 7., péntek

„Nem kell nagy ügyet csinálni”?


Szerbiában eddig még senkit nem voltak felelősségre a helységnévtáblák rongálásáért és az okozott kár megtérítéséért



Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]

Szerbia kisebbségi politikája példaként szolgálhatna más, az Európai Unióba igyekvő szomszédos ország számára is.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter (Belgrád, 2018. július 27.)[2]

A Szerbia és Magyarország között kialakított rendkívül jó viszonynak köszönhetően a vajdasági magyarság helyzete egyre jobb.
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke (Tusványos, 2018. július 27.)[3]


Amíg a szerbiai, magyarországi és a délvidéki/vajdasági vezető politikusok el vannak ragadtatva a nemzeti kisebbségi jogok állásától (lásd fent), a gyakorlatban számos jogsértés történik, amit aztán bagatellizálnak és elhallgatnak Például Lamberto Zannier, az Európai Biztonsági és együttműködési Szervezet (EBESZ) szeptember 5-i szabadkai látogatásakor a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT).[4]
Hamis képet mutatnak ezzel legfőképpen a más államok és a nemzetközi szervezetek Szerbiába látogató képviselőinek/tisztségviselőinek, akiknek a nemzeti kisebbségi jogok felmérése, vagy számonkérése lenne a feladatuk (csak éppen azok se mindig teszik). Ugyanakkor nem képviselik a közösség érdekeit, amelyet reprezentálnak.

A világos és egyértelmű nemzetközi kötelezettségek, valamint a belső jogszabályok ellenére Szerbiában folyamatosan problémák vannak a földrajzi megnevezések és egyéb toponímiák használatával, helységnévtáblák, utcák, terek nevének kiírásával is. Azért említem ezt, mivel dokumentálni lehet és bizonyos szempontból fokmérője, külső megnyilvánulása annak, mennyire tarják tiszteletben (ez esetben) a nyelvi jogainkat, milyen az államnak a nemzeti kisebbségi közösségekhez való viszonyulása, vagy „másság elfogadása” a többségi nemzet részéről.    
Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran megrongálják, átfestik, lecserélik csak szerb nyelvűre, vagy pedig, ami szintén gyakori, nacionalista jelszavakat írnak rá, illetve emlékeztetőt, hogy „ez Szerbia”. Illetőleg: „Amíg Bácskában ki se rakják, addig Bánátban rongálják a magyar helységnévtáblákat”.[5]  
Ezzel nem csak nemzeti kisebbségi jogsérelmet követnek el, de szítják a nemzetek közötti gyűlöletet, rontják az ország nemzetközi tekintélyét és jelentős anyagi kárt is okoznak. Nem más ez, mint a nemzeti kisebbségek zaklatása, de nevezhetnénk a pszichikai nyomásgyakorlás egyik megnyilvánulásának is.
Ezek az esetek is azt (a nem éppen alaptalan) véleményt támasztják alá, hogy „a magyarellenesség nem szűnt meg Szerbiában, csak új formában él tovább, egy állmagyarbarát köntösbe bújva”.[6] Bizonyára kihatnak a nemzeti kisebbségekhez tartozók, a konkrét esetben a magyar lakosság közérzetére, hogy – őshonosként – ne érezze magát otthon a szülőföldjén, és ösztönzik az elvándorlást is, vagyis hogy „el kell innen menni”.[7]


A DélHír portál illusztrációja

Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye (amelyet Szerbia is megerősített) biztosítja a nemzeti kisebbségek számára a földrajzi megnevezések és egyéb toponímiák használatának jogát, hogy a „hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják”.[8]
A regionális vagy nemzeti kisebbségi nyelvek európai kartáját[9] aláíró államok (köztük Szerbia is) – a 10. cikk 2. pontjának g) bekezdésével összhangban – vállalták „a helységneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges, a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva”.
A szerb alkotmány[10] 79. szakasza alapján a nemzeti kisebbségeknek „azokban a környezetekben, ahol az összlakosság jelentős számarányát képezik a hagyományos helyi elnevezéseket, az utcaneveket, a településeket és topográfiai jeleket saját nyelvükön kiírni”.
Ezt a jogot szavatolja a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény[11] 11. szakaszának 5. és 6. bekezdése, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény[12] 4. és 5. bekezdése is.
A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló, 2003. május 15-i tartományi képviselőházi határozat[13] előírja: „Azokon a területeken, amelyeken nemzeti kisebbségi nyelv van hivatalos használatban, a helyneveket és egyéb földrajzi neveket, az utcák, terek nevét […] az illető nemzeti kisebbségi nyelven, e nyelv helyesírása és hagyományai szerint is ki kell írni”.
A MNT, a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használatáról szóló tartományi határozat 7. szakaszának (1) bekezdése alapján, 2003. augusztus 16-án meghozta a vajdasági magyar helységnevek meghatározásáról szóló határozatát, amely tartalmazza azon helyi önkormányzatok területén elhelyezkedő települések hagyományos magyar elnevezéseinek lajstromát, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van.[14]
Azokban a helységekben, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van, a kötelező szerb nyelvű helységnévtábla alá vagy mellette (a jobb oldalon) a magyar nyelvűt, illetve a többi hivatalos használatban lévő nyelven is ki kell írni.

Augusztusban „nagy port kavart a Szabadka és Palics határán kihelyezett településjelző táblák esete. Az újonnan kihelyezett táblákon a települések neve csak szerbül, cirill és latin betűs írásmóddal volt feltüntetve. Az eset nemcsak a magyar médiában talált visszhangra, hanem a szerb hírportálok is foglalkoztak vele, és a cikkek alatt számos kommentár, hozzászólás jelezte, hogy a magyar közösség számára igenis nagy jelentőséggel bír, hogy nyelvi jogait mennyiben tartják tiszteletben, hogy a többségi nemzet képviselőinek nagy részéről is értetlenség övezte az esetet, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a toleranciát illetően bizony sok tanulnivalónk van még.”[15]

A szerb nyelvű, cirill és latin betűs táblák (Fotó: Gergely Árpád)

A táblákkal kapcsolatban több politikai párt, csoportosulás is hallatta a hangját. A Magyar Mozgalom (MM) tagjai otthon gyártott magyar nyelvű táblákat helyeztek ki a kérdéses helyszínen.[16]
A hónap végén aztán – bizonyára felsőbb utasításra –  „megtörtént a táblacsere”, vagyis Szabadka és Palics határán visszakerültek a helyükre a – Magyar Szó pártlap újságírója szerint – „háromnyelvű táblák”.[17]

A „három nyelvű” táblák (Fotó: Gergely Árpád)
 
A MM közleménye szerint „a tábla körüli botrány rámutat egy fontos dologra: a VMSZ tisztségviselőit, akik közvetlenül vagy akár közvetve, hallgatólagosan is részt vesznek Szabadka szellemiségének haladó irányítású lerombolásában, egyenként, személyesen történelmi és erkölcsi felelősség terheli mindazért, ami történik. Legyen az háromnyelvű tábla, a művelődési intézmények tönkretétele, a magyar nyelvű tankönyvek és tagozatok felszámolása vagy éppen Vajdaság elcsatolása ünnepének megszavazása.”[18]

A szabadkai „táblacsere” csak a legújabb eset. Közép Bánátból szinte egy időben érkezett a hír, hogy „Nagybecskerek község falvaiban újból lefestették a helységnévtáblákon a kisebbségi nyelvű feliratot”.[19]
Dejan Čapo, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) szerb párt helyi önkormányzati képviselőcsoportjának vezetője – a javára legyen mondva –,  annak ellenére, hogy szerb pártot képvisel, közleményében „mélységesen elítélte”[20] az esetet.
– A Közigazgatási és Államigazgatási Minisztérium kiírta a nemzeti tanácsi választásokat, az ezt népszerűsítő televíziós reklámban pedig még említésre is kerülnek a kisebbségi nyelvű helységnévtáblák, mindeközben a Nagybecskerek közeli falvakban átfestik a kisebbségi nyelvű feliratokat. Nagybecskereken a község alapszabálya szerint a szerb mellett hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is. Már korábban is összefirkálták ezeket a táblákat, melyeket hónapokon keresztül senki nem tett rendbe, mindaddig, amíg a Liga fel nem hívta a figyelmet erre a vandál cselekedetre – olvasható a közleményben.[21]
Čapo szerint „senkit sem vontak felelősségre, a gyűlöletkeltés pedig most megismétlődött”. A közlemény szerzője azzal vádolja Nagybecskerek vezetőit, hogy „nem képesek megvédeni a kisebbségek jogait”.[22]

A vémeszes politikusok a nemzeti kisebbségi jogsérelmekhez többnyire úgy viszonyulnak, hogy azokból „nem kell nagy ügyet csinálni”.  Vicsek Annamária oktatási államtitkár szavai szerint például „nem kell nagy ügyet csinálni a tankönyvek hiányából”.[23]
Nem kell azonban egyáltalán csodálkozni a fiatal, önhibáján kívüli politikus szavain. Volt kitől tanulnia. Ez a hozzáállás a vezérfonala annak a téves, megalkuvó, a problémákat a „szőnyeg alá söprő” politikának, amit pártjának az elnöke és a MNT elnöke is képvisel.
Pásztor István, a VMSZ elnöke, a szeptember 27-én Szabadkán (a nemzeti tanácsi választásokon induló Magyar Összefogás  jelölőlistáról tartott) sajtókonferencián: „A helységnévtáblákkal kapcsolatban az internetes felületeken elindult a ketrecrázás. A VMSZ (BMC) elnöke úgy gondolja, hogy ebből azok csináltak ügyet, akik politikai előnyt akarnak kovácsolni maguknak, ez pedig rombolja a közvéleményt és elveszi az emberek életkedvét.”[24]
Ebből a politikushoz nem  méltó szóhasználatból és fogalmazásból arra lehet következtetni, hogy akik rámutatnak a jogsérelmekre valamiféle „ketrecet ráznak”.[25] Ez asszociál, hogy legalábbis majmok, akik maguknak „politikai előnyt” akarnak szerezni és ezzel „rombolják a közvéleményt és elveszik az emberek életkedvét”. Ergo: Azok a bűnösök, akik ezt nyilvánosságra hozzák, nem pedig azok, akik sértik a nemzeti kisebbségi jogokat! Szégyenletes! Ez lenne a párt érdekvédelmi politikája?  A közösségi jogokért való kiállása?
Pásztor felszólalásból értesültünk, hogy „ott ahol útfelújítások vannak, és a hol leveszik a régi táblákat, gyakran megtörténik, hogy nem a többnyelvű táblák kerülnek vissza, hanem ezzel kapcsolatban mulasztások történnek”.[26]  
Próbálkozik, tehát, a szerb hatalom   (amelyikben a VMSZ is részes): Ha reagálnak, akkor visszacserélik a táblákat, ha nem, akkor viszont marad a szerb felirat. Tudni kell viszont, hogy az egyszer elveszített jogokat, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen visszaszerezni.
Hajnal Jenő, az MNT elnöke – ugyanezen a sajtótájékoztatón – „többek között elmondta, hogy a problémát (mármint, hogy a táblacserekor „a táblákon a helység magyar neve eltűnt” – B. A.) két hónappal ezelőtt jelezték Branko Ružić államigazgatási miniszternek, hisz Nagybecskerek és Versec környékén is tapasztaltak hasonlókat. Azokat a hibákat már orvosolták, és a szabadkai üggyel kapcsolatban is várhatóan rövid időn belül megtörténik a táblák cseréje”.[27] – Ezeknek a megoldására maga a miniszter tett ígéretet, egy olyan konzultáción, ahol Ana Brnabić kormányfőasszony is jelen volt – mondta. (Augusztus végén aztán visszakerültek a helyükre a kétnyelvű –  szerb (cirill és latin betűvel feliratozott) és magyar nyelvű táblák.)
Ebből a nyilatkozatból értesültünk, hogy nem csak Szabadkán, de „Versecen, Nagybecskereken, Dél-Bácskában” és másutt is „tapasztaltak hasonlókat”, vagyis a táblákon a helységek magyar neve „eltűnt”. El akarják törölni még az emlékünket is?
A pártelnök fogalmazása szerint, tehát, „mulasztások” történnek. Hajnal Jenő ezt „hibáknak” nevezte. Viszont egyikük sem mondta, hogy itt bizony jogsérelmek történek  a magyar közösség kárára, és nem követelte az egyébként könnyen azonosítható kivitelező felelősségre vonását, az okozott anyagi kár megtérítését. Különben megromlanának a Szerb Haladó Párttal (SNS), illetve a „kedves Ácóval” való idillikus partneri viszonyok?
Milyen nemzeti tanácsi elnök az, aki a jogsérelmeket, legyen az a helységnévtáblákról a magyar név „eltűnése”, vagy bármilyen más jogsérelem, csak „két hónappal” (Pásztor szerint „az MNT hónapokkal ezelőtt jelezte az Államigazgatási és Helyi Önkormányzati minisztérium irányába, hogy ez egy valós probléma”) később hozza nyilvánosságra, amikor azt tovább titkolni már nem lehet? Milyen ország az, ahol a „miniszterrel” vagy a „kormányfővel kell „konzultálni” a magyar helységnevek „megoldásáról”? Nem az lenne a normális, ha ilyen esetek elő sem fordulnának? 
Ismereteim szerint Szerbiában eddig még senkit nem voltak felelősségre a helységnévtáblák rongálásáért és az okozott kár anyagi megtérítéséért. Valahol el kell kezdeni a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését! És akkor mi van a magyar közösséget érintő többi jogsérelemmel?

A vezető magyar politikusok szerint „nem kell nagy ügyet csinálni” abból, hogy nincsenek magyar tankönyvek, hogy magyar osztályok szűnnek meg, hogy lecserélik a kétnyelvű helységnévtáblákat, hogy problémák vannak a nyelvhasználat területén, hogy nem valósul meg a részarányos foglalkoztatás, hogy a lakosság külföldre vándorol, hogy nincsen magyar önkormányzat, hogy ránk kényszerítik november 25., a Délvidék Magyarországtól való elcsatolása napjának „jelentős vajdasági dátumként” ünneplését, hogy…
Amíg ezeket a problémákat nem oldják meg – ha egyáltalán képesek erre – ne beszéljenek arról, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén”.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. szeptember 7.

[2] Vučić az európai integrációról és a migránsokról tárgyalt Szijjártó Péterrel. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26108/Vucic-az-europai-integraciorol-es-a-migransokrol-targyalt-Szijjarto-Peterrel.html, 2018. július 27. [16:16]
[3] TUSVÁNYOS: Példaértékű a magyarság helyzete Szerbiában.
[4] v-ár: Példaértékű modell. Magyar Szó, 2018. szeptember 6. 1. és 4.
[6] U. Z.: Šešelj vajda magyarellenes kirohanása. http://delhir.info/2018/09/02/seselj-vajda-magyarellenes-kirohanasa/, 2018. szeptember 2.
[8] Az Európa Tanács Keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről (Strasbourg, 1995. február 1.), 11 szakasz 3. bekezdés.
Törvény a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény megerősítéséről. JSZK Hivatalos Lapja - Nemzetközi szerződések, 6/98. szám
[9] Strasbourg, 1992. november 8. Törvény a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának becikkelyezéséről. Szerbia és Montenegró Hivatalos Lapja – Nemzetközi szerződések, 18/2005. szám.
[11] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina.  A JSZK Hivatalos Lapja, 11/2002., Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/2003 - Alkotmányos Alapokmány és az SZK Hivatalos Közlönye 72/2009 - másik törvény és 97/2013 - AB határozat és 47/2018 szám.
[12] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisama. Az SZK Hivatalos Közlönye, 45/91., 53/93., 67/93., 48/94., 101/2005. – másik törvény, 30/2010,  47/2018. és 48/2018 szám. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_sluzbenoj_upotrebi_jezika_i_pisama.html
[14] Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, 2003. augusztus 27., LIX. évfolyam 12. szám, 248-253., vagy Magyar Szó, 2003.  augusztus 30-31., 14.
A vajdasági magyar hivatalos helységnevek aktuális listáját lásd a http://www.mnt.org.rs/dokumentum/vajdasagi-magyar-hivatalos-helysegnevek oldalon.
[15] B.em: Megtörtént a táblacsere. Magyar Szó, 2018. augusztus 31. 9.
[16] Uo. Lásd még: Eltűnt a magyar nyelvű felirat. (TRV) Magyar Szó, 2018. augusztus 27. 4.
[17] Lásd a 15-ös alatti írást.
[18] Magyar Mozgalom: A polgárok értik azt, ami történik.
[20] Uo.
[21] Uo.
[22] Uo. Lásd még D. D.: Vlast nem štiti prava manjina [A hatalom nem védelmezi a kisebbségek jogait]. Danas, 2018. augusztus 29.
[23] Vicsek Annamária: Nem kell nagy ügyet csinálni a tankönyvek hiányából. https://szabadmagyarszo.com/2018/08/30/vicsek-annamaria-nem-kell-nagy-ugyet-csinalni-a-tankonyvek-hianyabol/, 2018. augusztus 30. [13:53]
[24] Tóth Imre: Pásztor István „megnyugtatná a névtáblák miatt aggódók lelkiismeretét”. https://szabadmagyarszo.com/2018/08/27/pasztor-istvan-megnyugtatna-a-nevtablak-miatt-aggodok-lelkiismeretet/, 2018. augusztus 27. [15:01]
[26] Lás B.em írását a 15-ös jegyzetben
[27] Uo. és Tóth Imre írása a 24-es jegyzetben.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)