Október 28–29-én az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottságának (DROI) küldöttsége látogatott Szerbiába, melynek tagjai Barbara Lochbihler zöldpárti képviselőnő, a bizottság elnöke és Tőkés László képviselő, a bizottság koordinátora voltak.
A látogatás célja volt számba venni az emberi és a kisebbségi jogok terén fennálló szerbiai helyzetet, tekintettel az ország európai integrációjának folyamatára. Amint az közismert, az Európai Tanács az EU és Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások elkezdését jövő év elejére tűzte ki. A DROI-szakbizottság révén az EP is közvetlen módon bekapcsolódik a tagjelölt ország folyamatos figyelemmel követésébe, ún. monitorizálásába.
A kiküldetés első napján a szerb kormány, illetve a munkaügyi és az igazságügyi minisztériumok vezető képviselőivel, valamint a Sasa Jankovič
ombudsmannal való találkozóra került sor. Az esti munkavacsorán az
EP-képviselők szerbiai emberi jogi és romavédő polgári szervezetek
aktivistáival folytattak eszmecserét.
Másnap a küldöttség a szerb parlament emberi jogi, gyermekvédelmi és munkaügyi szakbizottságainak a képviselőivel találkozott, élükön Meho Omerovič, Nebojsa Stefanovič és Milica Dronjak elnökökkel.
A koradélutáni sajtóértekezletet követően Lochbihler elnök asszony és Tőkés László egy nyugat-balkáni regionális emberi jogi konferenciát nyitottak meg a szerb parlamentben. Erdélyi képviselőnk köszöntőbeszédében a romániai és a szerbiai Bánság, valamint Vajdaság között
vonva párhuzamot rámutatott, hogy: „Kisebbségi közösségeink autonóm
jogainak biztosítása egyaránt javára válna népeinknek, közös érdeke
országainknak, és egyik legfőbb előfeltétele egész térségünk
biztonságának és stabilitásának”. (Az idézett megnyitóbeszédet
mellékeljük.)
A feszített iramú, kétnapos megbeszélés-sorozat a szerbiai
nemzeti tanácsok vezetőivel való találkozóval zárult. A kereken húsz
kisebbségi autonómia-tanács képviseletében megszólalók között Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Egeressy Sándor vajdasági
tartományi képviselő a délvidéki magyarság helyzetét ismertették.
Szinte valamennyien elismeréssel szóltak az országban megvalósuló,
széles körű kulturális autonómia rendszeréről, ugyanakkor
azonban aggodalmukat fejezték ki a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény
küszöbön álló módosításának várhatóan jogkorlátozó rendelkezései
tekintetében.
A tanácskozások során Barbara Lochbihler delegációvezető tipikus nyugati megközelítéssel, legfőképpen a roma és a homoszexuális kisebbségek
helyzetére fektette a hangsúlyt. Tőkés László megítélése szerint az
etnikai közösségek és a szexuális „kisebbségek” – az ún. LGBTI kategória
– problémakörét, egymástól teljességgel különböző jellegük miatt, nem
indokolt összekeverni.
A látogatás befejeztével kibocsátott, mellékelt sajtóközlemény – egyebek mellett – üdvözli a Belgrád és Prishtina közötti kapcsolatok normalizációját, valamint a Szerbia által elért, eddigi eredményeket
a vajdasági etnikumközi kapcsolatok javulása, a szerb–horvát és a
szerb–magyar állami kapcsolatok rendeződése, a cigányság helyzetének
jobbítása és a nemek közötti egyenlőség törvénybeli szabályozása terén.
Ezzel együtt, további komoly erőfeszítéseket vár el a kormánytól az
emberi jogok biztosítása, valamint az egész társadalom, illetve a
hátrányos helyzetű csoportok, közösségek, vidékek és életterületek –
európai – felzárkóztatása érdekében.
Brüsszelbe visszatérve, a delegáció az Emberi Jogi Bizottságnak tesz jelentést szerbiai munkájáról és tapasztalatairól.
Nagyvárad, 2013. október 29.
Szerbia Köztársaság Nemzetgyűlése
Az emberi és kisebbségi jogok ügyével, illetve a
nemek közötti egyenlőség kérdésével foglalkozó parlamenti testületek
első regionális gyűlése
Belgrád, 2013. október 29–30.
Megnyitó beszéd
Tisztelt Elnök úr!
Tisztelt Elnök asszony!
Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetés és kivételes alkalom számomra, hogy az Európai Parlament emberi jogi küldöttségének tagjaként, itt, a Szerb Köztársaság Parlamentjében mai tanácskozásukon részt vehetek, és szólhatok Önökhöz. Barbara Lochbihler asszonnyal, az EP Emberi Jogi Albizottságának (DROI) elnökével együtt abban fáradozunk, hogy – a magunk szerény módján – Szerbia európai csatlakozásának útját egyengessük.
Én magam Románia európai képviselője vagyok, de erdélyi magyarként mind a román, mind a magyar – közös – érdekek képviseletét egyaránt feladatomnak tartom. A szerbiai magyar közösségre gondolva, ugyanakkor országuk európai integrációja és felzárkózása ügyében is közvetlenül „érdekelt” vagyok. Jó érzéssel tölt el, hogy Románia és Magyarország – az európai jószomszédi és regionális kapcsolatok szellemében – Szerbia uniós tagságát egyaránt támogatja.
Amint az köztudott, az EP Külügyi Bizottsága (AFET) ennek
a hónapnak a közepén foglalkozott a nyugat-balkáni országok helyzetének
az értékelésével – az európai bővítés összefüggésében. Ez alkalommal Eduard Kukan,az
ebben illetékes EP-delegáció vezetője mérsékelt elégedettséggel
állapította meg, hogy az egyes országjelentések biztatóelőrehaladásról
és „konkrét eredményekről” tanúskodnak a koppenhágai kritériumok teljesítése tekintetében. Ugyanakkor a delegációvezető úr a csatlakozási tárgyalások mihamarabbi elkezdését szorgalmazta Szerbiával.
Engedjék meg, hogy ezúton magam is elismerésemet fejezzem ki az
elért eredményekért, és őszinte jókívánságaimat tolmácsoljam a várhatóan
rövidesen elkezdődő tárgyalásokra nézve.
Végül, de nem utolsósorban az etnikai és vallási kisebbségi jogok
kérdésére térek ki, amiről több rendben is alkalmam volt megbeszélést
folytatni nem csupán a vajdasági magyar, hanem a szerbiai román, horvát
és vlach közösségek képviselőivel is.
Húsz évvel a koppenhágai (1993)és szinte negyven esztendővel a helsinki konferencia
(1975) után az emberi jogok szerves részét képező kisebbségi jogok
maradéktalan biztosítását kérem a szerb kormánytól – külön is megemlítve
a hozzánk különösképpen közel álló magyar, valamint a román, illetve a vlacho-román kisebbségi közösségeket. Teszem ezt a Traian Băsescu
államelnök által kezdeményezett és tavaly megkötött szerb–román
kisebbségvédelmi egyezménynek, valamint annak a szerb–magyar
csúcstalálkozónak a szellemében, melyre Tomislav Nikolić és Áder János államfők között, idén került sor.
1989 „szabadító karácsonyán” nem messze innen, Temesváron
kezdődött el a romániai rendszerváltozás. Az ottani nemzeti közösségek
és egyházak megbékélésének szellemében indultunk el a jelképes Európa
irányába…
A romániai és a szerbiai Bánság, valamint Vajdaság nagymértékben hasonlítanak egymáshoz. Kisebbségi közösségeink autonóm jogainak
biztosítása egyaránt javára válna népeinknek, közös érdeke
országainknak, és egyik legfőbb előfeltétele egész térségünk
biztonságának és stabilitásának.
Ami kijár Európa szerencsésebb kisebbségeinek – példának okáért
az olaszországi osztrákoknak, a belgiumi németeknek vagy a németországi
dánoknak –, ugyanezek a jogok illetik meg egymással szomszédos
országaink valamennyi kisebbségét. A nemzetek és közösségek Uniójában
csak ilyenképpen valósulhat meg az „Egység a sokféleségben” nemes eszménye, igazságossága és békéje…
Belgrád, 2013. október 29.
Tőkés László
EP-képviselő
az EP Emberi Jogi Bizottságának koordinátora
az EP Délkelet-Európai Delegációjának tagja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése