November 3.

Győző napja.

IXX. századi nyelvújító névalkotás, a Viktor magyarosított változata.

1801 – Megszületett Karl Baedeker német könyvkiadó, az útikönyv műfaj megalkotója.
1894 – Megszületett Tokuji Hayakawa, a mechanikus töltőceruza feltalálója.
1903 – Kormányt alakított Tisza István gróf, aki először 1905.06.18-ig volt Magyarország miniszterelnöke.
1920 – Megszületett Charles Bronson (eredeti nevén: Buchinsky) amerikai filmszínész. Legismertebb filmjei: A piszkos 12, Volt egyszer egy vadnyugat
1936 – Meghalt Kosztolányi Dezső költő, író, publicista.
1947 – Nagykanizsán megszületett Bencze Ilona Jászai Mari-díjas színművésznő (Macskák musical).
1948 – Megszületett Lulu, a 60-as évek népszerű skót énekesnője.
1952 – Megszületett Roseanne Barr amerikai színésznő, komikus, aki 1988-ban férje, Tom Arnold első jelentős szerzői munkájában, a „Roseanne” című, Amerika-szerte óriási sikernek örvendő vígjátéksorozatban tűnt fel.
1954 – Meghalt Henri Matisse francia festő, a modern festészet egyik legnagyobb művésze.

1957 – A Szovjetunió Föld körüli pályára bocsátotta a Szputnyik-2 második mesterséges holdat, fedélzetén számos műszerrel és a Lajka nevű kutyával.

190 éve, 1823. november 3-án Bolyai János matematikus apjához írott levelében közölte az abszolút geometria felfedezését.
A mértan tudományának első egzakt munkája Eukleidész Elemek című könyve volt, amelyben a geometriai

ismereteket egységes logikai rendszerbe foglalta, ahol kevés számú állításból, logikusan, egymásra épülve következnek az újabb és újabb állítások, deduktív bizonyítás útján. Eukleidész öt olyan alaptételre (axiómára, posztulátumra) építette fel geometriáját, amelyeket bizonyítás nélkül elfogadott. Ezek közül az első négy, például "Az egyenes szakasz végtelenül meghosszabbítható" vagy "A derékszögek egyenlők", könnyen elfogadható. Az V. posztulátum, a párhuzamossági axióma azonban nem annyira nyilvánvaló, mint a többi: "Ha egy egyenes úgy metsz két egyenest, hogy az egyik oldalán keletkező belső szögek összege kisebb két derékszögnél, akkor e két egyenes a metszőnek ezen oldalán meghosszabbítva metszi egymást."
Ez az utolsó posztulátum, bonyolultsága és ellenőrizhetetlensége miatt, csaknem kétezer éven át gondot okozott a matematikusoknak, és elindította az axiómarendszerekre vonatkozó vizsgálatokat.
Bolyai János (1802-1860), minden idők talán legeredetibb gondolkodású matematikusa 1820 és 1824 között, a bécsi katonai mérnöki akadémián folytatott tanulmányai közben foglalkozott az V. posztulátum kérdésével. Édesapja, Bolyai Farkas ugyan óva intette a "paralellákal" való foglalkozástól, de fiát az óvás még inkább elmélkedésre ösztönözte. Kezdetben ő is a bizonyítást kereste, ám egyszer csak feltette, hogy a párhuzamossági axióma nem igaz. Itt érte az első nagy meglepetés, hogy az új rendszerben nem talált ellentmondást. Ekkor olyan általános geometriát épített föl, amely az V. posztulátumot sem nem állítja, sem nem tagadja, hanem mellőzi. Felfedezéséről írta 1823. november 3-án világszerte ismertté vált levelét apjának, amelyben a szállóigévé vált sor is található: "Semmiből egy új, más világot teremtettem."
Első kritikusának apját kérte fel, aki azonban nem tudott elszakadni a hagyományos fogalmaktól. Az euklideszi és nemeuklidészi geometriát is magában foglaló "abszolút geometria" nyomtatásban 1832-ben Bolyai Farkas Tentamen című művének egyik függelékeként (Appendix) látott napvilágot.
Bolyai felfedezésének egyik legfontosabb következménye az volt, hogy nemcsak egyféle, hanem végtelen sok geometria létezik, amelyek közül csak az egyik az euklideszi. Bolyai azt is megsejtette, hogy a körülöttünk lévő világ nem Eukleidész geometriája szerint működik, sőt, bebizonyította, hogy az univerzum geometriáját matematikai módszerekkel nem lehet meghatározni, csak a fizika eszközeivel, azaz méréssel. Bolyai megtörte az euklideszi geometria egyeduralmát, felszabadította az utat az emberi gondolkodás előtt a tér másként való felfogása számára. Egyben utat nyitott a 20. század fizikai elméletei előtt, melyek gyökeresen átalakították világképünket.
Bolyai Appendix című munkája 2009-ben az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO Világemlékezet listájára került. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum