Gondolatok Bozóki Antal „Mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy elmondja a véleményét” c. írásához*
Tézisek:
2. Az utóbbi két évtizedben minden, szomszédos országban létrejött egy-egy, önmagát „meghatározó fontosságúnak tekintő”, magyar politikai alakulat, amely, a többségi hatalomhoz közel állva, sőt, azzal rendszeresen megalkudva, már régen kiírta magát a magyar közösség azon köreinek bizalmából, akik nem haszonélvezői ennek a helyzetnek. S bizony ez utóbbi nemzettársaink vannak döntő többségben, ezért is nő az elvándorlás, a magyar közösség szempontjából egyre romlanak az etnikai arányok.
3. Magyarország Kormányának külhoni nemzetpolitikáját a globális tőke szinte megsemmisítő erejű, koncentrált támadásai, átmenetileg megtorpanásra kényszerítették. Ugyanakkor, 2012-ben, minden szomszédos országban, ahol még jelentős létszámú, magyar kisebbség él, választások lesznek. Ebben a helyzetben, amikor a magyar közösségeink hetven éve romló pozíciója még semmit sem változott, mire számíthat, mit tesz majd, a szorult helyzetben lévő, egyre jobban reményét vesztő, külhoni magyar választó?
4. Ismert tény, hogy a szomszédos országokban élő, magyar anyanyelvű közösségeket, akaratukon kívüli érdekek által irányított, erőfölényen alapuló, nagyhatalmi döntések sorozata választotta el végleg az anyaországtól. S bár a hét szomszédos országba szétszórt, azonos nyelvi és kulturális hagyományokkal rendelkező, ma már alig kétmilliós magyar közösség Európa legnagyobb létszámú, őshonos kisebbségét alkotja, a magyar kisebbség helyzete, jövője, minden, szomszédos országban ma is rendezetlen. Az elmúlt hetven év alatt, külhoni nemzettársaink mintegy fele, közel 50 %-a költözött el a szülőföldjéről, mondott le a magyar identitásáról, vagyis a tudatos, a nemzetközi közvélemény cinkos hallgatása által jóváhagyott asszimiláció eszközévé vált.
Következtetések:
5. Nemzettársaink közül, azok, akik őseik szülőföldjén maradtak, hittek abban, hogy egyenjogú állampolgárai lehetnek új országuknak. Ők évtizedek óta tűrik a családjukat hetedíziglen sújtó negatív diszkriminációt, reménykednek a kommunista rendszerek által elrabolt, őseik munkájával megteremtett, létfenntartásukhoz nélkülözhetetlen, családi vagyonuk visszaszolgáltatásában. Ők azok, akiknek, magyarságuk megvallása esetén, sorozatos megalázás és elszegényedés az osztályrésze. A magyarságukat egyre inkább a zárt kerítések és falak mögött őrző, templomokba visszaszorult, még nem asszimilálódott, külhoni magyarok, évtizedek óta hiába várják a sorsuk jobbra fordulását.
6. Ma már tudják, hogy ebben a kérdésben, az emberi jogokat oly sokat hangoztató Európai Uniótól sem számíthatnak, még erkölcsi támogatásra sem. Hat évtizedes, ismételt csalódások sorozata után, döntő többségük bizalmat szavazna – ha lenne rá lehetősége - az anyaország nemzeti Kormányának, de tudatában vannak annak is, hogy ismét nekik, az évtizedek óta nehéz helyzet kényszerült magyaroknak kell türelemmel várniuk, amíg a végzetesen eladósított, gazdaságilag és erkölcsileg, tudatosan leépített Magyarország újra talpra állhat, növekedésnek indul és gazdasági segítséget nyújthat.
7. Külhoni magyar nemzettársaink közül egyre többen érzik úgy, hogy sorsukra hagyták őket. A több évtizedes, valós érdekképviselet nélküli semmittevés miatt bizalmukat vesztő magyarjaink közül egyre többen maradnak otthon, vagy szavaznak át. A többségi nemzet pártjai beépülnek az etnikai magyar pártokba, bomlasztják soraikat, ha tehetik. A választási kampányban - a magyar választók eltérítése, magyarságukról történő lemondása érdekében, magyarul beszélő, beépített, janicsár ügynököket alkalmaznak, ezzel is elősegítve a békében is közösségeinket romboló eszközökkel felgyorsított fogyásunkat és az asszimilációt.
8. Nem lehetünk meglepődve azon, ha ez ellen a folyamat ellen a többségi hatalommal összebútorozott, jelentős pénzügyi támogatást élvező, külhoni magyar pártok nem tesznek, nem tehetnek semmit, mert azzal a már megszerzett, kiépített pozíciókba beépült, széles klientúrájuk létérdekeit veszélyeztetnék. S ez még akkor is így van, ha az ezekben a pártokban vezető szerepet játszó politikusok a választások előtt harcias, távlatos, látszólag magyar érdekekért felszólaló szerepben szeretnek tetszelegni. Igaz, négy évenként csak egyszer, kizárólag a választási kampányban.
Eredmény:
Nemzetünk rohamos fogyása, a lehetőségektől megfosztott fiatal értelmiségiek tömeges kivándorlása, elöregedő társadalom, növekvő vagyonvesztés, magyar iskolák bezárása, ami mind egy tudatos, asszimilációs politika következménye. Mindezt a 2011. évi népszámlálási adatok fényesen bizonyítják! Az események drámai folyamata, mind több magyar nemzettársunk számára, közérthetővé vált.
Lehetőség:
Nemzetközileg elismert kisebbségi jogokra, testvériségre és egyenlő bánásmódra alapozott, új nemzetpolitikára van szükség, mint ezt más, európai országok érdek-képviseletei, pártállástól függetlenül, lelkiismereti kötelességüknek tekintve, oly természetesen, mint ahogy a Nap felkel, naponta megteszik. Csak ez esetben van esélyünk arra, hogy a szomszédos országokban még kitartó nemzettársaink megőrizhessék őseik magyar anyanyelvét, hitét és kultúráját, még megmaradó, személyes vagyonukat és kötődésüket őseik szülőföldjéhez. Ha ezt bármely, az Európai Unióban már tagságot viselő, vagy oda igyekvő, szomszédos országban nem lehet megvalósítani, akkor az Európai Közösség Alapító Atyáinak három alappillérre épülő szellemiségétől végleg elbúcsúzhatunk.
Éhn József, elnök
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért civil szervezet, Budapest
Budapest, 2012. február 6.
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/89/Nemzetkozileg-elismert-kisebbsegi-jogokra--uj-nemzetpolitikara-van-szukseg.html, 2012. február 6. [16:44]
__________
* A vajdaság Ma hírportál ilyen címmel közölte a Közösségmegosztó politika c. írást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése