Takaró, ruhaféle, téli sapka, meleg sál és
kartonszámra konzerv meg dobozos tej – ilyen portékát árusítanak a migránsok a
belgrádi, a zombori, a šidi
piacokon, de más városokban is felbukkantak, erről számolt be a napokban a
sajtó. Amit a jó vendéglátó módjára viselkedő itteni segélyszervezetektől
kapnak, azt egyhamar pénzzé is teszik. Felnyalábolják a „szeretetcsomagot“, és
kiállnak vele a legközelebbi piactérre. Kicsit „szégyenlősen”, csak félig
kitakarva, kartondobozokból, hátitáskákból és műanyag zacskókból kínálják az élelmiszert
és a ruhát. Sve na izvolite! A pólók meg a sálak darabját száz dinárért adják,
a sapkákat nyolcvan dináros áron vesztegetik, egy pár kesztyűtől pedig már
ötven dinár ellenében is megválnak. Az árusok megbámulják ugyan őket, de nem
kergetik el. Szabad országban mindenki azt dobja piacra, amije van.
Mi
adjuk nekik ingyen, ajándékba, együttérzésből, szánalomból, emberbaráti
szeretetből, hogy egyenek, igyanak, ne fázzanak, ők meg ohne pardon
visszapasszolják a labdát, de ők már pénzért teszik – megvetetik,
visszavásároltatják velünk, ráadásul a saját piactereinken. A kapzsiságunk
pedig meg is veteti velünk a potom áron kínált holmit, élelmet. Ha kell,
nagylelkűen meg is tudjuk patkolni az alkalomszerű, ámde kihagyhatatlan adásvételt: ebben a „kutyát is kár kicsukni”-féle
bitang időben a szerencsét próbálni indult, idegenbe szakadt migránsok ne
toporogjon ítéletnapig a piaci betonon!
Fotó: Srbija24
Szeretettel
és gondoskodással
Egy
héttel ezelőtt jelent meg az is a sajtóban, hogy egy szabadkai lelkész nem
tudja tétlenül nézni, ha a messzi földről érkezettek az utcákon fagyoskodnak,
ezért tűzhelyekkel látja el őket. A mellékelt fényképen látható is egy három
lábú, vashordóból összetákolt, füstelvezetővel felszerelt kályhaféleség.
Idézet
a cikkből:
„Sokan
Szabadka közelében várakoznak, ahol a helyi magyar kisebbség protestáns
lelkésze, Varga Tibor igyekszik némi meleghez juttatni őket. Tűzhelyeket állít
fel ott, ahol vesztegelnek, mert úgy gondolja, nem jó az, ha kilökik a hidegbe
ezeket az embereket. Keresztényi kötelességének tekinti, hogy segítsen a
bajbajutottaknak. Azt mondja, a népek sokszor többet törődnek az állatokkal,
mint az emberekkel, ami fáj neki. Ő szeretettel és gondoskodással szeretne
enyhíteni a rettenetes körülmények között élő menekültek helyzetén.
Segélyszervezetek
szerint nagyjából 500-an élnek lepusztult házakban, Szabadkán és környékén.”
Az említett lelkipásztor a Szabadka melletti
Csantavéren évek óta tart fenn gyülekezetet, tavaly új imaházat is vásárolt a
falu központjában – így aztán keresztényi
kötelességből, szeretettel és
gondoskodással az embertelen körülmények között élő helybeli nincstelenek
helyzetén is lenne mit enyhíteni… A hivatalos hozzáállás több mint világos:
Szerbia befogadja és ellátja a migránsokat. A lakosság – látva a migránshelyzet
„hatékony” kezelését, a vészjósló szabadkai és a hátborzongató magyarkanizsai
példát – nyilván joggal tart attól, hogy nemsokára talán már Csantavéren is
felbukkannak a hívatlan vendégek. És akkor majd itt is porciózunk nekik tejet,
vizet meg szendvicset. A koszt mellé esetleg még kvártélyt is kínálunk a
frissen vásárolt gyülekezeti imaházban. Vagy majd ők maguk választanak
megfelelő szálláshelyet a sok sorsára hagyott, üresen maradt lakóház közül.
Csomagot
is, Bibliát is osztott a migránsoknak
A lelkész úr már 2015-ben is felhívta magára a
figyelmet a buzgó, szorgos jótékonykodásával, mert – az elemózsia mellett – még
Szentírással is ellátta a nekeresdországból érkezett nevenincseket. Több
nyelven íródott Bibliával.
A Baptista Szeretetszolgálat honlapján volt
olvasható 2015. szeptember 7-én: A
vajdasági Horgoson és Szabadkán, a szerb–magyar határon várakozó menekülteknek
összesen háromszáz egységcsomagot juttattak el, meglátogatták a magyarkanizsai
menekülttábort, ahol a hatóságok munkáját a helyi Vöröskereszt és az ENSZ is
támogatja. A Baptista Szeretetszolgálat tevékenységét helyi partnerek, elsősorban
Nyúl Zoltán baptista lelkész és Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió karitatív
szervezet képviselője segíti.
De a tisztánlátás meg a miheztartás végett
tanulságos lehet két továbbgondolásra érdemes részletet kiemelni a Magyar Nemzetben 2015. december 13-án
megjelent, Egyre több migráns térne át
című interjúból is:
–
Hogyan reagáltak arra, amikor Bibliát kaptak öntől?
– Számtalanszor előfordult, hogy a menekültek azt
mondták a beszélgetéseink során, hogy nekik már elegük van az iszlámból. Hiszen
ami az egykori országukban történt, az nekik többé már nem kell, valami mást
akarnak. Sőt, akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy keresztények akarnak
lenni. Így örültek annak, hogy a saját nyelvükön ismerhetik meg a Bibliát,
hiszen arab, pastu és farszi nyelvű Szentírásunk is van. Amikor ezeket átadtam
nekik, nagy örömmel fogadták, persze olyanok is voltak, akik kicsit
szkeptikusan viszonyultak hozzá.
–
Be tudnak ők illeszkedni a mi társadalmunkba?
– Egyáltalán nem mindegy, hogy mibe is szeretnénk,
ha beilleszkednének a menekültek. Vagy hogy van-e hová beilleszkedni. Most,
amikor egy idegen ideológia kezd beáramlani a kontinensünkre, sokan invázióról
beszélnek és arról, hogy Európa el fogja veszíteni az identitását. Pedig már
régen elveszítette azt. Akik már korábban felszólaltak az értékeink megőrzése
mellett, azokat rasszistáknak kiáltották ki, amivel csak altatták és
megfélemlítették az embereket. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy kik is
vagyunk mi. Ha a menekültek egy emberi értékeitől megfosztott, haszonleső,
kizsákmányoló társadalmat látnak, akkor nagyot fognak csalódni. Akkor azt
mondják majd, hogy a saját társadalmi rendszerük egyszerűen jobb, mint az
európai. Ha Európa nem változtat a mostani értékrendjén, akkor egyszerűen
felfalnak bennünket. Ha viszont a menekültek azt látják, hogy ez egy értékes
kultúra, ahol megbecsülik az embert, jóval nagyobb eséllyel fognak
beilleszkedni.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése