A szerb államnak kötelessége megvédeni a vajdasági magyarok érdekeit is

Interjú Csorba Béla íróval, a VMDP temerini körzeti szervezetének az elnökével

– Két incidens rontotta el a temerini magyarság karácsonyát. Az egyik december 24-én hajnalban történt, amikor ismeretlen tettesek két féltéglát vágtak be Pásztor Zoltánék családi házának ablakán. Másnap hajnalban viszont egy, az éjféli miséről hazafelé igyekvő 75 éves nénit löktek fel és az ő védelmére kelő fiatal magyar házaspárnak rontott neki két elkövető. Ez esetben a tetteseket elfogta a rendőrség. Csorba Béla, a VMDP temerini körzeti szervezetének az elnöke – akihez a kisebbségellenes incidensek áldozatai legtöbb esetben fordulnak – elégedett-e a tettesek gyors kézre kerítésével?
– Nem vagyok elégedett a rendőrség munkájával. A megtámadott magyar családi ház ügyében nem tettek semmilyen lépést, sőt, előzőleg a jegyzőkönyvet sem kívánták felvenni. Arról nem is szólva, hogy nem mentek ki a helyszínre. Ezt azzal magyarázták, hogy tulajdonképpen rendőrsztrájk van, ami természetesen igaz. Abba most nem bocsátkoznék bele, mert ez egy más jellegű probléma, hogy ennek az ún. rendőrsztrájknak miféle politikai dimenziói vannak és miféle politikai játékok folynak ebben a pillanatban Szerbiában, a háttérben. De ez a kérdés most bennünket közvetlenül nem érint. Az utóbbi időben egyébként a rendőrség többé-kevésbé elvégzi azokat a feladatokat, amit rá a törvényesség védelme és a feladatkörük kiró, viszont ami feltűnő, és amiben semmilyen változás nem történt immár évtizedek óta, ez az, hogy az ügyészeink rendre felpuhítják a bűncselekmények és a szabálysértések minősítését. Meggyőződésem szerint ez történt most a legutóbbi esetben is, ugyanis ahogy értesültem, a három támadó közül kettőt állított elő a rendőrség és ezt a kettőt a szabálysértési bíró 25 napos elzárásra ítélte. Ez a büntetés, tekintetbe véve az eset súlyosságát és azt, hogy olyan garázdákról van szó, akik a közrendet Temerin községben folyamatosan veszélyeztetik (nem az első eset volt, hogy különféle etnikai jellegű incidensben vesznek részt), ehhez képest ez a büntetés elenyésző. Ha ez az egyetlen eset lenne, akkor azt mondom, tévedni emberi jog, az ügyészek is tévedhetnek. Azonban itt tendenciáról van szó és ez a meggyőződésem szerint megengedhetetlen. Az ügyészség munkájában a legkonkrétabb formában kell, hogy tükröződjön (és tükröződik is!) az államhatalmi akarat. Innentől kezdve miről beszélünk mi? Az államhatalmi akarat az, hogy a magyarellenes incidensek tényét eltussoljuk? Mert én magánemberként is, de felelős közéleti személyként is mindebből erre következtetek. Tulajdonképpen az ügyészség munkáján keresztül a szerb államakarat tükröződik. Ha viszont ezt végiggondoljuk, akkor ez annyit jelent, hogy a szerb államhatalom bizonyos szektorai cinkosságot vállalnak a magyarellenes incidensek kiprovokálóival és végrehajtóival.

– Magyarellenes incidensről beszél, holott az idős nénit megtámadók egyike állítólag magyar nemzetiségű. Hogy van ez?
– A támadás jellegén ez semmit sem változtat. Az eset főkolomposa ugyanaz a személy, aki az utóbbi hónapokban több, magyarok elleni incidens kiprovokálásában cselekvő módon vett részt, és közel áll vagy éppen tagja is az Obraz nevű szélsőséges szervezetnek. Hogy az ilyen deviáns viselkedésű csoportok magyar nevű, de értékrendjükben asszimilálódott személyeket is bevetnek akcióik során, ez korántsem új, és nem is helyi specialitás. Mindez az igazi szándékok elleplezésére szolgál csupán, s arra, hogy ha szorul a kapca, velük vitessék el a balhét. Sajnálom, hogy ennek még egy olyan nagy tapasztalatú politikus is felült, mint Németh Zsolt.

– Itt Csorba Béla az, akihez a sértettek rendre fordulnak, amikor a bűnüldözés ez ügyekben meddőnek bizonyul. A magyar érdekvédelem fel tudja-e vállalni a védelmet kellő hatékonysággal, ezen jelenségekkel szemben?
– A magyar politikai pártoknak és civil szervezeteknek nincsenek eszközei ahhoz, hogy megvédjék a vajdasági magyarságot. Még ahhoz sincsenek eszközeink, hogy önmagunkat megvédjük. Egyébként idén az én családomat is érték zaklatások, az utóbbi években nem is egyszer. Amikor legutóbb a rendőrséghez fordultam, először az én esetemet is vonakodtak jegyzőkönyvezni, mert érdekes módon akkor is éppen rendőrségi sztrájk volt.

– Ez a magyarázata annak, hogy sokan nem is jelentik az ügyet a rendőrségen. Csak később derül ki az, hogy provokáció érte őket…
– Túlzás nélkül állíthatom, hogy hetente előfordulnak magyarokkal szembeni telefonos zaklatások, ablakon történő zörgetések, kapun bedörömbölések, hasonlók. Ezeket az eseteket ma már nem is jelentik, mert a rendőrök vállat rándítva nem hajlandóak az esettel foglalkozni. De mindez apróság. Az utóbbi időben, valószínűleg a rendőrség a korábbinál azért mégiscsak hatékonyabb munka következtében visszaszorultak nemcsak Temerinben, hanem Vajdaság többi településén is a gyűlöletkeltő falfirkák. Nálunk viszont az utóbbi időben újra feléledőben vannak a kisebbségellenes provokációk. Egyébként hozzáteszem, nem új jelenség, hogy nagyobb vallási ünnepek előestéjén, vagy környékén támadások érik a vallási, vagy az etnikai kisebbségek tagjait. Számítani lehetett rá, hogy karácsony táján, valahol, a Vajdaság valamelyik magyarlakta településén lesz incidens. Persze Temerint valamiképpen afféle próbaterepnek használják a különféle szélsőséges csoportok, amelyek az imént említettek miatt nyugodtan tevékenykedhetnek, mert a rendőrség ugyan tessék-lássék módon üldözi őket, de rendre lágy elbírálásban részesülnek az egyéb bűnüldöző szervek, az ügyészség és a bíróságok részéről. Ez az, amiben rendet kellene teremteni mihamarább. De visszatérve a magyar érdekvédelem kérdésére, természetesen a magyar politikai szervezeteknek kötelességük, hogy az érdekvédelemnek ezt az aspektusát se hagyják figyelmen kívül, és hogy felemeljék e káros jelenségek ellen a szavukat. Különösen fontos volna a határozottabb fellépése azoknak a magyar politikusoknak (és itt szeretném, ha politikus kollégáim az általam mondottakra nem úgy tekintenének, mint a szomszédba való átkiabálásra), akik különféle tisztséget töltenek be, pl. a parlamenti képviselőkre és a tartományi államhatalmi szervek tisztségviselőire gondolok. Bizony elvárnánk tőlük, hogy az eddigieknél sokkal határozottabban felemeljék a szavukat akkor is, amikor a magyarokat éri támadás. Persze értem én azt a kisebbségi gondolatmenetet, amely sokszor a régi, egypárti reflexek formájában tükröződik, és szinte alig várja már, hogy bizonyítsa a lojalitását, hogy amennyiben magyar részről történik valamilyen nemkívánatos válaszreakció, akkor azonnal riadót fúj. Ezt láthattuk az ősszel is. Sajnos szeptember folyamán, az emlékezetes nemzeti jellegű incidensek során néhány magyar politikusunk nem a gyökerénél fogta meg a dolgot.

– Mi a szociológiai háttere ezeknek a történéseknek?
– Az elmúlt másfél évtizedben szisztematikusan, állami támogatással megváltoztatták Temerin községben az etnikai arányokat az itt élő magyarság kárára. Ez azt eredményezte, hogy a megváltozott etnikai arányok folytán bizonyos nacionalista-soviniszta erők vérszemet kaptak. De szeretném, ha nem értenének félre. Itt nem arról van szó, hogy azok, akik idetelepültek, mind magyarellenes gyűlölettel teli emberek. Szó sincs róla, a többségük becsületes, tisztességes ember, éppen olyan, mint az itt élő magyarok. Viszont kétségtelen tény az is, hogy a megváltozott etnikai arányokat kihasználva ma már jelen van környezetünkben az a kritikus tömeg, amely képes megrontani a nemzetek közti viszonyokat. Ezt láthattuk az ősszel, amikor itt különféle szerb szervezetek éjszakai járőrszolgálatot próbáltak szervezni egy mondvacsinált veszélyre hivatkozva. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a magyar és a szerb állam közötti jó kapcsolatok árát nem fizetheti meg a délvidéki magyar kisebbség. Fontosnak tartjuk mi, délvidéki magyarok, hiszen ez a mi érdekünk is, hogy a magyarok és a szerbek közötti viszony lehetőleg harmonikus legyen. Fontosnak tartjuk és helyeseljük azokat a lépéseket, amelyeket a magyar állam tesz annak érdekében, hogy elősegítsék Szerbia bejutását az EU-ba és hogy elhárítsák azokat az akadályokat, vagy segítsenek azon akadályok elhárításában, amelyek egyelőre még ezen a rögös úton felmerülnek. De – ismétlem – ennek az árát mi, délvidéki magyarok nem fizethetjük meg.

– A hivatalos Budapest milyen formában nyújthat segítséget a határon túli magyaroknak, ha támadás éri őket?
– A vajdasági magyarok tisztességes, becsületes adófizető állampolgárai Szerbiának. A szerb államnak kötelességei vannak a polgáraival szemben, nemzetiségre való tekintet nélkül. A szerb államnak kötelessége megvédeni a vajdasági magyarok érdekeit is. Budapest abban segíthet, ha ezekre a kötelességekre figyelmezteti Szerbiát. Annál is inkább, mert Szerbia - éppen mert csatlakozni kíván az EU-hoz - bizonyos normákat, a kisebbségi kérdés kezelésében is köteles betartani. Amikor azt látjuk, hogy újra vérszemet kaptak bizonyos kisebbségellenes erők Szerbiában, akkor azért azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindennek a megakadályozása a szerb államhatalmi szervek kötelessége. Ha ennek a kötelességnek nem tudnak eleget tenni, az baj, és ezért mind az itthoni politikai közvéleménynek, mind pedig a nemzetközi szervezeteknek beszámolással és elszámolással tartoznak. Túl vagyunk már azon az időszakon, amikor a kisebbségi kérdés belügynek számított. A kisebbségi kérdés nem belügy sem nálunk, sem más országokban. Én azt gondolom, hogy ezekhez az elvekhez kell, hogy tartsa magát mindenki és remélem, hogy ezen alapelvek betartatásában tud a legtöbbet tenni a magyar kormányzat.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4634/A-szerb-allamnak-kotelessege-megvedeni-a-vajdasagi-magyarok-erdekeit-is.html, 2011. december 29. [21:59]