Szerkesztőségünk
egy szabadkai magyar egyetemista diáktól kapott egy levelet, amelyben
arra világít rá, hogy azok az egyetemi oktatók, akik tudnak és beszélnek
magyarul,
valamint ez a nemzetiségük, sok esetben nem kommunikálnak a saját
nemzettársaikkal az anyanyelvükön. Persze, akadnak pozitív példák is,
azonban a többségük erre nem hajlandó, és nem élnek a magyar nyelv
használatának lehetőségével, pedig a törvény nem tiltja.
Szerkesztőségünk arra kéri Önöket, ha
tudnak példákat, más eseteket is a témával kapcsolatban, esetleg
megerősítenék vagy cáfolnák a leírtakat, kérjük, írjanak nekünk levelet
(névvel vagy anélkül) a
szerk@delhir.rs e-mail címre. Köszönjük!
Most pedig nézzük, mi is áll a szóban forgó levélben:
Tisztelt DélHír Portál szerkesztőség!
Itt, a déli végeken, nem igazán sok
olyan típusú felület létezik, ahol közzé tudnánk tenni a magyarság
diszkriminációjával, illetve a ”hazaárulással” kapcsolatos írásokat.
Pedig igazán sok ilyen riport készülhetne. Sajnos!
Azért is fordulnék Önökhöz, hogy
felhívjam a figyelmüket egy olyan témára, ami sok olvasójukat
személyesen is érint. Az egyetemi oktatásról lenne itt szó. A szabadkai
karok, melyek részei az Újvidéki Egyetemnek (magánkézben lévő
egyetemekről inkább nem beszélnék) egy csomó olyan "szakembert"
foglalkoztatnak, akik nap, mint nap, percről-percre megalázzák, lenézik
saját nemzettársaikat. Higgyék el, hogy ezt nem dacból mondom. Igazán
jól haladok tanulmányaimmal, nem panaszkodhatom. De látom sajnos, hogy
magyar ajkú évfolyamtársaim miként küszködnek, és mennyire lenézik őket
tanáraik.
A Szabadkai Közgazdasági Karról írok most, de szerintem általánosíthatnánk is. Két tanár-típust tudok megkülönböztetni, ami a magyar előadókat illeti.
A Szabadkai Közgazdasági Karról írok most, de szerintem általánosíthatnánk is. Két tanár-típust tudok megkülönböztetni, ami a magyar előadókat illeti.
1.
Az első csoportba tartoznak azok, akik segítik, támogatják a magyar
hallgatókat. Tilos könyvet magyarul kiadni, de ők mégis megengedik, hogy
magyarul vizsgázzunk, írjuk a teszteket, feleljünk. Természetesen szerb
könyvből, így a szókincsünk eléggé szegényes marad, de legalább lehet
magyarul írni/beszélni. Ezen a csoporton belül még ritkább az olyan
tanár, aki külön magyar csoportot indít, még akkor is, ha van 10-20
magyar hallgatója. Előjön az örökérvényű gazdasági szabály: "Nem éri
meg!”
2.
Amásodik csoport a problémás csoport. Ők azok, akiket magyar
keresztnévvel, vezetéknévvel áldott meg a Jó Isten, de nem hajlandóak
megszólalni ezen a csodás nyelven. Jó-jó, tudom én, hogy a név nem
mérvadó, de itt az a helyzet, hogy sok esetben szünetekben lehet hallani
őket magyarul beszélni, folyosón, tanárokkal stb. Tehát tudnak,
értenek, beszélnek magyarul. A hallgatóval szemben viszont nem
"süllyednek le" arra a szintre, hogy magyarul beszéljenek, ne adj Isten,
magyarul tanítsanak. Kérdem én, hogy magyar létemre, egy tanárnál kinek
neve magyar, beszél magyarul, ért magyarul, miért kell szerbül
vizsgáznom? Hol itt az értelmes válasz? Azt szokták felhozni, hogy
nincs anyag magyarul. Hát LEGYEN! Még azt is mondják, hogy ez nem
igazságos, mert a szerb hallgatók nem értik a mi nyelvünket, mi az
övékét viszont igen. Tényleg? Na, ne mondja!
Az ilyen emberektől még a
legliberálisabb felfogású személynek is hányingere lesz. Nem tudom azt
felfogni, hogy egy tanult, értelmes ember, aki évtizedek óta viseli a
doktori címet, hogy lehet ilyen mértékben haza-, és nemzetáruló? Tud az
ilyen saját családtagjainak, saját szüleinek szemébe nézni? Én nem
tudnék.
Összegzésként: A mai
felsőoktatásban, főleg közgazdasági területén a magyar nyelv nem
használható. Gerillaharcot folytatva, suttogva tudunk egy-két szót
ejteni tanárainkkal magyarul. Már akivel lehet.
Felmerül az emberben a kérdés. Az erdélyi tanárok hogyan tudnak kiállni hallgatóik mellett? Miért nem teszik ezt meg a délvidékiek is?
Felmerül az emberben a kérdés. Az erdélyi tanárok hogyan tudnak kiállni hallgatóik mellett? Miért nem teszik ezt meg a délvidékiek is?
Kérem önöket, nézzenek utána ennek a
témának. Én szívesen segítek. Természetesen névtelenül, mert egyelőre
még kénytelen vagyok.
Évről évre kevesebb és kevesebb
magyar hallgató iratkozik be. Alig néhányan maradtunk már szinte. Aki
pedig vállalkozik rá, az teljes mértékben szerbül járja ki a négy évet.
Ez fenntarthatatlan állapot a XXI. Században, Szabadkán. Az MNT egy
dolgot csinál, és az annyiból áll, hogy pénzel. A pénz viszont gyenge
vigasz ebben az esetben.
További jó munkát és kitartást!
(név a szerkesztőségben)
Közzétette: Terhes Tamás
2014. április 09. szerda, 14:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése