Pressburger Csaba viszontválasza

Tisztelt Főszerkesztő-helyettes úr, kedves Zoli!
Nagyon meglepett, amikor fél évvel ezelőtt elvállaltad a főszerkesztő-helyettesi posztot, hiszen az ellenem lefolytatott koncepciós eljárás alatt mindvégig hasonlóan vélekedtünk a leváltásom okairól és céljairól. Soha nem kérdeztelek, mi motivált ebben a döntésedben, de hittem abban, hogy csakis egy dolog: menteni a menthetőt, amortizálni a helyzetet, csökkenteni a politikai befolyást. Úgy ismertelek mint vérbeli újságírót, aki igazi harcos(társ), és aki hajlandó mindent megtenni a Magyar Szó függetlenségéért.
Csalódnom kellett. És ez a csalódásom a kritikámra érkezett válaszod elolvasása után kulminált.
Nehéz ezt leírnom, de nem állhatom meg: a Magyar Szó egyik legdicstelenebb korszakában vállaltál aktív, irányító szerepet. A hétvégi (karácsonyi) és a rákövetkező (keddi) lapszám egészen parodisztikus módon támasztotta alá mindazt, amit a vitánkat kiváltó cikkben írtam a talpnyalással kapcsolatban, és amit Te sem cáfoltál, sőt, megerősítettél („minden főszerkesztő beleesik ebbe a hibába”). Hogy csak a három említett VMSZ-es politikus futtatásánál maradjak, a leltár a következő: két Pásztor-nagyinterjú (egy teljes és egy háromnegyed oldalas; mindkettő címoldalon, ugyanazzal a fotóval beharangozva), egy Pásztor-évértékelő sajtótájékoztató (fotóval, melyen többek között veled is koccint éppen), egy Pásztor-karácsonyköszöntő (teljes oldalon), egy háromnegyed oldalas Korhecz-családriport, egy Korhecz-napló és egy Korhecz-nyilatkozat (a két szöveg egymás mellett, részben ugyanarról, mindkettő portréfotóval, legalább fél oldal terjedelemben), egy Korhecz-karácsonyköszöntő, egy Egeresi-látogatás Topolyán és egy az Újvidéki Színházban. Mi ez, ha nem agitprop?
A legsúlyosabb vádakkal kapcsolatban pedig el kell mondanom: a szerkesztőbizottságon – melynek te is tagja voltál – igenis minden stratégiai kérdést megvitattunk, sőt, általában döntésre vittem a dolgokat, a döntéseknek pedig alávetettem magam, attól függetlenül, hogy hivatalosan csak tanácsadói jogkörrel rendelkezett a testület. És mindent napirendre tűztem, amit a testület tagjai javasoltak. Azt pedig visszautasítom, hogy bármikor is bármiféle „talpat” nyaltam volna, vagy annak „bólintására” cselekedtem volna. A többi vád hosszabb magyarázatot, cáfolatot követel, nem untatnám itt az olvasókat belterjes információkkal, de akit mégis érdekelne, elolvashatja a blogomon.
Tudom, bölcsebb lett volna hallgatnom, elkerülhettem volna a leveledben áttételesen sugallt következményeket, de nem hallgathattam. Ugyanis létezik egy olyan dolog, amit kategorikus imperatívusznak hívnak, és aki magát újságírónak tekinti, az e nélkül nem létezhet. Függetlenül attól, hogy milyen megtorlás vár rá.
Üdvözlettel:
Pressburger Csaba
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/75/Pressburger-Csaba-viszontvalasza.html, 2011. december 27. [14:42]



A NÉMETH ZOLTÁNNAK KÜLDÖTT VISZONTVÁLASZOM KIEGÉSZÍTÉSE

Azt írod, hogy a napi értékelés ellen „már szinte az egész szerkesztőség fellázadt”, és hogy olyan emberektől is kértem „szakmai” elemzést, „akiknek a szakmához vajmi közük volt”. Elismerem, népszerűtlen volt a lapelemzés, nem csak azért, mert egy minimális plusz terhet (a Magyar Szó adott számának kiolvasását) jelentett a szerkesztők (hangsúlyozom: szerkesztők!) számára, hanem azért is, mert kritikát kellett mondaniuk a kollégájuk munkájáról, ami nem kellemes dolog, főleg, ha negatív a kritika, és főleg, ha fönnáll a sértődés veszélye. De megint visszautalnék arra, hogy a szerkesztőbizottság ülésén ezt a kérdést is megvitattuk, és a lapelemzés intézményét úgy módosítottuk, ahogy ezt a szerkesztőbizottság eldöntötte. Én csak egyetlen dologhoz ragaszkodtam: kell lennie kritikai visszacsatolásnak, vagyis lapelemzésnek, mert e nélkül nincs minőség, a módszerről mindig készen álltam vitatkozni. Az pedig, hogy egyes szerkesztőkről az a véleményed, hogy vajmi kevés közük van a szakmához, nem engem minősít. Már csak azért sem, mert tudtommal fél év alatt egyiküket sem cseréltétek le.

A „Best of” megszüntetésével kapcsolatban pedig te felejtettél el elmondani egy lényeges dolgot: hogy a cégben jelentős mértékben késnek a fizetések. És ehhez a késéshez idomult minden: a teljesítmény elszámolása és ebből következően a javadalmazás is. Már rég nem voltam főszerkesztő, amikor – az új munkaköröm mellett – még mindig nekem kellett a stimulációk szétosztásával foglalkoznom. Ebben a két-három hónapos átmeneti időszakban valóban nem jutott időm még annak a plusz tehernek a felvállalására is, amit a „Best of” jelentett, de megszüntetni mégiscsak ti szüntettétek meg azzal, hogy (kényelemből vagy csak egyszerűen rossz ötletnek tartva a minőség külön jutalmazását?) teljesen lemondtatok róla.

Végül pedig hadd térjek vissza a szerkesztőbizottság intézményére, melyet szerinted több döntésem alkalmával megkerültem. Titeket ezzel igazán nem vádolhatlak, hiszen ma szerkesztőbizottság nincs is. Csak (párt)direktíva van, mint már írtam, és egy bizonytalan körvonalakkal és jogkörökkel rendelkező, ismeretlen összetételű „főszerkesztőség”, melynek döntéseire hivatkozni szoktatok.
http://pressburger.blog.hu/2011/12/27/a_nemeth_zoltannak_kuldott_valasz_kiegeszitese, 2011.12.27. 13:37 pressburger