A sajtó hatalma

Kisebbségjogi jegyzet

Köztudott, hogy a sajtónak hatalma van, s hogy „hetedik hatalom”-nak is nevezik. Ott, ahol létezik szabad, független sajtó, ott bizony nagy a hatalma. Nem egy államelnök, miniszter, igazgató bukott már meg a miatt, hogy a sajtó a nyilvánosság elé tárta a viselt dolgait.
Richard Nixon amerikai elnöknek 1974-ben le kellett mondania az elnökségről a Watergate lehallgatási ügy miatt. 1972 nyarán a The Washington Post kis hírként közölte, hogy betörtek a Watergate-ház egyik, irodának használt lakásába, hogy bizalmas iratokat szerezzenek. A betöréssel kapcsolatban megindított vizsgálat szálai Nixon elnökig vezettek. A hír a legnagyobb amerikai belpolitikai válság kezdetét jelezte és az elnök lemondásával végződött.
Legújabban (2012. február 17-én) Christian Wulff német szövetségi elnököt kényszeríttette lemondásra a sajtó. A (most már volt) elnök személye körül két hónapig sokasodtak a kínos ügyek, kezdve egy roppant kedvező magánkölcsöntől, ingyenes nyaralásokon át állami pénzből fizetett nagyszabású lobbista rendezvényekig, és a sajtó szabadságának megsértéséig.
A német heti- és napilapok, kivált a Bild Zeitung a legapróbb részletéig feltárta az Egon Geekers multimilliomos nagyvállalkozó és az államfő közti ügyletet, melynek köszönhetően a Wulff család hamburgi családi villája épült.
A botrány azonban akkor csúcsosodott ki, amikor Wulff megpróbálta megakadályozni, hogy a Bild cikket közöljön a anyagi hátteréről. Kai Diekmann főszerkesztő üzenetrögzítőjére rábeszélve „végleges szakítással„ és „háborúval” fenyegette meg a Bildet kiadó Springer lapkiadót, amennyiben az ominózus információ megjelenik. Másnap a Bild lehozta a hírt. Wulff pedig televíziós élő adásban nyilvánosan kért bocsánatot a laptól.
A magyarországi Blikk február 20-i számában „Schmitt döntött: visszavonul” címmel közölt írást. A lap emlékeztetett arra, hogy a hvg.hu január 11-én írta meg, hogy Schmitt Pál 1992-es, 215 oldalas doktori értekezésének mintegy 180 oldala a bolgár Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. A lap szerint várhatóan március 28-án mondja ki a tényfeltáró bizottság, hogy történt-e plágium, s vissza kell-e vonni Schmitt kisdoktoriját. Az államfő nagyon kellemetlen helyzetbe került, s a távozása sem zárható ki.
A szabad, független sajtónak tehát továbbra is óriási befolyása van a társadalmi viszonyok alakulására. Milyen a sajtó hatása Szerbiában?
Az amerikai Freedom House szervezet felmérése szerint Szerbiában „a médiák félig szabadok”. A felmérés alapján Szerbia a 2011-es évben a 196 értékelt ország közül a 72. (Szlovénia a 48., Montenegró a 80., Horvátország pedig a 85.) helyre került. Szerbiában a fő akadály a cenzúra és a politikai pártok befolyása a sajtóra, amely nem tárgyilagosan, hanem az őket pénzelő pártok utasításai alapján tájékoztat. A szervezet szerint Szerbiára jellemző még a tájkunok befolyása is a sajtóra. A Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) szerint Szerbiában „nagy nyomás nehezedik a sajtóra”. Ezek a megállapítások érvényesek a nemzeti kisebbségi médiára is.
Legutóbb a belgrádi Alo c. (Ringier Axel Springer Kft.) bulvárlap szerkesztőségét fenyegették meg, mert cikket jelentetett meg a szocialisták közt kirobbant állítólagos kocsmai verekedésről, írja a február 18-i Danas napilap. Az Alo napilapra az újság hasábjain egy nappal korábban napvilágot látott, Az SPS vezetői kocsmai verekedésben című cikk megjelenése előtt nyomást gyakoroltak, hogy az inkriminált írás ne jelenjen meg, majd amikor ez mégis megtörtént, akkor a lap szerkesztősége a rendőrségen dolgozó tisztségviselőktől kapott közvetlen fenyegetéseket, tudósít a Danas. Az eset nyomán persze (még) senki sem mondott le.
Az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó teljesen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányította Magyar Nemzeti Tanács (MNT) befolyása alá került, vagyis „egypárti” lett. Az MNT pedig akkor nevezi ki és meneszti a lap főszerkesztőjét, vagy éppen a lapkiadó kft. igazgatóját, amikor csak akarja, illetve amikor erre utasítást kap. Ugyanez vonatkozik a Hét Nap hetilapra, a Pannon RTV-re és a Mozaik TV-re is.
A VMSZ megoldotta azt, ami eddig csak az egypártrendszerben sikerül: A „vajdasági magyar médiahálózat létrehozása” ürügyén az irányítása alá került sajtóba egyszerűen nem kerül(het) be bíráló, elemző írás a vezető párt- és állami tisztségviselők munkájáról, viselt dolgairól. Így az esetleges felelősségre-vonásra, elszámoltatásra és a lemondásra sem kell gondolniuk. A döntéshozók maguk sem titkolták, hogy „a szép sikerekről színes tudósításokban beszámoló, a politikai elit által kézivezérelt sajtót kívánnak teremteni maguknak”.
A kérdés csupán az, hogy meddig tartható fenn ez az állapot? Mikor elégelik meg végre az újságírók a politika és politikusok kiszolgálását, a szolgalelkűséget? Vagy a közösség mond le előbb a saját sajtójáról?

Újvidék, 2012. február 25.

Bozóki Antal