A VMDK Hírmondó múlt
számában részletes írást közöltünk az „új” szerbiai kormányról és a kormány
tagjairól. Ígéretünk szerint, most a bejelentett gazdasági intézkedésekről
ejtünk pár szót.
Röviden összegezve Aleksandar
Vučić ,a Chávezt is megszégyenítő bevezetőjében, a következőket emelte ki:
A gazdaságban
megszigorításokat fognak végrehajtani, a közszférában egységes fizetési
osztályokat vezetnek be, kezdetnek 10%-al csökkenteni fogják a közalkalmazottak
bérét, várhatóan ősztől ez a nyugdíjakkal is megfog történni, a közszférában
karcsúsításokat eszközölnek ki és számos további megtakarítási intézkedéseket
(leépítéseket) vezetnek be. Támogatási rendszeren keresztül serkenteni
szeretnék a magán szektort és a foglalkoztatást. Minden 10 újonnan alkalmazott
munkás után 7 munkás után fizetnék a járulékot, míg a munkaadónak csak 3 munkás
után kellene fizetnie. A munkaügyi törvény megváltoztatásán keresztül
csorbítani fogják a munkások jogait és lehetővé teszik a munkaadóknak, hogy
könnyebben munkába helyezzenek, de könnyebben el is bocsájthassanak. A
nyugdíjkorhatárt pedig a nők számára 63. vagy 65-ik életévére emelnék.
El fogják adni a
Telekomot (szerbiai telekommunikációs közvállalatot), a szerbiai energetikai
rendszert EPS-et, valamint szétdarabolják a Srbijagas-ot (gáz és olajtársaságot)
és azokat is eladják. Ez a sors vár a belgrádi Nikola Tesla reptérre, de a
szerbiai szerencsejátékokat irányító Lutrija Srbije közvállalatra is. A 153
átszervezés alatt lévő állami vállalatot három részre osztják, egye csoportját
eladják, privatizálják, másoknak stratégiai partnereket találnak, míg a
harmadik csoportba tartozókat bezáratják. A most közzétett szerződés szerint
ezeket az intézkedéseket a Vajdasági Magyar Szövetség is támogatja.
Ha ezeket a
tételeket egy mondatba kellene sűríteni, akkor az a mondat a következően
hangzana: Szerbiát vegyenek!
Figyelembe véve a
fentieket nem kell csodálkozni azon, hogy Đorđe Vukadinović politikai elemző
ezt a kormány egyenesen az IMF kormányának nevezte (három minisztere szorosan
kapcsolódik az IMF-hez és a neoliberális gazdasági gondolkodásmódhoz). Komoly
kételyeket fogalmazott meg a bejelentett rendelkezések hatékonysága kapcsán és
egyben megkérdőjelezte az előlátott célkitűzések és az azok megvalósítására
előirányzott módszerek közötti összehangoltságát.
Más gazdaságpolitikai
elemzők szerint ezek az intézkedések nem lesznek elegendőek és további
megszigorításokat kell alkalmaznia a szerbiai kormánynak. Vannak olyanok is
akik arra figyelmeztetnek, hogy ezek nem jó módszerek, a balti
államok (Lettország,Litvánia,Észtország), de Németország tapasztalatát is
figyelembe véve, mert tovább növelték a társadalmi egyenlőtlenséget (többen
élnek szegénységben mint előtte), és nem járultak hozzá a nagyobb
foglalkoztatottsághoz, illetve az életszínvonal növeléséhez. Inkább a mérsékelt
fogyasztást javasolják. Egyben egyeznek. Szerbia gazdasága nincsen olyan
állapotban, hogy elbírja ezeket az intézkedéseket és darabokra fog
hullani.
Hogyan fog ez
lecsapódni a délvidéki magyarság körében? Mit is jelent ez számunkra?
Elsősorban azt, hogy
várható az életszínvonal további csökkenése és a (főleg) gazdasági okokból
beindult elvándorlás felgyorsítása. Ez súlyos következményekkel fog járni a
délvidéki magyarság számára. Az emígy is elöregedett társadalmunk további
gyomorütéseket fog kapni. Kérdéses lesz-e a tüdőnkben elegendő levegő, hogy még
ezt is kibírjuk.
Magyar
viszonylatban fogós kérdésnek ígérkezik az is, hogy a kormányzati
szerepvállalásán keresztül a VMSZ megtudja-e majd védeni a magyarokat az elbocsájtásoktól,
bér és nyugdíjak csökkentésétől? Lassítani tudja-e az elvándorlást? Az a
gyanúnk, hogy nem.
Összegzés: Szerbia
kormánya most valójában arra készül, hogy eladja az utolsó családi ékszereket
is, ezáltal a stratégiai erőforrásokat idegenkézbe helyezi és elkezdődhet
Szerbia újkori gyarmatosítása. Igaz, ez az állapot mostanára egy kényszerpálya,
amelynek a gyökereit nem csak az elmúlt „demokratikus” kormányok idejében kell
keresni, ahogyan ezt az SNS előszeretettel állítja, hanem még a vörös-fekete
Milošević-Šešelj időkben. Hiszen ők rombolták szét az országot,magas inflációt
és gazdasági, intézményi, társadalmi, értékrendbéli szétesést hagytak maguk
után. Ezt próbálták a „demokratikus” kormányok orvosolni, olyan módon, hogy a
mostani kormányt alkotó pártok ebben folyamatosan gátolták őket. Tegnap még
hungarocellen ültek és tüntettek az európai és koszovói politikai folyamatok
ellen, most meg mindent aláírnak és keményen kiszolgálják a nyugatot. Ennek az
állapotnak most jött el a végkifejlete és most mindannyian fizetjük érte az
árát.
VMDK HÍRMONDÓ
2014. április 30.
Dokumentumok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése