AZOHEM

Avagy: Milyen országban élünk?

Országos botrány alakulhatna ki a szabadkai Azohem műtrágyagyár körül, ha az illetékes szervek tennék a dolgukat.
Az üzem csütörtökön (február 2-án) délelőtt megkezdte a kiköltözést a szabadkai Makkhetes városrészből, ahol csaknem tízezer ember él. – A vállalatot szakaszonként helyezik át a (mindössze néhány kilométerre levő – B. A. megj.) Nitrogénművekbe, de egyelőre még nem áll le a termelés. A kihelyezést két hónapon belül fejezik be, a terület szanálása és zöldesítése azonban ettől több időt vesz igénybe. A Köztársasági Környezetvédelmi Alaptól kapott 60 millió dinárt közvetlenül a kivitelezőnek, a nagybecskereki Servo Mihalj inženjeringnek utalják. Az aláírt szerződés szerint a munkálatokat 270 napon belül kell elvégezni – közli a Magyar Szó internetes oldala.
Első pillanatra az ember azt gondolná, hogy végre a politikusok tettek valamit annak érdekében, hogy véget érjen az észak-bácskai város lakosainak évek óta tartó kálváriája. De vajon ez történt-e?
A lakott területen épült, embernek, környezetnek egyaránt csak tetemes kárt okozó műtrágyagyártó üzem a napokban került ismét az érdeklődés központjába. Szabadka város honlapja szerint 2011-ben a gyár 60 foglalkoztatottja 32 000 tonna műtrágyát állított elő. (Tavaly augusztusban még 115 dolgozót említett a Szolidaritás / Solidarnost nevű polgári egyesület.)

A hírekből megtudtuk azt is, hogy a környezetszennyező üzem elköltöztetéséről szóló szerződést Željka Jurakić, a Környezetvédelmi Alap Igazgatója és Kasza József, az Azohem Igazgatóbizottságának elnöke a szabadkai városi Média Központban január 16-án írta alá. A nyilvános aláíráson jelen volt dr. Oliver Dulić, környezetvédelmi, bányászati és területtervezési miniszter és Saša Vučinić, Szabadka város polgármestere is. Talán azért, hogy a lakosság lássa, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az események, vagy éppen választási hangulatkeltés céljából. Kasza József elmondta: „hangjából érezni lehet, hogy mennyire örül az eseménynek”.
Ha tovább elemezzük az Azohem kihelyezésről szóló híreket, akkor megállapíthatjuk, hogy a kifizetésre kerülő 60 millió dinárt az állami pénztárból, az adófizetők pénzéből folyósítják a magántulajdonban lévő vállalatnak. Željka Jurakić hangoztatta, hogy „visszafizetési kötelezettség nélkül jóváhagyott összegről van szó, de a terv összértéke ettől sokkal nagyobb”.
A szerződés aláírásával kapcsolatban – szabadkai ellenzéki körökből – elhangzottak olyan vélemények is, hogy az Azohem magánvállalat „a műtrágyagyártás során a makhetesi székhelye körül folyamatosan szennyezte a környezetet, különösen a levegőt, a vizet és a földet”.
– Megengedetlen ilyen szerződés megkötése, mert aki kárt okoz, annak meg is kell azt téríteni, felelnie kell az elkövetett szabálysértését, gazdasági vétségért, vagy bűncselekményért. A Köztársasági Környezetvédelmi Alap eszközei a környezetvédelmi illetékekből származnak, amelyet minden szabadkai jogi személyi is fizet. Ebből az következik, hogy ugyanazért a dologért kétszer fizetnek” – hangoztatták a szerződés ellenzői. Szerintük az elköltözés költségeit „az Azohemnek kellett volna fizetnie” és bizonyára valamiféle „politikai–pénzügyi egyezségről, nem pedig a környezet védelméről van szó”.

A hírekben az is szerepelt, hogy az Azohem 2006-ban megvásárolta Nitrogénműveket, hogy oda költöztesse a termelést, de erre – „eszközhiány miatt” – mindeddig nem került sor. A már említett Szolidaritás szerint a Nitrogénművek tulajdonosa a tartományi Nagyberuházási Alaptól korábban már kapott 40 millió dinárt „kristályos műtrágyatermelésre és a foglalkoztatás növelésére”. „Az üzem, akkor csak egy napot dolgozott, amíg a városi és a tartományi vezetők fényképezése tartott” – közölte a Szolidaritás. A tulajdonos, vagy tulajdonosok tehát összesen már 100 millió dinárt kaptak az államtól. A semmiért, vagyis azért, hogy beszüntessék a környezetszennyező üzemelést, ami egyébként is törvényszabta kötelességük. A gyárban dolgozók száma pedig időközben csaknem a felére csökkent.
A szerződéskötés kapcsán megállapítható: Nyilvánvaló hogy az adófizető polgárok pénzét ömlesztették / ömlesztik át egy magánvállalatba. A magyarázat, hogy „a 60 millió dinárt közvetlenül a kivitelezőnek utalják”, nem fogadható el, mivel valójában az állam az Azohem helyett fizet a kivitelezőnek. Ennyivel több pénz marad a műtrágyagyártó üzemnek, illetve (magán)tulajdonosainak a zsebében. Nem csoda, hogy Kasza hangjából „érződött az öröm”.
Az is evidens, hogy a környezetvédelmi szabályokat nem tartották tiszteletben. Az állami szervekhez, ez esetben a környezetvédelmi miniszter illetékességi körébe tartozó környezetvédelmi felügyelőség nem végezte a munkáját. (Ha végezte volna, a gyárat már régen be kellett volna zárni, mégpedig a saját költségen). A rendőrségről, az ügyészségről és az adóhivatalról is elmondható ugyanez.

Szerbia Alkotmánya
Egészséges környezet
74. szakasz
Mindenki jogosult az egészséges környezetre, valamint, hogy a környezet állapotáról idejében tárgyilagos tájékoztatásban részesüljön.
A környezetvédelemért mindenki, de különösen a Szerb Köztársaság és az autonóm tartomány, felelős.
Mindenki köteles védeni és javítani a környezetet.

Az már csak hab a tortán, hogy Kasza József az Azohem Igazgatóbizottságának az elnöke. Nem tévedés: ugyanarról a Vajdasági Magyar Szövetségből „tiszteletbeli elnökként” kizárt Kaszáról van szó, aki a belgrádi székhelyű Agrobank szabadkai kirendeltségének (most már talán nyugdíjba vonult) igazgatója és a szabadkai Népszínház igazgatóbizottságának régi-új elnöke, de lehet, hogy más egyéb tisztségei is vannak. Miközben Kasza és a többi vezető növeli vagyonát, Szabadkán – a foglalkoztatási szolgálat adatai szerint – 15 százalékos a munkanélküliség a környező falvakban pedig a lakosság „csaknem nyolcvan százaléka” – állástalan.
Vajdaságban is, Magyarországhoz hasonlóan, elkelne egy elszámoltatási biztos, aki kivizsgálná az Azohemmel kötött és a többi hasonló szerződést, valamint más ügyeket és elszámoltatná a politikusokat. Erre sajnos csak a választások után kerülhetne sor. Jól meg kell ezért gondolni, hogy kire/kikre szavazunk május 6-án.

Újvidék, 2012. február 3.

Bozóki Antal