Ezen a hétfői napon arról is tájékozódhattak az érintettek, hogy a szerb parlamentben elfogadták a történelmi igazságtalanságokat gyógyítani hivatott rehabilitációs törvényt. Aki a vajdasági magyar vezérpárt ezen „világra szóló sikerén” felbuzdulva, örömmámorában dicsérő szavakkal illette volna parlamenti képviselőinket a jól megszokott kommentálási lehetőséggel élve, sajnos nem tehette, mivel az „átállás miatt”, ideiglenesen ezt a lehetőséget szünetelteti a megalakulása óta értékrendjéhez hű napilapunk.
Visszatérve az új honlaphoz, üzembe helyezése pár óránál nem vehet többet igénybe. Aki készített már ehhez hasonlót, annak nehezen lehet megmagyarázni, hogy miért kell letiltani a hozzászólásokat, ha új felületet ,,élesítünk”. Technikai okokkal nehezen lehet indokolni az ilyen lépést, politikaival már annál könnyebben. Elmúlt több mint egy nap, és semmi újítás nem történt, így okkal feltételezhetjük, hogy a cél valójában az volt, hogy ellehetetlenítsék a kritikus vélemények minden formáját, a médiumaink alapítói jogaira rátenyerelő „legitim” képviselőink munkájával kapcsolatban.
Figyelembe véve az új főszerkesztő féléves tevékenységét, nyugtázhatjuk, hogy semmi pozitív változás nem történt a Magyar Szó háza táján. A Képes Ifjúság szerkesztőjének olyan személyt neveztek ki a vezérpárt jóváhagyásával, aki kizárólag a deviáns életforma népszerűsítésével és az ifjúsági lap ideológiailag egysíkú, szélsőséges értékrendjével kívánja a továbbiakban is mérgezni közösségünk ifjúságát. Valamiből azonban tanult elődjéhez képest a főszerkesztő asszony. Megtanulta, hogy a 21. században is az egyéni érvényesülés érdekében az ötvenes években alkalmazott módszerekhez kell folyamodni, a párt munkájával kapcsolatos ellenvéleményeknek helyet még véletlenül sem adva, viszont beszámolva a kubai szivarokat sem elutasító tartományi parlamenti elnökünk minden mozdulatáról, még a gyermekkorában (feltételezhetően már a kumroveci pártiskolában) megálmodott, pápával való magántalálkozásának a megvalósulásáról is.
Kívánunk a Magyar Szónak, a tolerancia bajnokaként ismert politikusunk életében bekövetkezett pozitív változáshoz hasonló fordulatot, mivel ha egy megrögzött kommunista le tudta cserélni Tito elvtárs képét a Feszületre, és még a pápához is eljutott, akkor egyetlen napilapunk esetében sem elképzelhetetlen, hogy több évtizednyi janicsársors után végre elkezdi szolgálni az itt élő teljes magyar közösség érdekeit.
A délvidéki magyar médiumoknak nem pártkatonákra van szükségük, hanem olyan emberekre, akik merik vállalni, hogy objektíven tájékoztatják a közösséget. Olyan újságírókra, akik mernek néha nemet is mondani, de mivel a Magyar Szó főszerkesztőjét nem ilyen fából faragták, mondjon le és adjon teret olyanoknak, akiknek van bátorságuk ezt megtenni.
2011. december 6.
Oláh Róbert
http://mrm.rs/blog/olah-robert-blogja/663-a-szabad-vajdasag-szellemeben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése