(Mit tudunk mi a háborúról? Legfeljebb csak beszélni.)
A kilencvenes években sokszor elemezgettük, hogyan is keletkezhet egy
háború. Békéhez szokott, mindenféle erőszaktól ösztönösen viszolygó emberként akkor
még úgy gondoltam, hogy a háború az egyszer csak kialakul… Élünk-éldegélünk,
közben minden romlik, egyre csak romlik, és odáig fajul a helyzet, ahonnan már
nincsen visszaút. És: eljutunk a háborúig. Tehát jön a háború, mind közelebb,
közelebb. Csak úgy, magától. Mert elérkezik az ideje, aminek pedig eljön az
ideje, azt nem lehet feltartóztatni.
Azóta már tudom, hogy a háború roppant agyafúrt, rafinált dolog. Nem
spontán, hanem időzített. Nem magától jön létre, hanem előre megírt
forgatókönyv szerint alakítják ki – minden mozzanatát aprólékosan megtervezve.
Egy háború sosem lehet véletlen és sosem indul, sosem tör ki érdek nélkül. (Ezek
azok a makacsfajta tények, amelyekre szokás hivatkozni. De valójában mik is a
tények? Ha ezt kérdezem magamtól, mindig Dorothy Sayers zseniális
megfogalmazása jut eszembe: „Uram, a tények olyanok, mint a tehenek. Ha elég
keményen nézünk a szemükbe, rendszerint elszaladnak előlünk.” Valahogy így van
ez a háborúval is. Tényleg: tények, tények, de mégsem…)
Érdekegyeztetés?
A 15 évvel ezelőtti koszovói konfliktus ürügyén elmélázhatunk például azon,
hogy miért jutott a Szerbia (most már csak volt) déli tartományában élő
albánoknak valamiféle megkülönböztetett, kivételes szerep. Amikor a nagyvilág
számos nemzeti kisebbsége él a saját szülőföldjén másodrendű népcsoportként, akkor
az amerikaiak számára csak egyetlen „kiragadott” nemzeti kisebbség, a koszovói albánok
függetlensége volt a fontos. Csak azt akarták a közel 3 hónapon át tartó
bombázásukkal kivívni. Azonban a szerb uralom alóli felszabadítás nyilván nem
volt sem véletlen, sem érdekek nélkül való. Hiszen tudjuk jól, hogy a
nagyhatalmak mindig csak akkor avatkoznak be egy ország belügyeibe, amikor
maguknak is vaskos érdekük fűződik hozzá.
Az ország, a terület, amelyre a „világrend” terjeszkedésre szakosodott
megteremtői szemet vetnek, általában katonapolitikai szempontból érdekes vagy
pedig az értékes nyersanyaglelőhelyei miatt számít. Koszovó esetében
nyilvánvalóan mindkét szempont érvényesült, mégis talán a stratégiai számított
perdöntőnek.
Koszovó esetében urán- és aranykitermelést szoktak leginkább emlegetni,
ehhez azonban azt is társíthatjuk, hogy a Rigómezőtől alig néhány hajításnyira
halad el a Boszporusz-tengerszoros alatti (amerikai érdekeltségű) Transzbalkán-olajvezeték,
amely kiválthatja a nehézkes és többnapos késéssel működő tartályhajós
megoldásos olajszállítást, és amelynek a tervezett évi kapacitása 35 millió
tonna lesz. A világ legnagyobb tavának számító Kaszpi-tenger mélyén lapuló,
mindmáig kiaknázatlan földgáz- és olajtartalék roppant vonzó Amerika számára. A
tervek szerint 2020-ig napi 6 millió hordó olaj kitermelése válik lehetővé.
Camp Bondsteel
Koszovó, a földrajzi fekvése miatt, olyan ideális őrtoronynak mutatkozott,
ahonnan minden olyan terület szemmel tartható és elérhető, amely az amerikaiak
számára potenciális katonai célpontnak számíthat: Irak, Irán, Pakisztán, Oroszország
és legfőképpen az Európai Unió. Noha napjainkban (a hét évtizede tartó
viszonylagos európai béke végnapjaiban) még erősen megkérdőjelezik mindazon
szakértők elméjének épségét, akik olyasmit merészelnek állítani, hogy ezen
országok mindegyikével előbb-utóbb fegyveres harcba fognak keveredni, mégis erre
utal az USA elhatalmasodott militarizmusa, az utóbbi egy évtized csúcsra
járatott hadiipara és a Balkánon létesített félelmetes katonai támaszpontja is.
Ez utóbbi a vietnami háború óta létrehozottak közül a legjelentősebb és egyben
a legnagyobb külföldi amerikai katonai bázis.
Alig csitult el a harci gépek zaja 1999. június 10-én, a tartomány délkeleti
részén, Uroševac és a macedón határ közelében mintegy 1000 hektárnyi
mezőgazdasági földterület kisajátításával máris megkezdődtek a Camp Bondsteel
előmunkálatai. Ezer amerikai katona és hétszer annyi helybeli albán lakos
bevonásával indult meg a júniustól októberig éjjel-nappal tartó építkezés. A 25
kilométernyi úthálózat mentén 300 (többnyire fából készült) épületet emeltek,
bennük pedig 7000 katona és civil ellátását szervezték meg. A 84 kilométer
hosszú szögesdróttal őrzött modern kori erődítményben hozták létre Európa
legjobban felszerelt kórházát is. A támaszpontot a vietnami háborúban kitűnt
veterán, James Leroy Bondsteelről keresztelték el, aki mindössze 40 éves volt,
amikor 1987-ben meghalt.
Noha a külföldi katonai bázis a térség legnagyobb munkáltatója (mintegy
5000 albánt foglalkoztat 1-3 dolláros órabér ellenében), a környékbeliek mégsem
örülnek feltétlenül az egyenruhások jelenlétének. Ahogy múlik az idő, egyre vegyesebb
érzelmekkel kémlelik a Kis-Amerikának vagy a Kis-Guantánamónak is nevezett,
távközlési berendezésekkel teletűzdelt, zárt katonai birodalmat. Azt a 11
őrtoronnyal vigyázott amerikai bázist, amely Apache helikoptereket és olyan 10
millió dollárt is érő Black Hawk szállítóhelikoptereket is állomásoztat,
amelyek 4,5 tonna összsúlyú rakétákat és gépágyúkat is képesek szállítani. És
amelyen (nem mellékes szempont) olyan elítélteket is őriznek, akiket a világ
szeme elől elzárva, minden előzetes tárgyalás és ítélethozatal nélkül tartanak
fogva.
Elsősorban az európai politikusok vélekednek úgy, hogy az amerikaiak
szerbiai NATO-s beavatkozásának eredeti célja nem a tartomány függetlenségének
elnyerése, hanem a koszovói katonai támaszpont felépítése volt. Egy magas rangú
brit katonatiszt például úgy nyilatkozott, hogy a Camp Bondsteel létrehozása a
bizonyíték arra, hogy az amerikaiak komolyan elkötelezték magukat a Balkánon és
jó ideig maradni is fognak. Ha ehhez még hozzáadjuk: azt is felvetették, hogy
idővel majd ez a bázis veszi át az amerikai légierő olaszországi, avianói
támaszpontjának a szerepét, akkor meg egészen biztosan maradnak. Várakoznak…
Mit tudunk mi a Camp Bondsteelről? És mit a készülőben lévő háború(k)ról?
Legfeljebb csak beszélni. Vagy: még azt sem.
Ha belegondolok, beleborzongok.
Szabó Angéla
A képen: A Camp Bondsteel támaszpont egy évvel a bombázás után
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése