Az MRM közleménye
A délvidéki Magyar Remény Mozgalom (MRM) csalódottan és némi dühhel veszi tudomásul a politikai színtéren történő eseményeket. Emlékeztetőül, a szerbiai parlament idén ősszel elfogadta a restitúcióról és kárpótlásról szóló törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét sugallja, és október 6-án (éppen a magyarság gyásznapján) lépett hatályba. A törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja kimondja, miszerint „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei” nem jogosult az elvett vagyon-visszaszármaztatásra, illetve kárpótlásra. Ezt megszavazták a demokrata és vajdasági szerb pártok képviselői is.
László Bálint, a MRM elnöke
A délvidéki magyar közösség a magyar kormányt arra kérte, hogy keményen lépjen fel Szerbiával szemben, és ha szükséges, akkor emeljen vétót Szerbia EU csatlakozásának megszavazása során. Úgy tapasztaljuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) részbeni hibája az is, hogy a törvénybe ez a megbélyegzés belekerülhetett, mivel nem folytatott széleskörű megbeszélést, közvitát e fontos törvény kapcsán. A VMSZ elnöke és parlamenti képviselői másodszor is megkerülték a délvidéki magyarságot, amikor nem nyilvános, háttérmegegyezéseken keresztül belementek abba, hogy a szóban forgó törvényt ne változtassák meg, hanem egy új, a rehabilitálásról szóló törvényben ,,tegyenek utalást és tisztázzák” a kárpótlási törvény szóban forgó rendelkezését.
Az újabb törvény 5. szakasza tartalmazza „a törvény erejénél való rehabilitálást”. Ez a rehabilitálás nem helyettesítheti egy olyan képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását a szerb parlamentben, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
A rehabilitálásról szóló törvényt a szerbiai parlament december 5-én elsöprő többséggel fogadta el. Éppen aznap került sor a szavazásra, amikor Brüsszelben az Európai Unió külügyminiszterei Szerbia EU-s csatlakozását mérlegelték, hiszen december 9-én születik meg a végleges döntés. Pásztor István, a VMSZ elnöke Budapestről, míg Pásztor Bálint és Varga László képviselők Belgrádból üzenték a nagy nyilvánosságnak: eltörölték a délvidéki magyarság kollektív bűnösségét. Sajnos, a nagy ünneplés éppen ,,csak” a két főváros között élő délvidéki magyarokat nem érinti, hiszen egy dolog teljesen világos: a restitúciós törvényhez nem nyúltak hozzá, a fent idézett bekezdés továbbra is érvényben van, és ellenünk, magyarok ellen szól, ráadásul a rehabilitációs törvényben tett ,,pontosítások” is végtelen sok visszaélésnek és félreértelmezésnek adnak teret.
Ha ez lenne a ,,nagy eredmény”, akkor talán jobb is lenne visszahívni a magyar képviselőket a belgrádi parlamentből. A magyar kormánynak pedig üzennénk, hogy azon kivül, hogy szerintük sikerült elérni azt, hogy mit NE tegyen meg Szerbia, vajon történt-e előrelépés vagy szereztek-e biztosítékokat afelől, hogy mit TEGYEN meg az állam az őshonos, legnagyobb szerbiai nemzeti közösség irányába (területi autonómia biztosítása, szavatolt kisebbségi parlamenti helyek, temerini fiúk kegyelemben részesítése, fejlesztési források diszkrimináció mentes elosztása a magyarlakta községek felé stb.)? A válasz: nem!
Elfogadták a kétes kimenetelűnek ígérkező rehabilitációs törvényt és Észak-Koszovóban elkezdték bontani az úttorlaszokat. Mi, délvidéki magyarok pedig feltehetjük a kérdést: Miért lesz jobb nekünk az Európai Unióban? Mit kért az anyaországunk Szerbiától, amikor még megtehette? Így nézünk a december 9-i brüsszeli szavazás elé, amelynek előjátéka megmutatta, hogyan kell a kudarcokat fényes sikerként feltüntetni.
Szabadka, 2011. december 6.
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) nevében,
László Bálint
Elnök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése